Kategória: Márkás beszélgetések.
Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

A BrandTrend “Mi a helyzet?” beszélgetés írott változata.

Kőszegi András:
Egy kicsit vicces, de inkább érdekes a helyzet, hogy egy könyvesboltban találkozunk miközben a digitális világról, a social médiáról, a Facebookról fogunk beszélgetni annak apropóján leginkább, hogy nem olyan nagyon régen jelent meg egy könyved a Közösségi kalandozások, Facebook magyar sikertörténeteket tartalmazó papír alapú könyv, ami tulajdonképpen önmagában véve – nem mondanám azt, hogy ez egy ellentmondás -, hogy a Facebookról könyvet olvasni az egy kicsit nem is tudom milyen, talán olyan mint amikor vitorláshajókat nézeget az ember képeskönyvben miközben nem vitorlázik. Miért gondoltad azt, hogy ebben az abszurd digitális fókuszú világban sikere lehet egy papír alapú könyvnek, amikor mindenki kattint, nincs ideje, a könyv pedig az a tipikus hátradőlős történet?

Lévai Richárd:
Pontosan ezért gondoltam, hogy érdemesebb egy könyvben gondolkodni, mert ebben a világban,  amikor az egyik ablakban nyitva van a Facebook, a másik ablakban az e-mail, a harmadik ablakban a YouTube és egyébként még a család is zajong és mindenféle zavaró körülmények vannak itt, sokan azt gondolják ennyivel el lehet intézni az egészet, hogy most én akármilyen online eszközről vagy csatornáról van szó fölmegyek, rákattintok, elindítom és győzni fogok. De aki ebben egy kicsit benne van, tudja, hogy ez nem így működik, és igenis szükség van arra, hogy egy kicsit kiszakadjunk, elmélyüljünk  ebben a dologban, és más tapasztalatok is azt mutatják egyébként ha valaki könyvben fogyaszt valamit, a könyv egy olyan eszköz, ahol nem tudok gyorsan taskot váltani és elindítani egy videót adott esetben, sokszor jobban elmélyülünk abban a tudásnak a megértésében vagy az átgondolásában. Ennek ellenére a könyvet úgy készítettem el vagy készítettük el, hogy meg legyen a lehető legnagyobb kapcsolata a digitális világgal, hiszen az egyes fejezetekben QR kódokon keresztül a hozzá tartozó link gyűjteményt jól el lehet érni, tehát nem lehet szétválasztani azt gondolom már ilyen szinten sem a két világot, de mégis kell egy más fajta fogyasztási felület, ami talán egy kicsit többet hozzáad ahhoz, hogy elmélyüljünk benne és utána át tudjuk gondolni mielőtt még a géphez odaülünk és elindítjuk azt a hirdetést, vagy megnézzük azt a videót.

Kőszegi András:
Azét érdekes ez mert, hogy a könyv alapvetően egy szekvenciális történet, tehát sorról sorra, balról jobbra, föntről lefelé haladunk majd lapozunk, és pont ez a különbség a digitális világ között, hogy ott ugye aktív linkek vannak, és hogy a könyv is konkrétan amiről szól, a social media, az azonnali megosztásról, az azonnali reakciókról,  kommentekről, egyebekről szól, és érdekes erről úgy okosodni, hogy tulajdonképpen szekvenciálisan haladunk, tehát olvasni tanulni egy olyan világról ami ennek pontosan talán az ellenkezője.

Lévai Richárd:
Igen, ez a tanulásnak szerintem egy ilyen örök nagy kérdése, meg talán az összes nagy médiumnak, hogy mikor és hogy adjuk át a hatalmat vagy a lehetőséget a felhasználóknak a kezébe. És a digitális világnak, bármiről legyen szó, egy weboldalról, egy YouTube csatornáról, tulajdonképpen teljesen mindegy hogy miről, ugye a felhasználójának a kezében óriási szabadság van, mert rákattintok, bezárom, kinyitom, rákeresek és gyakorlatilag teljesen más a saját elképzelésemnek vagy az aktuális pillanatnyi igényeimnek megfelelően tudom a számomra izgalmasnak tűnő információkat fogyasztani, viszont ezért nem is biztos, hogy úgy egymásra lehet építeni adott esetben a folyamatokat. A könyveknek nyilván lehet egy ilyen előnyük, ami természetesen hátránya is, hiszen hogy ha én keresni akarok már egy könyvben amit már elolvastam és tudok egy részletet, akkor az egy baromi nehézkes dolog, és mindig is, aki hozzászokott egy kicsit  a Ctrl F-hez a számítógépén, hogy azonnal megtalálok valamit a word dokumentumomban, annak ugye azóta már egy kicsit nehézkes, mert nem tudok egy könyvben rögtön mindent megtalálni. De ettől függetlenül, ha viszont felépítünk egy koncepciót akkor jó lehet az, ha nem tudok már adott esetben rögtön odaugrani mielőtt még végigvezettek volna az elejétől, a probléma felvetéstől a megoldáson keresztül a következtetésig – lehet ennek egy ilyen előnye. Természetesen ettől függetlenül a digitális könyvek is jók, a digitális könyveknek a rengeteg előnye az valahol összhangba tud kerülni a koncepció, ill. a digitális fogyasztásnak a lehetőségeivel, de ez még egy új felület, viszonylag kevesen fogyasztanak még ma Magyarországon a tapasztalatom szerint digitális könyveket, de ettől függetlenül nyilván ez lesz majd az irány amire fel kell készülnünk nekünk is.

Kőszegi András:
Közösségi kalandozások az apropója a beszélgetésünknek tulajdonképpen, úgy hogy forduljunk is rá a konkrét témára amiről a könyv szól, történetesen a Facebookról,   kicsit bővebben a közösségi médiáról, social médiáról. Te hogyan látod, hogy az utóbbi időben mennyire lett ez egy valóban – hogy úgy mondjam veretes értékelhető, jól használható platform – vagy mennyiben hype ez az egész történet? Nyilván nagyon-nagyon sok előnye van, majd ezekről beszélgetünk, hogy mit látsz a piacon,vállalati felhasználói oldalról, de hogy mégis még mindig érzem azt, hogy van benne egy kicsi túldimenzionáltság, és nem véletlenül kezdtem a könyvről beszélgetni.

Lévai Richárd:
Ez azt hiszem attól függ ki milyen szinten van, nem feltétlenül csak a közösségi médiában, hanem az egész online világ felé a befogadásában, mennyire tapasztalt, milyen előélete van. Aki már sok online marketing csatornán kommunikál, sok eszközt használ, és mindet a megfelelő módon használja, őneki ez egy újabb felület, őneki talán nem annyira hype lesz. Aki olyan szinten van,és nagyon sokszor itt látom én a hibát, hogy nagyon sokszor úgy vannak vele az emberek, hogy hát a weboldal nekem nem jött be, azt nem kutatjuk, hogy miért, de az nem jött be. A hírlevél – próbálkoztam vele, nem mélyedtem el benne, de tulajdonképpen az sem volt sikeres, lehet hogy próbáltam még valamit a Twitteren vagy a YouTube csatornára fölrakni valami videót, de azok sem voltak jók, na majd itt lesz ez a Facebook nevű varázslat és akkor ez majd megmenti a cégemet. És innentől fogva bukott a történet, nyilván egyetlen csatorna sem képes az esetek 99,9999%-ban megmenteni egy céget, utolsó mentsvárként nyilván ez nem alkalmazható, vagy ilyen töredék %-ban alkalmazható. Viszont azoknak a cégeknek, marketingeseknek, szakembereknek, cégvezetőknek akiknek benne van a vérében az, hogy igen én tudom azt, hogy mit várhatok el tőle, utána nézek a lehetőségeknek, és nem ilyen elvakult módon gondolkodom ilyen szélsőségek között, ott látok sikereket, ott látok jó felhasználási módokat, külföldön is és Magyarországon is. A könyvnek pont ez volt az apropója, hogy nagyon sok olyan történetet látunk külföldről amikor tényleg vannak nagy sikersztorik, de általában ezek egyrészt külföldön vannak, és azért nem pontosan ugyanaz a külföld mint itthon. Másrészt viszont sok esetben nagyon nagy cégekről szólnak, és hát a piac sem ugyanaz természetesen, és ezért is jött az, hogy Magyarországon is vannak sikersztorik, Magyarországon is vannak olyan példaértékű megoldások, amiken jó elgondolkodni mindenkinek. Hogyan tudnám én azt használni, vagy ezek alapján nekem mit lenne érdemes csinálni, vagy hogy ő hogy csinálta, hogyan tanulhatok ebből, akár a pozitívumokat, akár a negatívumokat. De pontosan a közösségi médiának a buborékszerű sajátosságaiból adódóan nem olyan könnyű ezekhez eljutni. Amikor először fölvetettem a könyvemnek az ötletét szűk körben akkor azt is kaptam vissza, hogy hát van Magyarországon 20-25 sztori amit érdemes elmesélni, mert van egyáltalán már a Facebookon ennyi siker vagy példa, és igazából ez már meg is adta a választ, hogy a jó úton járunk már a koncepcióban, hiszen nagyon sokszor nem jutnak el egy-egy kis vidéki banknak a sikereihez, nem biztos, hogy eljutnak azokhoz, akik nem az ő célcsoportjuk, vagy egy angol nyelvtanítással foglalkozó cégnek az eredményeit nem biztos hogy ismerném, még hogyha az adott körön belül jó volt a kampány. És azért fontos ezeket megismertetni, és azért fontos ezekről beszélni, és nyilván ennek megfelelő hírértéken kell kezelni, van ahol ez hype, talán most már nem annyira hype, mint mondjuk volt egy-másfél évvel ezelőtt, ami szerintem alapvetően jó, hiszen ez azt jelenti, hogy mindenki megtanulja, hogy ez egy eszköz, megvannak a sajátosságai, messze nem ugyanazok igazak rá mint egy más felületre, akár más online csatornára, akár az offline megoldásokra, meg kell tanulni a sajátosságait, és akkor fogunk tudni ebből eredményeket kihozni.

Kőszegi András:
Én láttam azért sok esetben, hogy teljesen célok nélkül van valaki, vállalatok is, jelen a a Facebookon, nagyon komoly büdzséket költenek rá, kimerül abban a tevékenységük, hogy tulajdonképpen ugyanazt próbálják passzírozni, mint az offline és minden egyéb más eddigi csatornáikon – kicsit viccesebben.

Lévai Richárd:
Ezt mi is tapasztaljuk. Igazából egy kicsit olyan most ez a helyzet, mint mondjuk a 2000-es években a weboldalakkal, amikor odajöttek hozzánk, hogy én szeretnék egy weboldalt. Mert ez jól hangzott, mert akkor már a konkurenciának volt weboldala, akkor illett neki is  megjelenni, de nem tudta, hogy mit akar, hogyan akar, stb. És gyakorlatilag először nem is az volt a feladat, hogy a weboldalnak a kialakításáról beszélgessünk, hanem egyrészt megértessük, hogy mire jó az ügyfélnek ez, másrészt kitaláljuk azt a  koncepciót, hogy hogyan  tudja ezt az üzleti modelljébe beépíteni ezt a weboldalt. Most a Facebookkal is pont ugyanez a helyzet, nagyon sokan keresnek meg minket azzal, hogy én szeretnék a Facebookon kommunikálni, és szeretnék x rajongót  összegyűjteni, még mindig ugye sokszor ez a kis téves szemlélet van itt, hogy minél több rajongót, és mikor elkezdünk beszélgetni vele akkor sok esetben kiderül hogy nem biztos, hogy érdemes neki a Facebookon  megjelenni, vagy bármilyen más közösségi felületen, mert az ő cégének a berendezkedése, az iparága az nem biztos, hogy megérdemli azt, nem is az a jó szó, hogy megérdemli, hanem hogy érdemes még annyi energiát beletolni. Hiszen itt nem arról van szó, hogy fölrakok egy weboldalt és félévig nem nyúlok hozzá, nyilván egy weboldalnál sem jó az, hogy félévig nem nyúlok hozzá egy weboldalhoz, de a közösségi média felületeken, teljesen mindegy hogy melyikről beszélünk, ez abszolút egy halmozottan hátrányos helyzetet jelent egy ilyen kiindulás.

Kőszegi András:
Tulajdonképpen a lényegét már kimondtad, és akkor kérdezem, hogy alapvetően arról beszélsz, hogy megéri vagy nem éri meg, és hogy mi az eredmény, nekem itt ez a kérdés, mert azt mondod Magyarországon is vannak sikertörténetek a Facebookon. Gyakorlatilag a social mediát sok esetben leegyszerűsíthetjük Facebook szinonimaként, jellemzően ami persze nem igaz, mert ott van a Twitter, a YouTube már az is közösségi, az Instagram, stb. De ha már a Facebookról, mint platformról beszélünk mi ott igazából a siker, és ahogy mondod valóban mindenki azt kérdezi meg tőlem is először, hogy na hány rajongója van a céges oldaladnak, és aztán a különböző számok vannak, a lájkok és a talk about this, meg a share-k, stb-stb., a viralitás… Persze visszakanyarodunk a célokhoz, hogy mi a célom vele, de lehet olyan általánosságokat mondani, hogy a közösségi médiában mi az ami siker? Mert ha azt mondod, hogy téves a lájkok száma, miközben tényleg ezt hajhássza mindenki, szóval kicsit barokkos hosszú a mondat, de talán érted mire akarok kilyukadni.

Lévai Richárd:
Igen, én azt gondolom, hogy lehet azt mondani, hogy mi a siker, de ezt mindenkinek ahogy az elején kezdted, hogy a célokat meg kéne határozni és ettől függetlenül nyilván más lesz a sikere egy olyan cégnek, akinek van 20 db vagy 500 db terméke és azt értékesíteni akarja, ő más felületeken vagy más megoldásokkal fogja mérni a megtérülést, mint annak akinek a termékei nem olyan könnyen eladhatók, de nehéz eljutni a célközönséghez, neki a megismertetés, az imidzsépítés tud egy nagyon eredményes első lépés lenni, hogy utána tudjon akár élőben értékesíteni, de ahhoz először el kell jutni az emberekhez. Nagyon cégtől függő. Vannak olyan piacok egyébként, ahol a rajongói szám az egy nagyon fontos elem, előfordul az hogy egy Tesco-s beszállítói tárgyalásnál a Tesco-s marketinges megkérdezi a beszállítani kívánó céget, hogy mért csak 5000 rajongója van hogy ha magának nem tudom milyen terméke van, és van néha amikor fontos lehet az, legalább ilyen pozíciókban lehet érdem, hogy ha több rajongónk van. Az esetek legnagyobb részében a siker az nem látszik itt, szerencsére, ugyanis a Facebook segítségével lehet közvetlenül értékesíteni, de az értékesítésről nem fognak általában visszajelzések jönni, de jó hogy megvettem magamnak azt a teljesen mindegy milyen terméket.

Kőszegi András:
Épp ezt akartam mondani, tehát a siker az egész egyszerűen egy profitorientált gazdasági cégnél hát most sajnos azt kell hogy mondjam, persze lehet márkaérték, ismertség, szeretettebb márka, stb. lehetnek ilyen különböző típusú célok, de alapvetően mégiscsak a profit a cél. Hozzájárul-e ehhez a profitképzéshez vagy sem. Lehet hogy van 1000 lájkolónk, rajongónk, és mindenki kattint, megoszt, és nem lesz több egy forinttal a bevételünk, akkor tulajdonképpen…

Lévai Richárd:
Hát ha nem lesz több egy forinttal a bevétel az általában elég szomorú. Volt nem olyan régen egy webanalitikáról szóló rendezvény sorozat, és ott azt mondta az egyik külföldi előadó, hogy a házasságot hogy ha konverziónak tekintjük akkor minden egyes randevú ami előtte történik az valahol egy mikrokonverzió. És nyilván hogy ha az eladásom nekem, az a házasság, vagy az a cél, az a konverzió, akkor azoknak a megelőző lépései amivel én el tudom érni, vagy meg tudom növelni az ember bizalmát az én cégem, az én termékeim iránt azok mind-mind fontos kis lépések. Azt látjuk azért, hogy minél nagyobb terméket vagy szolgáltatást akarok eladni annál inkább szükség van arra, hogy az embereket szépen lassan meggyőzzem, hogy nézd meg, próbáld ki, vedd meg, stb., és ez gyakorlatilag meg fog történni, hogy ha ügyes vagyok. Ezekben a közösségi média nagyon sokat tud segíteni. De nem feltétlenül önmagában, nem feltétlenül egyedülállóként. Az egy nagyon jó megoldás, hogy ha én a közösségben ismertséget növelek, eljutok sok emberhez, velük tartom a kapcsolatot, meggyőzöm a gondolkodásmódomról, felébresztem az érdeklődését az olyan problémák vagy megoldások iránt amikkel én foglalkozom. Többször tudok vele olcsón és fájdalommentesen kommunikálni, hiszen nem egy intimebbnek tűnő e-mailt fog ő kapni mondjuk naponta ötször, hanem mondjuk csak Facebook posztokat, vagy YouTube videókat vagy Twitter csiripeket.

Kőszegi András:
Mondjuk inkább hogy beszélgetünk vele, nem?!

Lévai Richárd:
Abszolút beszélgetünk velük, a beszélgetésbe bevonjuk őket, adott esetben sokszor a probléma megoldásba is  bevonjuk, sokszor az ilyen nemzetközi szintről visszajövő ilyen nagy bullshiteknek tűnő mondatoknak is már egészen mikroszinten van értelme. Hogy ha sokan mondják azt, hogy nagyon sikeres tud lenni az a cég, aki mondjuk a márkájának a kialakításába bevonja a lehetséges vevőit és a vevőit, ami hát jó most egy Coca-Colánál vagy egy nagy cégnél azt mondjuk lehet, hogy  ennek van értelme, bár ott van legkevésbé, de mégis vannak már magyar tapasztalatok is, amikor a cégek a logó kialakításánál, a márkaértékek megfogalmazásánál pl. a Facebookon vagy más közösségi csatornákon gyűjtöttek visszajelzéseket, és ezzel tudtak egy olyan elfogadható képet kialakítani magukról, ami után szimpatikusabb lett a vevőinek, gyakorlati tapasztalatok vannak most már erről is, és ez is csak egy lépés, amiknek a vége egyébként az lesz eladás. Hiszen tudjuk azt, hogy az esetek 90 %-ában, nyilván a termék értéktől függően hogy hány százalékában, de azért nem úgy megy, hogy meglátok egy linket vagy egy reklámot a Google adWords-ben, rákattintok és azonnal megveszem minden előélet nélkül. Hanem rákattintok, megnézem, emésztem egy kicsit, esetleg rákeresek, vagy először csak a Facebook oldalt fogom lájkolni, vagy először csak föliratkozom a hírlevelére, és akkor majd szépen a negyedik, ötödik, hatodik, tizedik találkozásnál lesz az amikor megvettem, és ebben tud pl. a közösségi média, és nem csak a Facebook  természetesen, hanem minden más – bár tény, hogy tévesen sokan a Facebookkal azonosítják  a közösségi médiát, de nem csak ez ugye  – mégis sokat tud segíteni abban, hogy ott van, oda rakom a szeme elé a terméket, vissza tud róla kérdezni, vagy a szolgáltatásnak a korábbi igénybevevőit meg tudom ismertetni, és akkor szépen a végén le fog potyogni az a forint amitől nekem a bevételem nőni fog, és ebben szerepet játszik a közösségi média is.

Kőszegi András:
Sok mindenről kellene még beszélnünk, de arról beszéljünk most, hogy nagyon sokan fókuszálnak egyébként a közösségi médiára, egész pontosan, most maradjunk a  Facebooknál, tehát most nagyon sokan áthelyezik a tartalomgyártást, a teljes kommunikációt a Facebookra, miközben az egy nem saját tulajdonú platform, és hát ugye látjuk azt, hogy hetente történnek változások. Addig amíg az Ismerősök gomb jobbról balra átkerül addig nem történik olyan nagy dolog, de abban a pillanatban amikor hétről hétre jönnek a szabályok, gyakorlatilag röviden összefoglalva a cover fotó mostani friss korlátozásától kezdve sok minden más nyilvánvalóan arról szól az összes  intézkedés, hogy egyre inkább a Facebook, tehát hogy arccal a Facebook kasszája felé szállj típusú, beterelünk mindenáron a mi csatornánkba. Te ezt hogy érzed? Én úgy fogalmaztam ezt meg évekkel ezelőtt, hogy social media kitettség, tehát hogy nem az enyém a platform, nem az történik akkor és ott amit én akarok, hanem csak mindig rohanok más kénye-kedve után. Üzletileg nagyon-nagy kockázatot, kitettséget jelent egy ilyen.

Lévai Richárd:
Ezzel 100 %-ig  egyetértek. Én azt gondolom, hogy aki komolyan gondolja a közösségi médiában való megjelenést, ill. ennek az üzleti hosszú távú lehetőségeit annak nem szabad elkövetni azt hibát, hogy csak a Facebookon keresztül kommunikáljon. A Facebook kommunikáció segítségével át kell terelni az embereket másik közösségi csatornákra, ott is hozzá kell kötni magát, és még fontosabb, hogy saját birtokon belül hozzuk az embereket. Iratkozzanak fel a hírlevelünkre, jöjjenek el a weboldalunkra, ott is ismerjék meg a szolgáltatásainkat, találkozzanak a saját felületeinkkel is, saját rendezvényekre, élő rendezvényekre vigyük be őket, tehát nyilván az offline-t sem szabad elfelejteni, azt is tilos elfelejteni a képből ahol csak lehet. Minél több olyan felületet kell nekünk csinálni ahol a saját birtokunkon belül kerülnek. Aki itt hallgatva az idő szavára csak annyit ért meg ebből, hogy van a Facebookon 4 400 000 magyar, őhozzájuk gyorsan elfogok tudni jutni, nagyon sok rajongóm lesz belőle, és lehet hogy tudok időlegesen még azonnal prompt eredményeket generálni csak a Facebook kommunikációból, de könnyen elő fog fordulni, hogy igen jönnek a változások  és akkor már elvesztem a kontrollt, vagy elvesztem a kapcsolatot igazából a lehetséges vevőimmel, és ez egy óriási veszély, ezt nem szabad megengedni. Bármilyen tréningünk, ahol Facebook kommunikációt, Facebook hirdetéseket, vagy bármit adunk, ott is ezzel kezdjük, hogy neked a weboldalad az egy nagyon fontos elem, annak egyfajta kiegészítője, egy forma irányító megoldása a Facebook vagy bármelyik közösségi felület, saját eszközöket nem szabad kihagyni a képből semmiképpen.

Kőszegi András:
Ez azért fontos, mert két évvel ezelőtt amikor erről először beszéltünk az Év honlapja díjátadó gálán, hogy én azt gondolom, most van itt az ideje nagyon komoly saját corporate site-okat csinálni akkor az a kritika ért engem ez után a mondatom után, hogy én social média ellenes vagyok, miközben nagyon aktívan használom a social médiát. Tehát hogy erről beszéltem amiről te, hogy jöhet egy új divathullám, bármi, nem tudom mikor kapcsolják le a Facebookot vagy mondják azt, hogy te meg te nem lehetsz itt, mint ahogy a borítóképen nem lehet ott a webcímem, bármi történhet, és akkor mit csinálunk! Summa summarum a hype-ot nem véletlenül mondtam, te hogyan látod, ugye Amerikában azért vannak olyan tendenciák, most a pontos számokat meg trendeket nem ismerem, de hogy már másfél millió emberről beszélnek, akik már jönnek, törlik magukat, lépnek ki, te mit látsz, meddig tarthat még ez az őrület?

Lévai Richárd:
Minden termék vagy szolgáltatás életében természetes az, hogy akik az elején kipróbálják, és van valami elképzelésük arról, hogy hogyan működik ez a történet, és ahogy ez változik és piacérett lesz, és megjelenik a nagy tömeg akkor  nagyon sokan rájönnek, hogy ez mégsem az amit ők szeretnek, vagy már nem az amivel ők az elején megszerették, hiszen ha a Facebookra gondolunk, ez a Facebook tényleg nem ugyanaz, mint ami volt akár csak egy éve, és egy éve is elmondtam egy konferencián, hogy ez a Facebook már nem az ami akkor egy éve volt, csak a kék fejléc maradt ugyanaz, és minden más egyéb megváltozott. Tök természetes, hogy van kiábrándultság, és ugye az amerikai az egy elég érett piac, hiszen ott volt az első amikor ezt bevezették, és ahhoz képest aztán tényleg nagyon sokat változott a Facebook. Az hogy hosszútávon ennek  milyen következményei vannak szerintem  elég bátor lenne bárki aki ezt megjósolná, hogy az emberek mozognak, hogy van egy másik közösségi hálózatnak esélye ami a Facebooknak a szerepét tölti be, az egy erős kérdés, nyilván más irányokból érik folyamatosan  – nem is biztos, hogy jó szó az, hogy támadások, de  érkeznek új szereplők a piacra, akik különböző mértékig sikereket érnek el. De ott általában azért más területről van szó, akik sikeresek ők azért nem arra a célra törekednek, a jelek szerint,  hogy most teljesen átvegyék a Facebook szerepét, inkább a Facebooknak a felhasználói adatbázisát és a megosztási lehetőségeit, meg a kapcsolati rendszerében rejlő potenciálokat használják ki arra, hogy maguknak is fölépítsenek egy megfelelő adatbázist. Jelenleg inkább ez a tendencia van, és valóban igaz, hogy ott csökkennek a  számok vagy stagnálnak, néha egy kicsit csökken, néha megint nő. Tavaly év elején jöttek a számok a csökkenésről, de aztán az Olimpia környékén pont ezeken az első piacokon, az angol meg az amerikai piacon elég nagyságrendű, kb. kiegyenlítődő növekedések voltak. Ezek változnak, majd egy év múlva térjünk vissza rá, hogy akkor mi történt ezzel, de még akkor sem biztos, hogy sokkal okosabbak leszünk.

Kőszegi András:
Jó, egyelőre pörög még ez a történet! Nagyon nehezen tudom azt elképzelni, hogy egy nagyvállalatnál van arra valós képesség, tudás, hogy a múlt századi struktúrák szerint működő multinacionális vállalatok tudják kezelni – a szó nem politikai értelmében – ezt a demokratikus platformot, tehát egy teljesen más. Miközben  a vállalatok nyomulnak és akarnak helyet foglalni a social médiában, az ő szervezeti struktúrájuk gyakorlatilag egy félkatonai szervezet, de mindenképpen egy diktatórikus régimódi szervezet, a social média pont maga a tudásmegosztás és egyáltalán a közösségi lét, a mindenki mindenkivel mindent megbeszél típusú platform, tehát itt a két világ között van egy nagyon-nagy gap, egyrészt fogyasztói szempontból, másrészt munkavállalói és munkáltatói szempontból is nagyon-nagy különbségek vannak. Szóval te hogyan látod, hogy igazából a vállalatok képesek valóban jól élni ezzel a közösségi média adta  lehetőséggel, vagy csak erőlködnek, és ez a két világ közül egyszer csak valamelyik győz?

Lévai Richárd:
Szerintem ez szintén magának az adott vállalatnak a szemléletétől függ. Vannak olyanok akiknek ez kényszer, és ezt tisztán látjuk, hogy van aki tényleg erőlködik és nehezen mennek a módszerek és lassan megy a kommunikáció, és követnek el hibákat, amiket nem tudnak itt megfelelően korrigálni. Vagy lehet hogy nem is itt követik el a hibákat, de  nagyon negatívum következménye lesz. És vannak azért itthon is és a nagyvilágban is olyan cégek, ahol látszik az, hogy szépen fokozatosan átveszik azt a szemléletet, ezt megpróbálják beintegrálni a saját nagyvállalati gondolkodásmódjukba, és bizony látunk itt kisebb-nagyobb sikereket. Nyilván kérdés az, hogy hol van az a pont ahol náluk megtérülésről beszélünk, és nem is biztos hogy megtérülésről beszélünk, bár azért sok helyen látják a nagyvállalatok is, főleg akik mondjuk ilyen fogyasztói márkákkal, kiskereskedelmi márkákkal foglalkoznak, hogy ez a piac amit itt el lehet érni, ezt ilyen szinten máshol sehol sem tudná megcsinálni. Gyakorlatban sem és pénzben sem lehetne azt felvállalni, hogy ennyi emberhez ilyen gyakran ilyen erős márkakommunikációt tudjon valaki folytatni, és nap mint nap ott legyen a szeme előtt. De nyilván ez az egyik része. Ez az ügyfélszolgálati gondolkodásmód és ez a demokratizálódás ez már bizony egy fájdalmas kérdés. Nekem  mindig inkább fordítva szokott lenni a fejemben a kérdés. Oké, jön egy nagyvállalat, elkezd itt foglalkozni ezzel valamilyen szinten, úgy látja neki ez nem jó, vagy azért mert nem éri meg, vagy azért mert negatív dolgok jönnek vissza, s akkor mi történik velük, ki tud-e ebből vajon szállni. És azt gondolom, hogy ez egy érdekes kérdés, mert a fogyasztóknak a fejében azért nagyon  sok minden változik, a közösségi médiának az ilyen szintű előtérbe kerülésétől.   Mert régen egy kicsit egyszerűbb volt. Amíg csak telefonon tudtam jelezni a problémámat addig ez a vállalat szempontjából tök egyszerű kérdés volt. Ahogy jött az internet és a fórumokon el kezdtem tudni jelezni a hasonló problémákkal jelentkezőknek azt még mindig valamilyen  szinten egy zárt csoporton belül lehetett tartani. Ma viszont hogy ha az összes ismerősöm látja, meg az ő ismerőseik is adott esetben, hogy a buszt kellett tolni nem tudom melyik téren, és egyéb ilyen problémák, az viszont egy veszélyes kérdés. És tényleg meg kell tanulnunk, hogy mit tudunk ezzel kezdeni, én azt gondolom, hogy ebben nagyon sok pozitív lehetőség van, és anélkül, hogy ilyen túl nagy fellengzős gondolatokat mondanánk szerintem itt nagyvállalati és kisvállalati szinten is óriási lehetőség van arra, hogy egyfajta ilyen piaci normalizálódás következzen be, ennek a nyomásnak köszönhetően. Hiszen mondjuk a lángos árus annak idején meg tudta azt csinálni, hogy átveri a német turistát, mert az a német turista jövőre nem jött és addigra úgy is elfelejtette és azóta el is költözött a lángos árus. Ma mi történik, hogy ha veszek egy jó lángost? Akkor a Facebookon, a Tripadvisoron és még egy csomó más területen tudom kommunikálni akkor is ha tetszett, meg akkor is hogy ha nem tetszett, és ennek komoly vásárlási döntésbefolyásoló tényezője van. És ez akár egy nagyvállalatnak, akár egy kisvállalatnak egyrészt nyilván egy veszély is, de más részről egy tökjó lehetőség is, aminek hosszútávon akár a gazdasági környezetben is lehet egy pozitívuma, hiszen valamilyen megtisztulási folyamathoz tud vezetni. Kényszer vagy lehetőség ez mindig egy fontos kérdés, ezt az idő eldönti, én azért ebbe inkább a pozitívumot igyekszem látni ennek köszönhetően, de tény akárkiről beszélünk, nagyvállalatról, kisvállalkozásról szemléletmódban és gondolkodásban fel kell nőni ehhez a demokratikusnak tűnő átalakuláshoz, és ehhez a demokratikusnak tűnő kommunikációhoz.

Kőszegi András:
A beszélgetést azzal kezdtük, hogy könyv, Közösségi kalandozások, te alapvetően nem könyvírással foglalkozol, hanem inkább a közösségi kalandozásokkal, úgy értem üzletileg, nagy kérdés, hogy social média, kommunikáció, aktivitás kívül vagy belül? Te csináljad vagy én csináljam, a vállalat? Ha én csinálom, mint vállalat megvan- e az a belső szakmai tudásom, ami ehhez kell, ha viszont odaadom neked te képben vagy-e az én vállalatommal annyira, meg tudok-e veled osztani olyan intim ügyeket, ami az őszinte jó kommunikációhoz szükséges. Mert lehet úgy kommunikálni, hogy tudok valamit, de nem mondok ki, ez a titok, ezt a titkot veled nem tudom megosztani, tehát te nem tudsz úgy kommunikálni, itt is van egy kis dilemma, tehát hogy kint vagy bent legyen a social média egy vállalatnál?

Lévai Richárd:
Ez piac- és iparágfüggő természetesen, mint minden. Egyébként erről amit mondtál, hogy titok vagy nem titok, volt Az elnök emberei sorozatban egy olyan rész, hogy a PR-esnek kellett tartani a sajtótájékoztatót, és akkor elmondta azt a szöveget amit neki el kellett mondani, és akkor egy pár jelenettel később megosztották a valóságot, és mért nem mondtátok el nekem – azért mert neked az volt a feladatod, hogy azt mond amit ott   mondtál, és azt nem tudtad volna mondani, hogy ha ismered a háttérben folyó folyamatokat. Nyilván a szétválasztásnak lehet egy ilyen előnye is, de egyébként ez abszolút így van, ha valakinek egy olyan cége van, hogy egy nagyon speciális piac, ami szakembereknek kommunikál, ahol nagyon sok erős szakmai kérdés van, nagyon sok ilyen jó példát látunk, akkor nem biztos, hogy egy külső cég a napi kommunikációba bele tud folyni, hiszen ha visszakérdeznek csak valamit én már meg vagyok lőve, és akkor nem tudok mit mondani. De amikor mondjuk ilyen fogyasztókkal való kommunikálás történik, sok esetben viszont akár előnyös is az, hogy ha én nem annak a cégnek a szakembere vagyok, mert akkor én a fogyasztó fejével tudom megfogalmazni  a kérdéseket, sok esetben jobban látjuk mi a cégnek a lehetőségeit és problémáit mint maga a cég, hiszen én nem az ő szakembere vagyok, jobban tudok az ő vevőjének a fejével gondolkodni, és ez akár segíthet a kommunikációban is. Az hogy most kívül belül az is egy választási pont lehet, hogy annak a cégnek milyen kommunikációs igénye van. Látni kell azt, hogy ha nekem van több százezer vevőm adott esetben, akik közül naponta több tíz vagy több száz tesz fel kérdéseket, mondjuk a Facebookon, a Twitteren meg a YouTube-on – ez idő, ezzel foglalkozni kell, le kell gyártani ezeket a tartalmakat, kezelni kell nem csak ezeket a csatornákat, ahogy erről beszéltünk korábban a hírlevelet, a weboldalt, sok mindent kezelni kell, és még a sajtókapcsolatokat, és még a marketinget. Ez nem egyemberes feladat. Úgy hogy ez is egy kérdés, és ez az amin eldől a dolog, ha nekem annyi munkám van, akkor lehet hogy a cégen belül 3-4-5 ember is kell hogy ezt megoldja. Ilyenkor is jó, ha van egy külső cég, ők tudnak segíteni, ötleteket adni, az újdonságoknak a követésébe vagy akár ilyen monitoringba bevonni őket, de ez nagyon attól függ, hogy tényleg a piac milyen, az én cégem milyen, és mennyi kommunikációs feladat van. Ezek a főbb szempontok, amik adott esetben meghatározzák azt, hogy ezt belül vagy kívül érdemes megoldani, és mindenikre látunk jó példákat és rossz példákat is. Szerintem itt szintén az a sokat emlegetett szemléletmód és az a gondolkodásmód ami tud segíteni, és amelyik bármelyik fajta megoldást tudja segíteni, hiszen igen vannak információk, amelyeket nem lehet megosztani egy külsős céggel, vagy megfelelő bizalmi alap kell ahhoz, hogy meg tudjak vele osztani, de ezeken kívül vagy ezek mellett lehet azt a kommunikációt akár egy külsősnek is irányítani, hisz ő azt tudja adott esetben jól kezelni. De ugyanezt vállalaton belül is lehet megosztani, mint ahogy minden üzleti kérdésnél itt is pontosan az van, hogy nincs egy tökéletes jó recept, mindenkinek a saját jó receptjét kell megtalálnia.

Kőszegi András:
A social média életében – ez egy jóslás persze – van annyi sztori még ebben hogy a Közösségi kalandozásoknak  legyen egy második része?

Lévai Richárd:
Szerintem folyamatosan keletkeznek új sztorik, úgy hogy nem a sztorikon múlik, hogy mi lesz ennek a folytatása. Van. Nagyon sok olyan pozitív példát láttunk már korábban is, ami pl. idő hiányában vagy valami egyéb együttműködés keret miatt nem tudott belekerülni ebbe a könyvbe, de azóta is nagyon sok olyan született, amelyikről érdemes beszélni, és amelyikről érdemes lenne olyan támpontokat adni a mostani sztorik mellett a továbbiakban is a cégeknek ,amivel ő utána az üzleti életét jobban fel tudja lendíteni, vagy egy olyan új nézőpontot kap, hogy fejére csap, hogy uh tényleg, hogy ha én is ezt így csinálom lehet hogy nekem jobb lesz. Lehet hogy más iparág más méret, de azokból sokkal jobban tudunk tanulni, ha egy kicsit mögé látunk a dolgoknak.
(BrandTrend)