Kategória: Márkás beszélgetések.
Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

A BrandTrend “Mi a helyzet?” beszélgetés írott változata.

 

 

Kőszegi András
Amiről most itt beszélgetni fogunk, annak látszólag nem sok köze van a brandinghez vagy a kommunikációhoz, de nagyon érdekesnek találtam a témát, és azt gondolom, hogy igenis nagyon sok köze van. Történetesen az, hogy a nyugati multiknál, az ő vezetőiknél,  – és máris eljutottunk a personal brandinghez, a karizmatikus vezetőig -, egyre nagyobb teret nyer a keleti spiritualitás. És nem csak otthon a wc-n, és a hálószobában, meg a nappaliban vagy különböző jógatermekben, hanem bent az irodában, és egyre több vezető üzleti működésének, üzleti gondolkodásának részévé válik ez a  – mondjuk úgy, hogy – napi rutin. S én azt gondolom, hogy egy cégvezető, egy karizmatikus vezető  – hiszen azért ő a vezető – az ő működése nagyban rányomja a bélyegét egy vállalaton belüli kommunikációra, egyáltalán a működésre, a fejétől bűzlik a hal típusú történetet úgy is mondhatnánk, hogy egy jó fejtől nem bűzlik a hal. Te hogyan látod, ha egy adott vezető életében ez a fajta spiritualitás – ami szerintem üzleti eszközzé válik –működik-e, vagy hogyan működik, vagy miért kezd ez egyre inkább divatba jönni?

Dara Péter
Alapvetően két oldalról közelítem meg a dolgot. Az egyik az, hogy mit nevezünk spiritualitásnak, a jósokat tartjuk-e annak vagy a kártyavetést, vagy mit? Vagy egy kicsit mélyebbre menve önmagában már az önismeretet is valamiféle módon már  spiritualitásnak vesszük.  Az elmúlt időszakban sok helyről láthatjuk a korszerűnek nevezett nyugati gondolkodásmódnak időnként a csődjét,  én azt gondolom, és azt láttam a saját, elmúlt időszakban végzett tevékenységem során is, hogy rengeteg az olyan ember aki kudarcot vallott vezetőként, vagy akinek bizonyos problémái merültek fel a túlságosan racionális gondolkodásból, és nyúl vissza valamilyen módon, miből ered az a hiba, miből ered  az a rossz döntéshozatal adott esetben, ami bizonyos hibák elkövetéséhez vezetett, és kezdik egyre jobban megismerni magukat. Ehhez különböző eszközöket vesznek  igénybe. Van az egyik véglet, aki kizárólag már úgy képes döntést hozni, hogy mindenféle ezoterikus eszközöket hív segítségül, van egy jól elkülöníthető réteg, aki kifejezetten saját maga megismerésén, saját maga feltárásán keresztül próbálja a saját működését befolyásolva a céget is irányítani. Ehhez olyan eszközöket hív segítségül, mint kifejezetten a természetbe elvonulós, mindenféle technikai eszközöket kizáró mély megismerést biztosító tréningek, gyakorlati eszközök. És hát ott vannak azok a típusú emberek, szakemberek, akik azt látták, hogy úgy vezettek éveken keresztül, hogy fogalmuk sincs mi határozta meg a döntéshozatalukat. Fogalmuk sincsen, hogy igazából mi befolyásolta őket, és bizonyos idő elteltével jönnek arra rá, hogy vannak bizonyos törvényszerűségek, amelyek azonban felülírhatóak, hogy ha akarjuk. S eljutnak oda, hogy én is akarok valamit átírni magamban. Nagyon sok olyan ember fordult hozzám az elmúlt két évben, aki azt mondta, hogy tettem valamit, bár nem vagyok benne biztos, hogy így kellene tennem. Miért így tettem?- teszik fel maguknak a kérdést, és keresik a megoldást arra, hogyan tehetnék másképp. Hogyan kellene úgy élniük, hogy saját maguk is nagyobb harmóniában legyenek tetteikkel, cselekedeteikkel, életükkel, ez kihasson a saját általuk irányított szervezetre, hogy egyszerűen boldogabb életet lehessen élni, ne csak a pénz hajszolását, ne pedig csupán – csúnyább kifejezéssel élve – a földi javak hajszolását.  Nem arról van szó, hogy nem ezt kellene,   ez is benne van, ezt is kell valamilyen módon megélhetésként biztosítani, de valamiféle egyensúly megteremtésére törekszenek egyre többen.

Kőszegi András
Kérdezed, hogy mi is az a spiritualitás? Persze most itt nem a vallásgyakorlásról beszélünk, hanem valamilyenfajta gondolkodási módokról, akár legyen az most tényleg a meditáció. Nagyon érdekes, hogy bekerült a munkahelyekre. Most kéne most pontosan idéznem, hogy melyik vállalat melyik vezetője mondta ezt a Financial Times-ban, hogy nincs olyan hogy munkahely és magánélet közötti egyensúly, egy életünk van csak. Igaz-e ez az első számú vezetőkre, vagy a vezetőkre általában?

Dara Péter
Nagyon érdekes kérdést tettél fel, mert én magam nem hiszek a business coaching, az executive coaching és a live coaching fogalmában. Nem tudom szétválasztani az egyiket  a másiktól, egy életünk van, ahogy te fogalmaztál. Azok az emberek, akik üzleti gondokkal fordulnak hozzám, kiderül, hogy valamilyen módon a saját magánéletükben is gondokkal küzdhetnek, hiszen az egyik oldalunk kihat a másik oldalunkra. Ha az egyik oldalhoz hozzá nyúlunk az a másik oldalon is valamilyen eredményt, pozitív vagy negatív eredményt fog mutatni. Én abban hiszek, hogy az embert egészében kell szemlélni, és részletkérdés, hogy éppen most milyen kihívással küzdesz. Ha meg tudod teremteni azt az egyensúlyt magadban, amire csak  törekszünk, de ugye sose fogjuk tudni elérni, ha van egy feladat és egy cél előttünk, akkor boldogabban tudod élni az életed. Hajszolhatod te a boldogságot a munkában, hogy ha nem lesz elég időd arra, hogy feleségeddel, a családoddal, élettársaddal, gyerekekkel foglalkozzál, vagy fordítva. Megélhetnél te boldogan  csak a családi környezetben, de miből? Miből fogod megteremteni az anyagi javakat ehhez? Hogyan tudsz a kettő közt valamilyen egyensúlyt teremteni, ez nagyon érdekes kérdés. Ugye a keleti filozófiában az egyensúlynak nagyon fontos szerepe van, szerintem sosincs fekete és fehér.

Kőszegi András
Ezt tanítják a nyugati üzleti tréningek is, a time management, work-life balance, és millió ilyen tréning van, amire be lehet fizetni, elmész, és akkor megmondják, hogyan oszd be az idődet, vagy mire mennyi időt szánjál. Itt nem erről beszélünk, itt ez egy nagyon mély, nagyon más fajta típusú szemlélete az életnek.

Dara Péter
Konkrétan olyan vezetők kerestek meg, akik időgazdálkodási tréningek tömkelegén vettek részt, és semmiféle hatását nem látták az életükben. Lehet eszközöket adni sok mindenhez, de az eszközök birtokában sem biztos, hogy tudunk megoldást találni, mert azt gondolom, hogy sokkal mélyebben kell számos esetben keresni a gyökerét az adott problémának. Időgazdálkodási probléma az, hogy több időt töltök a munkahelyemen a kelleténél azért, mert nem érzem magam jól otthon például.

Kőszegi András
Vagy mivel töltöm a munkahelyemen az időmet? Ha bejön napi 500 e-mailem, akkor valamit rosszul csinálok, ehhez nem kell spiritualitás, nincsenek delegálva a feladatok, nem működik alattam a rendszer. Vezérigazgatóként nem kell, hogy 400 e-mailt kapjak egy nap, elég, ha 50-et válaszolnék meg én, a többit pedig a kollégáim intéznék. Ehhez meg még nem kell meditáció, nem kell spiritualitás.

Dara Péter
De azon viszont el kéne gondolkoznunk önmagunkban, hogy azért nem delegálom-e a feladatokat,  mert nem bízom meg másban? Azért nem adom-e ki a feladatokat, mert azt számon kell kérni, és a számonkérés konfliktusokkal jár, és a konfliktust meg nem merem fölvállalni? Azért nem delegáltam-e 10 éven keresztül, és azért vállaltam 12-14-16  óra  munkát az elmúlt időszakban, mert bizony a konfliktusokat nem szeretem? Ismerem-e magamat annyira egyáltalán, hogy tudjam,  hogyan lehetnék jobb vezető, elgondolkozom-e ezen? 2010-ben csináltam egy kutatást Hogyan dönt a döntéshozó? címmel, és volt egy olyan vezető, aki – az online kutatásban nem volt benne – megkereste az elérhetőségeimet és írt egy konkrét e-mailt, hogy 16 év után most először gondolkozott el önmagán hogyan vezet. Azt hitte, hogy tudja. Nem tudta. Kérdéseket kellett magának föltennie és kapnia a kutatáson keresztül ahhoz, hogy tudja mi határozta meg az elmúlt időszakában a döntéseit. És számos esetben az van, hogy a döntéseink fogalmunk sincs, mi befolyásolja. Nagyon sok vezető van, aki azt hiszi, racionális módon hozza meg döntéseit miközben ott vannak az érzések mögötte.

Kőszegi András
Én azt gondolom – és ezt branding órákon mondom – hogy racionális döntés nincs, a fogyasztó részéről sem. Hámori Balázs professzor idevágó könyve az Érzelemgazdaságtan is erre választ ad, tehát nincsen szerintem sem racionális döntés. De hogy a racionalitás mellett hogy mennyire vagyunk tudatos vezetők, a „mindful leadership” nevezetű terminológia ugye létezik, ehhez mennyit tud hozzá tenni ez a fajta spiritualitás, mert a tudatos vezetéshez MBA iskolákat végeznek és mindenféle jó sulikban tanulnak a vezetők, a legjobb vezetők a legjobb iskolákban tanulnak.

Dara Péter
Azt gondolom, hogy a legjobb iskolák sem érnek semmit, ha nem vagyunk tisztában saját  magunkkal. Az elmúlt évezredekben Keleten sokkal több időt töltöttek azzal, hogy megismerjék önmagukat, megismerjék a természet törvényeit és megismerjék azokat a triviális dolgokat, amik vezetik a természetet, vezetik az embert, és ezt beépítették a saját vezetői működésükbe is.. Nyugaton ezt elfelejtették, nyugaton mindenféle új és új tanokat találtak ki és próbálnak ráhúzni sablonokat bizonyos dolgokra, többek között a vezetésre is. Aztán látjuk, hogy megdőlnek időnként ezek a tanok, megdőlnek időnként ezek a különböző iskolákban elsajátítható eszköztárak, és akkor visszanyúlunk kétségbeesve, kapkodva olyanokhoz, amik beváltak, pl. a keleti tanokhoz, pl. a magunkból, a mélységből, az önismeretből táplálkozó dolgokra, amiket elfelejtettünk az elmúlt időszakban. Nem volt divat az elmúlt években azt mondani, hogy kér-e visszajelzést. Nézd meg, hány olyan vezető úgy vezet, hogy nem ad visszajelzést az embereinek, miközben megkérdezem a tréningjeimen, hogy ha szembe dicsérnek az neked hogy esik? Irulnak-pirulnak a vezetők, jól esik, csak nem kapták meg maguk sem, ezért ők sem adják az embereiknek. Ha tudnánk, hogy mi esik nekünk jól, ha tudnánk, mik befolyásolják saját működésünket, ha tudnánk ezt alkalmazni vezetőként jobban tudnánk ezzel élni, hatékonyabban működtetni a szervezetünket. Szerintem kellene, mégsem teszünk eleget és elég sokan.

Kőszegi András
Akkor megint földi dolgokról beszéljünk, brandingről és kommunikációról. Ha ez a fajta vezetői hozzáállás valahogyan megvalósul, akkor nyilvánvalóan – legalábbis akik ebben hisznek ezt mondják, nagy vállalatok nagy vezetői szerte a világban – hogy jobb lesz a kommunikáció, jobb lesz a döntéshozatal, ha jobb a döntéshozatal jobb a      kommunikáció, erősebb lesz a belső munkavállalói kör, azt gondolom lojálisabb lehet a kör, és erősebb vállalati márkát is építhetünk. Hiszen az első számú vezető nyilván nagyban meghatározza, hogy mit gondolunk egy vállalatról, vagy hogy hogyan működik ez a vállalat, és kifelé aztán mit kommunikál, on brand dolgoznak az emberek, és ők maguk is úgy kommunikálnak-e a vállalatról. Tudom egy kicsit áttételes a  gondolatmenetem, vagy messziről indulok, és hogy teljesen más eredményt várok tőle, de gondolom, hogy ez működik.

Dara Péter
Szerintem ez habitus függő kérdés alapvetően. Ha énnekem az a célom, és azt szeretném, hogy az én személyiségem is megjelenjék egy vállalatban vállalatvezetőként adott esetben…

Kőszegi András
Rossz hírem van – te jobban értesz a területhez  – de véleményem szerint, ha akarom, ha nem megjelenik.

Dara Péter
Nem mindenhol. Nagyon sok olyan vezető van főként a multinacionális környezetben, hogy a vállalatvezetőnek nem tudja senki a nevét, a cég neve ismert kizárólag.

Kőszegi András
De a döntése befolyásol dolgokat a vállalaton belül, a döntéseim közzététele. Ha nem kommunikálok az is kommunikáció, csak döntök, és a döntéseim kommunikáció nélkül is a munkatársakban, a vállalaton kívül is kiváltanak reakciókat. Tehát ha ismert vagyok, ha nem, ha kommunikálok, ha nem, a vállalatot és a brandet így vagy úgy, de építem.

Dara Péter
Ez pontosan így van. A kérdés az, hogyan szeretném építeni. Fontosnak tartom-e azt, hogy az én személyiségem is lenyomatot hagyjon egy vállalat életében, fontosnak tartom-e megjeleníteni ezt, és ennek rendelek sok mindent alá. Ha nekem ez fontos, akkor fontossá teszem-e magamon keresztül a többiek felé is, vagy elfogadom, behódolok annak, hogy én csak egy pont vagyok a vállalat életében, bármekkora vezető is vagyok egy nagy szervezet élén és adott esetben bármikor repülhetek, és ha repülök akkor ki leszek utána? Ismert leszek-e én, fölépítettem-e a saját márkámat, meg tudtam-e alapozni azt, hogy én különlegesebb vagyok a többi vezetőnél, vagy csak egy leszek a piacon a sok „senki” közül. A „senkit” idézőjelbe teszem, mert hogy addig tartottak valakinek, amíg egy  cég élén álltam. Habitus függő, ember és egyén függő, nem mindenkinek ugyanaz kell nyilvánvalóan. Van aki a spiritualitást messze elveti, van aki az önismeret fogalmát sem óhajtja elfogadni, hiszen nem is érdekli hogy ő milyen, ő azt hiszi hogy tudja milyen, és nem is szeretné magát jobban megismerni. Van aki sok energiát fektet arra, és lehet mit saját magán fejleszteni. Az idő majd eldönti, hogy melyiknek van létjogosultsága, nem hiszem hogy kellene egy igaz utat kijelölni, hogy erre vagy abba az irányba kell elmenni, mindenki találja meg önmagában azt, melyik a számára jó, járható, és a saját boldogságát okozó vagy eredményező út. Ha valaki elfogadja azt, hogy csak egy kis pont egy nagy szervezetben, akkor élje így az életét. Ha valaki szeretne valami nyomot hagyni, ha valaki szeretne valamivel többet maga után hagyni, mint az adott életét, akkor úgy élje az életét, és úgy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezt az eredményt el tudja érni.

Kőszegi András
Igen, ez egy nagyon-nagy döntés vezetőként, hogy melyik utat akarom járni, az a kérdés -és akkor itt a kérdés szóval itt játszunk egy kicsit – hogy a kérdést fölteszem-e én magamnak, vagy a kérdést fölteszi-e nekem valaki.

Dara Péter
Munkám során kérdésekkel dolgozom főként, és megdöbbenve tapasztalom, hogy azok az emberek akik döntenek nem tesznek föl kérdéseket, csak elfogadnak bizonyos számokat, elfogadnak bizonyos tényeket, sokszor nem mennek mögé, hogy miért annyi, miért az látható, miért az az eredmény. Nem teszünk fel sokszor magunkkal szemben sem kérdéseket. Jól csinálom-e azt amit csinálok, ezt kellene-e csinálnom, így kellene-e csinálnom, ez az én utam egyáltalán? Ez egy nagy különbség  a nyugati és keleti filozófia között, az egyik elfogad bizonyos tanokat, bizonyos irányokat mindenféle kétség és megkérdőjelezés nélkül, a másik meg kérdez, megkérdőjelez adott esetben, és keresi mindig a jobbat, keresi mindig az üdvözítőbbet – hogy ilyen csúnya kifejezéssel éljek- én nem szeretem ezt a kifejezést. Szerintem, ha kétségek vannak az emberben saját magunkkal szemben, ha kétségek vannak azzal kapcsolatban amit csinálunk, akkor mindig az vezérel bennünket, hogy jobban csináljuk. Ha elfogadjuk, hogy jól csináljuk, akkor valahol elvesztünk. Ha elfogadjuk, hogy valamit letettünk az asztalra az úgy jó ahogy van, akkor valahol megállunk a fejlődésben. Kérdés, hogy meg akarok-e állni a fejlődésben vezetőként, elfogadom-e hogy én tökéletes vezető vagyok, vagy keresem azt az utat, hogy még jobb és még jobb vezető lehessek. Ha valaki tényleg ezeket a kérdéseket fölteszi, akkor nem biztos, hogy rossz nyomon jár, sőt, én biztos, hogy ezt teszem. Én kérdezek, megkérdőjelezem amit csinálok, kérdéseket igyekszem föltenni a saját beszélgetőtársaimnak is, és azt látom, hogy ez sokakat elgondolkoztat. A célom pedig az, hogy elgondolkodtassam, nem az utat mutassam, nem az egy igaz utat, hanem találd meg a saját magad útját, a saját magad munkájában, a saját magad élethelyzetében, a saját magad által irányított szervezetben, a saját életedben.

Kőszegi András
Akkor ha jól értem – summa summarum –  a nyugati business és a keleti filozófia között, ha már az egyensúly is szóba került, ebben kell valahogy az arányt megtanulnunk vagy megtalálnunk, sok kérdéssel személyre szabva.

Dara Péter
Így van. Ne higgyük el azt, hogy ami történik körülöttünk, ami körbevesz minket az úgy jó, ahogy van, mindig lehet jobbá tenni. A kérdés, hogy akarom-e, van-e bennem belső szándék, van-e bennem belső motiváció vagy sem. És ha valaki motivált e téren, motivált a saját maga megismerése kapcsán, és motivált az általa irányított szervezet jobb vezetésében, az jobb lesz vezetőként is és emberként is.
(BrandTrend)