Kőszegi András:
Tulajdonképpen két jubileumot ünnepelsz most, hiszen a Budapester Zeitung az idén 15 éve, hogy létrejött, és az angol nyelvű The Budapest Times pedig 10 éve született meg. Önmagában véve tulajdonképpen csoda, hogy ez a két lap 2014-ben még mindig él, ezen a zavaros hazai politikai, gazdasági, és médiapiacon. Amikor létrehoztad ezt a lapot, akkor tulajdonképpen egy teljesen más gazdasági környezetben éltünk. Mi motivált, mi volt a célja annak, hogy egyáltalán egy ilyen bonyolult szerkezetű médiavilágban egy idegen nyelvű nyomtatott lappal belépj a piacra?

Jan Mainka:
Először egy másik újságot alapítottam, a Pester Lloydot, ott voltam 5 évig ügyvezető és kisebbségben tulajdonostárs. Nem jó irányba haladt a lap, megszűnt nyomtatott formában 2009-ben, ezért ekkor  feleségemmel saját lapot alapítottam, elkerülve ezeket a hibákat.

 Jan Mainka, BZT Media, publisher of Budapester Zeitung & The Budapest Times (Foto: BrandTrend)

Azok a hibák, amiket nem tudtál megakadályozni, azok tulajdonképpen gazdasági, vagy tartalmi természetűek voltak?
Is-is. A Pester Lloydnál nem vették figyelembe azt, hogy az újság az egy szolgáltató az itt élő külföldieknek. Ott inkább a hagyományőrzés volt a középpontban. Volt egyszer a híres Pester Lloyd, aminek az újraélesztésében látták a fő missziót, és kevésbé itélték fontosnak az olvasók korszerű kiszolgálását. A címoldalon például nem lehetett fotó, mivel a régi Pester Lloydnál sem volt fotó. A Pester Lloydot anno azért alapítottuk, mivel nem volt német nyelvű lap, pedig volt erős német közösség. Ez a motiváció mind a mai napig fennáll. Van itt Magyarországon egy olyan tizenöt-húszezres német közösség, akiknek szükségük van német iskolára, német óvodára. Ugyanúgy fontos az infrastruktúra, hogy legyen egy német nyelvű újságuk. Ugyanez érvényes az angol közösségre, csak ebből nem ered semmiféle automatizmus, nem magától értetődő, hogy az angol közösségnek, illetve az orosz közösségnek legyen feltétlenül egy lapja. Csak akkor lehet lapjuk, ha ennek a lapnak olyan a finanszírozása, struktúrája, hogy fenntartható legyen. Voltak ilyen lapok, amik nem voltak finanszírozhatók. Túl drágák voltak, vagy nem tudtak megfelelő szponzorokat, vagy hirdetőket megnyerni. Például a francia lap, ami megszűnt tavaly, a Pester Lloyd német nyelvű lap megszűnt 2009-ben, a Budapest Sun szintén megszűnt, a BBJ pedig kéthetivé átalakult. Szóval ügyesen kell gazdálkodni és akkor lehet ebből az adottságból tőkét kovácsolni, hogyha a közösségnek szüksége van egy lapra.

Mi az, amit a te lapjaid adni tudnak az itt élő külföldieknek, németeknek, angol nyelvűeknek? Hiszen a magyar sajtó az meglehetősen színes, az online világban tulajdonképpen bármelyik nagy nemzetközi brand-et, bármelyik gazdasági lapot, politikai lapot el lehet érni.
Mi, amiben különbözünk más angol nyelvű termékektől, például a különféle hírlevelek legtöbbször csak sajtó tükrök, lefordítják azt, ami éppen a magyar sajtóban megjelent. Ennek az az eredménye, hogy a külföldi olyan cikkeket kap kézhez, amit magyarok írtak magyaroknak. Biztosan vannak benne érdekes információk, de nálunk – kicsit más a filozófiám – nálunk mind a két lapban vannak olyan cikkek, amit külföldiek írnak külföldieknek. Ez néha nem ugyanaz, mert például mi teljesen elkerüljük ezt a polarizációt, hogy most bal vagy jobboldali a hírszolgáltatás, hiszen nem ez a lényeg. Ha az ember manapság szeretne egy objektív képet kapni valamiről, akkor mindig két oldalról kell tájékozódni, és ezeket az információkat valahogy összeilleszteni. Mivel az ügyvezetőknek nincs idejük információkat összeszedni, másrészt mert csak egy lap létezik, egy német és egy angol lap, ezért átfogó képet kell nyújtani, és azért kell nekünk ezeket az információkat beszedni, feldolgozni, és  érthető formában a lapon keresztül visszaadni nekik.

Ebben a mai polarizált helyzetben meglehetősen nehéz ezt az irányt, vagy ezt a stratégiát tartani. Mennyire tapasztalod azt, hogy ennek ellenére – ami hát itt Magyarországon jellemző – mégiscsak bekategorizálnak függetlenségre törekvő médiumokat is? Tehát bármit csinálhatsz, valamit mondanak.
Persze, hát ezt nem lehet elkerülni. Bármit is írok, bármilyen cikk jelenik meg, rögtön vannak, akik próbálják az alapján megmondani, hogy ez egy balos lap, ez egy kormánylap, vagy bármilyen lap. Aki azonban nem csak egy cikket olvas nálam, hanem több cikket, az látja, hogy ezt nem lehet valamilyen skatulyába belerakni. Persze tudom, hogy mire céloz a kérdésed. Nagyon nehéz, főleg az elmúlt négy évben itt úgymond semlegesnek maradni, csak megfigyelő álláspontról elemezni a magyarországi történéseket. Csináltam egy pár hibát, de most szerintem találtam egy jó utat. A kollégáimmal együtt mi teljesen a puszta tények mentén mozgunk, és akkor nem lehet nagyon hibázni. Ha a Fidesz vagy az MSZP valamilyen objektív hibát elkövet, akkor a tények alapján erről lehet írni. Semmi más, semmi ideológia nincs benne.

Én ezt értem, csak az az egy a probléma, hogy ti is egy piacon mozgó termék vagytok, függtök, vagy legalábbis nagyon fontos a hirdetők, a partnerek a jelenléte a lapban. Sajnos a gazdaság is átpolitizált, tehát a nagy piaci szereplők is sokszor valamilyen politikai alku mentén tudnak működni, és adott esetben az ő részükről is lehet valamilyen elvárás.
Egészen a válságig piacgazdaság törvényei szerint a lapot hirdetések alapján finanszíroztuk. Volt bőven belőlük, ha visszagondolok ezekre a paradicsomi időkre. Voltak ingatlanhirdetések, autókereskedők hirdetései, és így tovább. Nagyon sok pénz volt akkor a piacon, úgyhogy jól tudta fenntartani az 5 angol és német nyelvű hetilapot, de ez a modell egy ütésre megszűnt 2008 őszén. Azóta átalakult teljesen a finanszírozási modellünk. Azokat, amiket eddig a piac adott nekem hirdetéseket, gyorsan kellett kompenzálnom, helyettesítenem szponzorációs pénzekkel. Megkerestem a német cégeket, jelezve nekik, hogy ha szeretnék, hogy fennmaradjon a lap, és ne szűnjön meg, mint a versenytársak, akkor tegyenek valamit érte –  és tettek is. De nem csak azért, mert olyan szépen tudtam mosolyogni, vagy rábeszélni, hanem mert a kollégáim, és én jó munkát végeztünk. Mi igyekeztünk egy abszolút jó hiteles Magyarország képet nyújtani, és ez tetszett az ügyvezetőknek, így a lapunk heti szinten fontos olvasmánnyá vált, és ezt nem akarták nélkülözni. Először volt a jó termék, a jó minőség, és utána jött a kérdés: akartok-e tenni érte, hogy maradjon fenn ez a minőségi termék? És az volt a pozitív hír, hogy voltak cégek, akik mögém álltak: Audi, ELMŰ, Bosch, és ilyen cégek, akik gondolkodás nélkül adtak, és ez a pénzen kívül nekünk egyébként is fontos üzenet volt. Abban az időben, 2008-ban, amikor a hirdetési piac naponta sugallta, hogy „szűnjél meg, szűnjél meg”, mert nem volt hirdetés, akkor ők jelezték, hogy „maradjál, maradjál, maradjál”, ami hozzásegített minket, hogy ebben a kőkemény időben is talpon maradjunk. Összeszorítottuk a fogunkat, akkor is, ha nagyon kemény volt, és ha nem tudtam időben kifizetni a kollégáimat. Túléltük ezeket az időket, és most lassacskán konszolidációs pályára léptünk.

Amiről te beszélsz egyébként, az túlmutat a hirdetés és a szponzoráció kérdésén, hiszen a németországi vállalatok is itt Magyarországon egy bizonyos társadalmi közegben, egy bizonyos társadalmi beágyazottságban léteznek. Tehát van a nagy európai közösség, de ha egy kicsit szűkebben nézzük a fókuszt, akkor mondjuk, leegyszerűsítve német cégek dolgoznak a magyar társadalomban. Tehát ez a fajta kommunikáció, amit te a német partnereiddel folytatsz, az talán egy kicsit a fenntarthatóság felé is elvezet, hiszen tulajdonképpen egymást segíti a lap és az itteni vállalkozások, hogy megértsék azt, hogy milyen közegben működnek.
Két fontos címszó volt benne a kérdésedben: az egyik az a fenntarthatóság, és érdekes az, hogy bár itt van egy csomó tehetős nem német ajkú, német nyelvű, német eredetű cég, mára a szponzoraimnak a 90%-a csak német cég soraiból tevődik össze. Az az érdekes, hogy angol, amerikai cégek is tehetnék ugyanazt, de nem teszik. A német cégek hosszú távon gondolkodnak, sokban más az elkötelezettség az országuk iránt, komoly felelősséget éreznek, azért is nagyon erős a CSR tevékenységük.

De magyarul, ez a részükről, hogyha most szponzorációként fogjuk föl azt a pénzt, vagy megjelenést, hirdetést, a te lapjaidban való jelenlétet, az nemcsak egy hirdetési kérdés, hanem pont a fenntarthatóság kérdése.
Pontosan.

Ha úgy tetszik, nem jótékonykodnak veled, hanem nagyon is racionális, jól felfogott gazdasági érdekük.
Is-is. Például az Audi Hungária, aki már évek óta egy fontos támogatóm, a címlapon szerepek a logójuk, és néha van egy hirdetés is – direkt gazdasági érdek nem fűződik hozzá, mert tudjuk, hogy az Audi Hungária nem ad el kocsikat. Ha puszta piacgazdasági elgondolásról lenne szó, akkor itt lenne a helye a Porsche Hungáriának hirdetni, mert neki kell a vevőket meggyőzni. De az Audi Hungária mégis támogatja, és ez nem puszta charity, hanem ott is van egy gazdasági elgondolás mögötte, mert ott dolgozik 200 német, akik huzamos ideje itt tartózkodnak. Ugyanúgy Kecskeméten is van olyan 200-300 német dolgozó. Az Audi vezetősége rájött, hogy fontos, hogy a jóllétükhöz kapjanak valamit a kezükbe, amin keresztül tudnak tájékozódni Magyarországon, az ő nyelvükön. így támogatták, hogy fennmaradjon ez a lap, mert ezt nagyon szívesen olvassák. Ha nem minden cég ad hozzá valamit, és tesz bele valamit a jukeboxba, akkor már nem fog szólni a zene,  így inkább mindenki bedob egy kis pénzt és tovább szól a zene.

Idén januártól még szebben is szól ez a zene, külsejében is megújultak a lapok. Tulajdonképpen, ha fenntarthatósági kérdés a lap, akkor nyilván idézőjelben mondom, de teljesen mindegy, hogy hogy néz ki.
Akkor vissza a finanszírozáshoz: a válság előtt a költségfedezetnek körülbelül a 70-80%-a piacgazdasági hirdetésekből származott. Akkor jött a válság, akkor ez olyan 30%-ra visszament, és ezt a lukat kellett pótolnom most szponzorációs pénzekből. Most viszont úgy érzem, hogy ez nagyon fontos segítség volt a német cégektől, amit öt éven keresztül kaptam, de hosszú távon csak erre támaszkodni, ez kevés. Ezért kell megint újból támogatni a piacgazdasági hirdetéseket. Manapság én úgy tapasztaltam, hogy egy újságon, ami klasszikus újság minőségben készül, 45 grammos újságpapíron nehéz azt a hirdetési minőséget elérni. Ezért úgy döntöttem, hogy a két lapomat átalakítom magazinná, és akkor most tudok fogadni jó minőségű hirdetéseket. Óra, ékszer, ruha, dizájn, mindenféle luxus, travel, szállodák és ilyesmi, amik a klasszikus 45 grammos újságban nem biztos, hogy jöttek volna.

Tehát akkor ez is egy jól felfogott gazdasági érdek, beruházás volt, hogy a tartalom hitelessége marad, és a hiteles tartalomhoz egy vonzóbb formát nyújtottál.
De facto megnyitottam egy másik finanszírozási csatornámat. Mindig, örökké bízni benne, hogy a szponzorok fognak minket megfelelő összeggel támogatni, az nem biztos. Az egy nehéz időszak volt, amikor nyilvánvaló volt mindenkinek, hogy vagy adnak pénzt vagy megszűnünk, és így is tudtam érvelni. De amikor már lassacskán kimászunk a válságból, nem biztos, hogy ezt az érvet mindig elő tudom húzni, és akkor jobb, hogyha egy másik bevételi forrásom is van.

Annál is inkább, merthogy a te lapjaid nyilván a koncepciójuknál fogva nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak –  a magyarországi társadalmi, politikai, gazdasági történéseknek köszönhetően. Éppen ma néztem egy adatot, hogy nemcsak, hogy a magyar munkavállalók mennek tömegével külföldre, de a külföldiekből is kevesebb van most, mint tavaly. Tehát a Magyarországon dolgozó külföldi munkavállalók száma is csökkent. Ezt te mennyire érzed vagy látod, vagy mennyire befolyásolja ez a lap jövőjét? Summa summarum milyen jövőt jósolsz egy ilyen típusú lapnak?
Ebből nem csinálok gondot magamnak. Magyarországon mindig lesz egy erős külföldi befektető jelenlét, és ahol külföldi cég is van, ott van külföldi menedzsment is, és ezek soha nem fognak megtanulni magyarul. Szóval ez a piac biztosított.  Az, hogy most nem olyan nagy számban vannak jelen a külföldi ügyvezetők és menedzserek, mint mondjuk a 90-es évek elején, ez részben igaz az angolokra. Ők tényleg, valóban kevesebben vannak, és főleg kevesebb ilyen szerencselovagok, mint akik jöttek a rendszerváltás után. De például a német oldalon lehetséges, hogy egy-két cégnek a vezetése került át magyar kézbe, és akkor de facto vesztettem olvasókat. De másrészt jöttek, mint az előbb említettem a Mercedes-nél 300-an  német ajkúak, az Audinál 200 német ajkú dolgozó. A gyártáson túl a magyarországi fejlesztések vonzanak egy újbóli hullámot külföldiekből. Szóval ez nekünk nem probléma, és ha az Audi, BOSCH, Siemens azt mondja, hogy „igen, maradjál, lesz a lap”, akkor maradok. Tizenötezer német ajkúról, vagy tizenegyezer német ajkúról beszélünk, hát ez lényegtelen ebből a szempontból. Ha csak száz német ügyvezető van, akinek nagyon kell ez a lap, akkor fenn fog maradni ez a lap.

(BrandTrend)