Kategória: Márkás beszélgetések.
Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

Kőszegi András:
Nagyon sok olyan ország, desztináció van, amely remek természeti adottsággal rendelkezik, de mégsem tudja ezeket jól kihasználni. Ha Ausztriáról beszélünk, akkor viszont azonnal a sísport jut az eszünkbe, tehát láthatóan nagyon jól élnek ezzel az adottságukkal.
Dr. Markus Schröcksnadel
Ennek elsősorban az az oka – ezt nyíltan meg kell mondanunk –, hogy mi szerencsésen egy gazdag kontinens közepén fekszünk, megközelítőleg öt óra autózásnyi időre körülvéve százhúszmillió emberrel, akiknek mind nagyon nagy az affinitásuk a hegyi sportokhoz.

Nem elég a természeti adottság, a fejekben fel kell építeni egy nagyon komoly percepciót, hogy egyáltalán elérjük azt, hogy ez a százhúszmillió ember valóban idejöjjön, hiszen van sok helyen tenger, napsütés, sok minden más.
Egyrészről szükséges a földrajzi és természeti adottság, de ez összekötve azoknak az embereknek a konzekvens gondolkodásával és kitartásával, akik az egészet működtetik és promotálják. Persze ha mindez összecseng a körülöttünk lévő országok fejlődésével. A turizmus akkor működik, ha mind külföld, mind belföld tekintetében egy bizonyos fejlettségi szintre ért a gazdaság.  A turizmusszektor csak más gazdasági szektorokkal összhangban tud fejlődni. Másképp kifejezve, a turizmust a lakosságnak kell kihordania ahhoz, hogy egy bizonyos gazdasági hozadéka legyen. Ez azt jelenti, hogy a belföldi lakosságnak kell a szobákat kiadnia és a sílifteket üzemeltetnie. A turizmus a fejlődő országokban úgy működik, hogy a multinacionális vállalatok állítják fel a teljes infrastruktúrát, a teljes menedzsment külföldről jön, és csak az egyszerűbb eszközökhöz vesznek igénybe belföldi személyzetet. Ez a gazdasági hozadék tekintetében sokkal-sokkal rosszabb, hiszen az a hátránya is megvan, hogy a turizmus nem lesz úgy beágyazódva, mint ahogyan a mi országunkban van. 

????????????????????????????????????????????

Ez azt jelenti, hogy Ausztriában van igazi valós párbeszéd a különböző szektorok, úgymint gazdaság, politika, és a legalsóbb helyi szervezetek között? Mert csak akkor lehet erős országmárkát építeni, ha a legfelsőbb szintektől a legalsóbb szintekig ugyanaz van a fejekben, és ugyanaz az irány.
Alapvetően így van, mindez tulajdonképpen több mint száz éve. Különösen, ha például Tirolt nézzük. A tartomány nagyon szegény volt, száz, kétszáz évvel ezelőtt a völgyekből a gyerekeket nyaranta a szomszédos területekre kellett küldeni, kvázi rabszolgaként eladták őket, hogy egy kis pénzt hozzanak egyáltalán a túléléshez, akár Lechtalban, akár Ischglben, amik a legprosperálóbb területek. Tehát felismerték, hogy egy bizonyos erőbedobásra mindenki részéről szükség van, hogy országunk előre haladjon. Az elhagyott völgyekben az akkori helyzetben a túléléshez az egyetlen speciális esély a turizmus volt, hiszen nem volt fejlett technológia  és alig volt nyersanyag.

Mi a kulcsmomentum abban, hogy egy ilyen nehéz helyzetben lévő szegény desztinációból nagyon gyorsan virágzó síparadicsomot, célállomást tudtak fejleszteni?
Azt nem lehet mondani, hogy mindez máról holnapra történt. Ez egy folyamat, ami a háború után 1947-től, ’48-tól kezdődött. A turizmus kis lépésekben kezdett el fejlődni, hiszen Ausztria Európa egyik szegény országa volt. Speciálisan a turizmus területén dolgozva, konzekvens építkezéssel, az infrastruktúra fejlesztésével, mindig barátságos vendéglátóként sok éven át a brandet építve egy nagyon jó rendszer fejlődött ki. Ez összecsengett a többi európai ország fejlődésével, akik a téli sport desztinációt teljesen különböző okokból – a természeti szépsége miatt, a tökéletes infrastruktúrán át –, Ausztriát nagyon attraktívnak látták. De ez nem ez egyik napról a másikra történt, hanem sok-sok év fejlődésén keresztül. Az ötvenes, hatvanas évek úttörő generációtól kezdve, akik az első lifteket, az első hoteleket építették, egészen a mostan időkig.

Sokszor emlegetjük, hogy itt összefogás van. A márkákat, ezeket a desztinációkat valóban emberek építik. Igazi márkaszemélyiségek kellettek ahhoz, hogy ez a folyamat valóban létrejöjjön és működőképes legyen ?
Egy-egy régiónak, desztinációnak, természetesen szüksége van márkanagykövetekre, megszemélyesítőkre. A Sankt Anton régiónak van Karl Schranz, vagy Karintiának Franz Klammer. A turizmusban mindig van újra és újra történelmi figurája, márkanagykövete bizonyos szubszektoroknak is, akik megszemélyesítenek egy-egy bizonyos turisztikai régiót, mint például Salzburgnak Mozart. Vannak nem természetes, hanem alkotott márkafigurák, állatok is, amit egy-egy régiónak dolgoztak ki.

Kellenek az emberek, akik katalizálják ezt a sikert, hiszen a turizmus nagyon fontos terület. Az igazi professzionális sísport az, ami megmutatja a lehetőségeket és hozza a turistát, vagy  a szélesebb turizmus teremt alapot a komoly versenysportra?
Ezt egy interakcióként kell kezelni. Ez egy mozgó egyensúly. Minél népszerűbb személyiségek vannak a versenysportban, természetesen annál nagyobb a lelkesedés az adott országban magáért a sísportért, és annál nagyobb a téli sportnak, mint turizmusfaktornak az elfogadottsága is. Nagy jelentősége van annak, hogy a turizmusba a versenysport erősen integrálva van.

Nagyon fontos ennek a fejlődésnek a kommunikációja, de a kommunikációt generáló embernek a személyes motivációja is. Mi az, ami hajt ebben az egész történetben?
A hegyi sportok, a télisport egyszerűen az életöröm kifejezője számomra. Ezeket így csinálni számomra kevésbé munka és több öröm.

Összességében mi kell a sikeretekhez?
A legszebb hegyek itt vannak, a legjobb infrastruktúra itt van, és a legbarátságosabb házigazdák vagyunk.

Vissza a professzionális sísporthoz. Azt látom, hogy a szponzorok a legkisebb gyerekversenyektől a téli olimpiáig nagyon keményen ott állnak.
Azt mondhatjuk, hogy az alpesi síelés Ausztriában és speciálisan Tirolban az országkultúra része, mint mondjuk a fúvós zene. Nálunk itt Tirolban még úgy van, hogy ha valaki falusi bajnok vagy egyesületi bajnok, az valami. Annak van egy súlya, egy közösségi presztízse. Itt nem a pénzről van szó, hiszen a sísportban sokkal kevesebbet lehet keresni, mint a fociban, vagy más sportban. A sísportban nagyon jónak kell lenni, különben nem lehet pénzt keresni, hanem csak pénzbe kerül. A FIS-ben, az Európa Kupában sosem fog az ember pénzt keresni. A Világkupában talán egy kicsit, de csak ha az ember nagyon jó. Ez minimális. De a közösségi értéke nagyon nagy, és ez többet ér, mint a sok pénz.

A fogyasztóknak a tartalomfogyasztása, a tájékozódása, egy-egy desztináció kiválasztása, magyarul a kommunikációjuk módja jelentősen megváltozott. Ma már nem elég az, hogy bekapcsoljuk a televíziót. Kezemben az okostelefon akkor is, amikor felkészülök az utazásra és választok egy desztinációt, de ott van a síterepen is, amikor átélem az élményt.
Abszolút. Az új média teljes körét, az online-t, a mobile-t a smart TV-t átfogjuk. Nagy feladat a kommunikációban az összes csatorna lefedése, mert természetesen a fogyasztók is sokkal fragmentáltabbak. Régebben elég volt a televízió, vagy a print használata, most ahhoz, hogy ugyanazt a hatást érjük el, az összes kommunikációs csatornát kell használnunk. Ennek sok előnye is van. Interaktivitás a vendéggel, a mérhetőség, a jobb értékelhetőség, a direkt értékesítés lehetősége.

Ausztrián belül is sok síterep van. Hamár az érzelmekről beszéltünk, Neked melyik a kedvenced desztinációd?
Nekem, mint desztináció, egész Tirol a kedvenc helyem.
(BrandTrend)