A 2012.04.25. BrandTrend “Mi a helyzet?” beszélgetés írott változata.

Kőszegi András:
Nagyon érdekes, hogy pont az a generáció, aki már készség szinten használja az internetet, a technológiát, noch da zu a social médiát, pont ők ügyelnek a legkevésbé arra, pont ők foglalkoznak a legkevésbé strukturáltan ezzel az eszközzel, legyen szó a saját karrierjükről vagy magánéletükről. Te hogyan látod ezt a dolgot?

Pécsi Ferenc:
Ennek a generációnak teljesen természetes a közösségi média használata. Főleg a most tizen-, huszonévesek akik beleszülettek, tehát a Facebook generáció, akik már e-mailt nem is használnak, hanem mindent csak a Facebook-on osztanak meg, lehetőleg  nyilvánosan. Nekik egy komoly sokk lehet a munkába állás, mert a munkahelyek nagy része még mindig valahol a web 1.0 (e-mail, office, outlook) kommunikációnál tart. Elkerülhetetlen, hogy ezzel a generációval bekerüljenek az új kommunikációs, vagy egyáltalán az új együttműködési formák a munkahelyekre. Látszik jól, hogy pl. Amerikában erre egyesek már nagyon komolyan készülnek, és komoly elvárások vagy várakozások is vannak ezzel kapcsolatban, hogy majd az új generáció fellazítja a munkahelyeket.

Kőszegi András:
Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert ahogy mondod, Amerikában nagy trend már, hogy nem állandó munkatársak  vannak. Szabadon áramló, a tudást, a kiválóságot adott pillanatban eladó vagy értékesítő munkavállalók vannak, hogy ezt a klasszikus, bemegyek az irodába, ott vagyok reggeltől estig, a mai világban nagyon nehéz  így dolgozni.

Pécsi Ferenc:
Én is azt olvasom, erről sokan írnak, hogy a legjobb fiatal szakembereket már ezzel a 8-tól fél 5-ig hozzáállással egyszerűen lehetetlen megfogni. Legtöbben szabadon akarnak dolgozni, a legváltozatosabb tört munkaidőkben, vagy egyáltalán helyhez nem kötve, fel sem merül, hogy bejárjanak vagy távmunkában. Hanem úgy, hogy otthonról vagy esetleg egy másik földrészről, ez természetes számukra.
Mondjuk az informatikusok vagy designerek  – itthon is azért, nem nagyon gyakran, de azért előfordul, hogy  – a világ másik részéről dolgoznak, de egyre több munkakörben lesz ez, hogy egyszerűen a munkaadóknak bele kell nyugodniuk, hogy az emberek, főleg a magasan kvalifikált emberek, nem akarnak ott ülni.

Kőszegi András:
Látom ezt a sajtóban is. Ne menjünk messze, a hazai gazdasági sajtóban azt látom, egyre inkább azt mondják – nyilván gazdasági okai vannak, de hát tévút véleményem szerint – hogy menj be reggel, ülj az asztalnál, hiszen úgy is ott a számítógép, az internet, este állj föl, és közben így végezd el a munkádat. Miközben pont a mobilitás lenne az egyik legnagyobb érték.

Pécsi Ferenc:
Azt gondolom, hogy azoknál a munkaköröknél,  ahol maga a teljesítmény egyértelműen mérhető, pl. egy újságírónál vagy egy programozónál, nagyon sok munkánál teljesen felesleges, hogy bejárjon. A másik nagyon érdekes, hogy a globális cégeknél ez hogyan működik. Egyre inkább törekednek arra, hogy olyan csapatokban dolgozzanak, amelyiknek az egyik fele a világ egyik végén van, a másik fele a másik végén, és rendelkezésre áll rengeteg eszköz – többek között ilyen közösségi eszközök – amelyekkel teljesen jól tudnak együttműködni, csapatban dolgozni, megosztani egymással információkat, anyagokat, és abszolút nem zavarja őket, hogy más országban vannak. Itt egyetlen áthidalandó probléma az csak az időzóna különbség, azt kell megoldani.

Kőszegi András:
Visszatérve  a social médiára, te hogyan látod, mennyire veszik komolyan a jelenlétüket a különböző oldalakon, nemcsak a fiatalok, hanem általában a munkavállalók?

Pécsi Ferenc:
Azt gondolom, hogy a Facebook-ot továbbra is az emberek borzasztó felelőtlenül használják, és nem gondolnak arra, hogy kitörölhetetlen nyomokat hagynak. Az ember még ha kilép a Facebook-ból akkor sem tudja, hogy mi történik, legalábbis én nem tudok róla, hogy törlődnének az adatok. A másik állandó probléma az,  hogy a munkaadók szeretnének többet megtudni a munkavállalókról, és egyik egyenes és kényelmes módja a betekintés a Facebook oldalra. Épp most hallottam a BBC-n egy riportot, ami arról szólt, hogy Amerikában per is volt, és már jogi döntés is született, hogy a munkaadónak nincs joga elkérni a munkavállaló Facebook hozzáférését, de előfordulnak olyan munkahelyek, ahol pl. – az e-mail hozzáférését is elkérik, és teljes betekintést akarnak, azt állítják biztonsági okokból- Ez a dolog teljesen abszurd.
Ami a LinkedIn-t illeti, ami részben a személyes márkaépítésre, a kapcsolatépítésre, természetesen  a munkakeresésre is jó, továbbra is kevesen használják. Ennek egyik oka, hogy sokan nem is értik, hogy mire való. Sokan azt gondolják továbbra is, hogy ez egy címjegyzék, ahol bejelölted az ismerőseidet, és nem tudják azt, hogy egyrészt a kapcsolatépítésre jó, másrészt hogy a csoportok révén szakmai kapcsolatépítésre és szakmai ismeretszerzésre is tudják használni.

Kőszegi András:
A karrierépítésben használják-e szerinted ezeknek a felületeknek a profilírozását, hiszen tényleg mindenkit ezen csekkolunk le, itt nézünk először. Utána marad a klasszikus CV. Lehet-e előnyt kovácsolni abból, hogy egy jó profilt építünk?

Pécsi Ferenc:
Mindenképpen. Tudni kell, hogy a tanácsadó fejvadászok igenis nézik a LinkedIn-t, legfeljebb nem mindenkit találnak meg rajta, de aki ott van és jó, rendesen kitöltött profilja, vagy vonzó módon felépített profilja van, akkor nyilván előnyt élvez. Más kérdés az, hogy a hagyományos CV-t nem váltja ki, és azt mindenhol megkövetelik továbbra is.

Kőszegi András:
Azt mondják, hogy vége az egyirányú kommunikációnak, és a social média hozta meg a kétirányú kommunikáció, az interaktivitás lehetőségét. Ez talán így is van, de én személy szerint azt látom, hogy a Facebook-on lévőknek a nagy többsége, legalább 90%-ra saccolom, az ugyanolyan passzív befogadó, ugyanolyan tartalmat fogyaszt, mint bármilyen más médiumban. Talán kevésbé szekvenciálisan, de  inkább néznek, figyelnek, és tartalmat fogadnak be, mint hogy bárki bármit csinálna. Ebből a szempontból annak a  véleményem szerinti 10 %-nak – bár ez nem kutatás – a szerepe az ugyanúgy egyfajta tartalomszolgáltató, mint egy klasszikus médiafelületnél.

Pécsi Ferenc:
Ez teljesen így van. Nagyon kevés ember van, aki eddig azért nem volt tartalommegosztó, mert nem volt rá lehetősége. Az elmúlt években is aki akarta az meg tudta osztani a mondanivalóját. A Facebook-ban inkább az az érdekes, hogy egyrészt az is megoszt tartalmat, akinek nagyon kevéske van, mondjuk egy macskakép, egy gyerek, vagy egy vicc, amit eddig e-mailben osztottak meg az emberek. A másik nagyon érdekes a Facebook-nak a tartalomszűrő jellege, az a rengeteg ember aki a Facebook-ot használja és rengeteg időt eltölt előtte, tényleges szűrőként használja. Én nem olvasom ezt, vagy nem olvasom azt, hanem csak olvassa a Facebook-ot, és megnézi amit az ismerősei ajánlanak. És innen van a Facebook-nak a nagyon nagy ereje is, mert maga az indirekt médiafogyasztás, azt jelenti a médiatulajdonosok számára egyrészt, hogy akkor van esélye eljutni az olvasóhoz, hogy ha bekerül a Facebook-ba. A másik pedig az a katasztrofális dolog, hogy itt nem azt mondja, hogy ajánlom olvasd el a HVG-t, hanem olvasd el a HVG-ből ezt a cikket. És akkor ezt a cikket elolvasom, majd visszamegyek a Facebook-ra és olvasom tovább, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb reklámot fogyasztok, vagy a fogyasztók a Facebook reklámot olvassák.

Kőszegi András:
Én egy Facebook reklámot nem tudnék visszaidézni. Ebből a szempontból más mint a klasszikus média, mert ott tényleg a személyes tartalom, az involváltság sokkal nagyobb. Az az egy darab cikk amit mondasz, arra annyira fókuszálok, hogy minden kívül eső dolog tulajdonképpen  fehér folt. Még rosszabb mint egy corporate site.

Pécsi Ferenc:
Azt tudom mondani, hogy én is reklámvak vagyok, nem vagyok jó példa.  De az látszik, hogy a Facebook reklámok teljesítménye elég jó,  bár éppen ma olvastam egy cikkben, hogy jelentősen visszaesett az év eleje óta, folyamatos visszaesés van. De most hogy a Facebook átalakult és megjelentek a timeline-os céges oldalak is, átalakult a reklámok szerkezete is, és várható hogy erősödni fog. Tulajdonképpen a Facebook nagyon cselesen a tartalmat és reklámot nagyon közelíti egymáshoz, és ezért a tartalomnak álcázott reklámok, vagy a reklámnak tűnő tartalmak ezek lehet hogy jobb eredményeket fognak elérni, mint az eddigi reklámok.

Kőszegi András:
Nyilvánvalóan a tartalom még mindig ilyen szempontból a király, főleg az egyéni felhasználók. Amikor azt mondom, hogy vettem egy új iPad-et, akkor az egyrészt rólam szól, én vettem iPad-et, nem a márkáról, a márka csak az én önkifejezésem része, de tulajdonképpen ez maga egy fajta reklám, ez a típusú ajánlás.

Pécsi Ferenc:
Mindenképpen. Abszolút a tartalom a király, és valószínűleg a tartalom most még jobban felértékelődik, minden jel arra mutat, és az egész Facebook átalakítás is erre fele hat, hogy a tartalom felértékelődjön. Csak kérdés hogy kinek a tartalma, és ki fog ebből és mit nyerni?

Kőszegi András:
Nemcsak a tartalom értékelődik fel, én úgy látom, hogy a tartalom úgy értékelődik föl, hogy azok a hálózatok, kapcsolati rendszerek értékelődnek föl, amit egy-egy ember birtokol. Nem mindegy, hogy Kovács Lajos teszi föl, hogy megvettem az új iPad-et, vagy egy komoly, potens hálózattal körülvett ember teszi ezt föl.

Pécsi Ferenc:
Ez mindenképpen így van, hogy kire hallgatok. Az már korábban kiderült, hogy a személyes ajánlás borzasztóan fontos, azért szeretné mindenki, hogy a Facebook-on ajánlják a termékét, mert sokkal hitelesebb, mint mikor maga a gyártó ajánlja.

Kőszegi András:
Csak az nem mindegy, hogy ki ajánlja.

Pécsi Ferenc:
Abszolút. Mindenkinél kialakulnak ezek a hiteles személyek. Én is moziban vagy könyvben hiszek az ajánlásoknak, de nem mindenki ajánl, mert tudom, hogy ha egyik ajánlja akkor  más az ízlése, ha a másik ajánlja, akkor vele meg szokott egyezni 80 %-ban.

Kőszegi András:
Ha már a timeline-t említetted, engem sokszor ért az a vád Év honlapja és mindenféle konferenciákon, szakmai eseményeken, amikor én arról számoltam be, hogy nagyon-nagyon veszélyes csak a social médiára fókuszálni, vagy legalábbis olyan mértékben fókuszálni a social  médiára, mint amennyire ezt a vállalatok teszik. A timeline kapcsán ez egész jól bebizonyosodott mostanság, hogy nagyon nagy a vállalatoknak, a márkáknak a gazdasági vagy kommunikációs kitettsége, amikor csak a közösségi médiafelületekre fókuszálnak, hiszen az nem az ő birtokukban van. A Facebook azt csinál amit akar. Most olvastam egy szakember kommentjét az oldalon, hogy mi lenne, ha a Facebook egyszerűen csak annyit csinálna, hogy megbízhatóan működik?

Pécsi Ferenc:
Egyetértek, ez teljesen így van. De én még továbblépnék ebben.

Kőszegi András:
Nem social média ellenes vagyok, csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy itt az ideje jó corporate site-okat csinálni, és mellette ügyesen használni ezeket a felületeket.

Pécsi Ferenc:
Az a probléma, hogy nagyon sok cég, szervezet úgy gondolja, hogy a social média stratégiát letudja úgy, hogy csinál egy Facebook oldalt, amit kiad egy külső ügynökségnek, mert belső ember erre nincsen, vagy esetleg fölvesz egy junior pozícióban levő social média menedzsert, szakembert, aki nem csinál mást csak kezelgeti ezt az oldalt, magyarán amit neki mondanak, vagy engedélyeznek azt kiteszi, ami általában pontosan megegyezik a céges hírekkel, jóváhagyott céges üzenetekkel.  Ha valaki a social médiát valóban használni akarja, akkor be kell látnia, hogy ennél sokkal többről van szó, és az egész social magatartásnak át kéne hatni az egész szervezetet. A folyamat végén ott van az ügyfeleknek valami újfajta – kétirányú ügyfélkezelés –  ugyanez a partnerkapcsolatokban is ott van, az a fajta rugalmasságot kéne alkalmazni, amit tapasztalhatunk a Facebook-on, ugyanez volna a beszállítóknál, és így tovább. És eljutunk oda, hogy cégen belül is a belső viszonyok a social média szabályai szerint kéne működjenek. Vagy annak a lehetőségét, vagy azt a fajta kommunikációt, ami nagyszerűen működik a social médiában, azt a fajta tudásmegosztást, tudásmenedzsmentet kéne használni cégen belül is. Viszont hogy ezt meglépjék az egy nagyon-nagyon nagy falat, és a legtöbb erősen hierarchikusan szervezett cégben ez meg sem valósítható.

Kőszegi András:
Épp ez itt a nagy kérdés, hogy hol lehet az az áttörési pont, 5, 10 vagy 15 év, egyáltalán be fog-e következni, amiről beszéltünk, hogy jelen vállalatok 300-400 évvel ezelőtti kor szerint, feudalista módon működnek. A fogyasztó, a munkavállaló pedig ezeket a kötöttségeket nem bírja. Nagyon nagy gap van a mostani generáció és a mostani, globális vezető vállalatokat vezető menedzsmentek között. Itt valamikor valaminek törni, szakadnia kell, hacsak nem a társadalom fog majd visszaidomulni  a nem napi politikai értelemben vett liberális demokratizmusból a vállalati struktúrák felé, amit – lássuk be –  elég nehéz elképzelni.

Pécsi Ferenc:
Az látszik, hogy nagyon sok olyan üzletág van, ahol ezek a hierarchikus szervezetek egyértelműen a fejlődés gátját jelentik. És nem véletlen létrejöttek már alternatív szervezeti formák is. Ezek a hierarchikus szervezeteket hivatottak kiváltani, pl. a mátrix szervezet, mely főleg nemzetközi nagyobb vállalatokra jellemző. De az okosak azt mondják, hogy már ez a mátrix is egy meghaladott forma, mégpedig azért, mert olyan nagyok, bonyolultak lettek ezek a mátrixok, amelyeket a vezetők nem képesek kézben tartani. Ill. a mátrixoknak a menedzselése maga elveszi az időt a megoldandó feladattól. Ezek súlyos problémák. Én nem állítom azt – nem is értek hozzá – hogy a közösségi média vállalaton belüli alkalmazása fog-e erre megoldást hozni, sok-sok elmélet van.  Az  látszik, hogy ez egy irány vagy egy lehetséges mód.  Azt mondom, hogy a vállalaton belüli új technológiák alkalmazása önmagában nem megoldás. Biztos, hogy a vállalaton belüli folyamatok átalakulását tudják segíteni legfeljebb új technológiák, pl. közösségi technológiák vállalaton belüli alkalmazása. Hogy ez aztán egész vállalatra bevezetve, vagy részterületekre tovább terjedve  – nagy kérdés. Vannak nagyon érdekes példák, amiket érdemes tanulmányozni, ezek közül talán legjobb az IBM, ahol ennek a dolognak már többször nekifutottak, náluk több mint száz ezer emberről van szó világszerte. Egy ekkora szervezetet borzasztó nehéz hagyományos módon működtetni, és több érdekes próbálkozásuk volt közösségi megoldások bevezetésére. Most tartanak már a negyediknél, de a három kudarc az egyik legnagyobb tanulság, ami egyáltalán ebben a műfajban, vagy ezen a területen felmerült.

Kőszegi András:
Azt gondolom, egészen megjósolhatatlan a jövő, mindenesetre optimista szcenárióra ad okot, hogy mi még nem az y és r generáció vagyunk, ám a legmodernebb eszközön beszéltük meg a találkozót, és nem egy irodában, hanem szabadon a városban találkoztunk és beszélgettünk. Úgy hogy nincs még minden veszve. Köszönöm szépen.

Pécsi Ferenc:
Köszönöm szépen.

A beszélgetés ITT meghallgatható
(BrandTrend)