Kategória: Márkás beszélgetések.
Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

Kőszegi András:
Először is legfőképpen gratulálok a díjakhoz, mert az utóbbi években, az utóbbi hónapokban, talán napokban rengeteg díjat kaptatok. Hogy finoman fogalmazzak, meglehetősen erős versenyhelyzetben, ami a pálinkapiacot jellemzi, mindenképpen kitüntetett figyelmet érdemel. Mik ezek a díjak?

Hegedűs Mónika:
Nagyon nagy öröm érte a családunkat. Három éve léptünk ki a kereskedelmi pálinkafőzés piacára, odáig igazából édesapám bérfőzéssel foglalkozott, s 3 év kereskedelmi tevékenység után elértünk oda, hogy Az Év pálinkafőzdéje díjat kaptuk meg a 2012-es HunDeszt pálinkaversenyen. Ez Magyarországon az egyik legnevezetesebb pálinka verseny. 25 pálinkafőzde vett most részt ebben a versenyben, és itt az Év pálinkafőződéje kategóriát nyertük meg. Ezelőtt még beneveztünk két világbajnokságra, a Destillata-ra és a World Spirit-re, mind a két versenyen a Lepotica Szilva Pálinkánk elhozta a szilva kategóriában a legmagasabb díjat, amit kaphattunk. A World Spirit Award-on, Klagenfurtban, dupla aranyat kapott, a Destillata-n pedig az Év párlata díjat hozta el, Champion-díjban részesítették ezt a pálinkát.
Azt gondolom, hogy ez egy nagyon nagy kitüntetés, főleg szilvában. Általában az alapgyümölcsökből neveznek be a legtöbben, ez az a gyümölcs, amiből a legnehezebb díjat elérni, mert nagyon nagy a nevezők száma, és nagyon nagy a jó pálinkáknak a száma. Gyakorlatilag itt tartunk.

Kőszegi András:
Majdnem azt mondtam a semmiből nyertétek ezeket a díjakat, de közben kimondtad a bűvös szót: a család. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem tegnap, meg nem 3 éve indult ez a történet.

Hegedűs Mónika:
Igen, ez nagyon érdekes. Amikor én visszaemlékszem gyerekkoromra nekem meghatározhatatlan volt ez, hogy az apu pálinkafőzéssel foglalkozik. Néha pironkodva is mondtam el az osztálytársaimnak vagy a tanároknak, hogy mivel foglalkoznak a szüleim. Akkor ugye nem élte reneszánszát a pálinka, most már azt lehet mondani, hogy pár éve egy nagyon divatos dolog lett. Az öcsémmel ketten döntöttünk úgy, az apukámnak a segítő támogatása mellett, hogy kihasználjuk ezeket az értékeket, amit az évek alatt felépített. Van egy üzemünk, ami nagyon szépen működik, és apu mondta, hogy ő már idős ahhoz, hogy kereskedelmi pálinkafőzést végezzen. Gyerekeim viszont  itt vagytok ti, fiatalok. Árpi ismeri a szakmát, mert 10 év alatt apu megtanította neki. És nekivágtunk, és úgy gondoltuk, hogy ezeket a gyökereket vigyük tovább, és próbáljuk ki magunkat, hogy kereskedelmi forgalomban mit tudunk.

Kőszegi András:
Az egyik legfontosabb a „honnan jövök és hová tartok”- ból, hogy volt egy biztos alap, amire tudtatok építkezni, és azzal a fiatalsággal megfűszerezni azt a tradíciót, amivel talán ti most ezt megteszitek.

Hegedűs Mónika:
Az egészet a nagypapám kezdte, a nagypapám után az édesapám folytatta. Most ugye az öcsém, aki szintén tíz éve ezt tanulja, és ezt csinálja. Én pedig nőként belecsöppentem és beletanultam, nem volt más választásom, mint meg kellett tanulnom, hogy miről szól a pálinka, meg kellett tanulnom, hogyan fogyasztjuk a pálinkát. Nőként ez egy nagyon érdekes dolog.

Kőszegi András:
Ezt akartam is kérdezni, mert mindig olyan furcsa, amikor azt mondjuk egy szektorra, egy munkára, egy hivatásra, hogy nőként ez mégis milyen. Nőként mi az a plusz, amit ehhez hozzá tudsz tenni? Hiszen a pálinkapiac maga – diszkréten szólva is – egy karcos verseny itt Magyarországon, a világon is, de itt most kiváltképpen, de maga a pálinkafogyasztás is talán.

Hegedűs Mónika:
Ez az egész, amivel elindult pont az, hogy arculatot kellett ennek a pálinkának adni, be kellett csomagolni ezt a jó minőségű pálinkát. Itt jött az a női finomság, amely minden üvegen visszatükröződik, hogy próbáltunk egy egyedi stílust kitalálni. A magyar pálinkások nagyon sokáig egységes, hosszú fekete vagy átlátszó üveget használtak. Senki nem mert a piacra valami újjal előjönni, és akkor jöttünk mi. Én mondtam Árpinak, hogy csináljunk egy kicsit mást, amire odafigyelnek az emberek. És azt gondolom, ez a női finomság mutatkozik meg az üvegeinken, a design-on, a bőrszalagokon. A kézi palackozás, a kézzel ráírt sorszámok, a gyönyörű kiválasztott design üvegek azok, amelyek hozzám kötődnek. Illetve ami talán még fontos, hogy nőként a kereskedelemben pálinkát értékesíteni, az egy borzasztó nagy kihívás. El kell fogadtatnom magam minden egyes gasztróban, amikor bemegyek és el kezdek tárgyalni. El kell hitetnem azt, ill. bebizonyítanom nagyon sok esetben azt, hogy igenis értek ehhez a szakmához, amit csinálok. Nem egyszer a gasztrósok elém raknak két szilvapálinkát, hogy akkor kisasszony mondja meg melyik a maga pálinkája. Van, amikor ez egy beugró teszt, hogy egyáltalán elkezdjünk tárgyalni.

Kőszegi András:
Először is akkor a válasz, hogy nem kisasszony, utána pedig kiválasztod a tiedet. Ez személyes márkakérdés, mert nyilván van a pálinka, a manufaktúra meg vagy te magad is, képviselned kell ezt a vállalatot. Nehéz azzal megbirkózni, amikor azt mondják itt volt egy cégtől valaki, egy  nő? Ez egy személyes attribútum.

Hegedűs Mónika:
Az értékesítésnek az alapja az, hogy alázattal álljunk ehhez a dologhoz. Én egyébként soha nem javítom ki a gasztróst, azt gondolom ez egy rossz indító dolog lenne, ha egyből azt mondanám, márpedig nem vagyok kisasszony, elnézést. Alázat kell hozzá, és szeretni kell iszonyatosan. Ha alázattal állunk hozzá és szerénységgel, akkor ez előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

Kőszegi András:
Beszéljünk a testvéredről is. A legutóbbi versenyen a valaha volt legfiatalabb győztes.

Hegedűs Mónika:
Igen. Ez az Év pálinkafőzdéje díj elsősorban az ő érdeme, ill. az apué, mert aputól tanulta a szakmát és gyakorlatilag ő teljesítette ki ezt ilyen szintté. Az hogy hozzám tartozik a kereskedelem, én eladom, de az hogy abban a palackban minőségi jó pálinka legyen ez maximálisan az ő felelőssége. Ezért ő dönt, ez az ő szakmaisága, az ő elhivatottsága és tudása. Ahhoz, hogy aranyérmes és Champion-díjas pálinkákat tudjak én értékesíteni, ill. a kollégáim, ahhoz először az kell, hogy nagyon magas minőségi pálinka kerüljön a palackba. Ez az ő érdeme.

Kőszegi András:
Nagyon szépen összetoltátok a terméket a brand építéssel. Ez a két kulcsa az egésznek, hogy legyen mire brandet építeni. Azt gondolom, ez most megvan.
Mondtad azt korábban, hogy egyáltalán a pálinkapiac, a pálinkafogyasztás messze nem volt divatos, sőt ciki volt. Mára ez a trend hál istennek megfordult, a pálinkafogyasztás, a pálinkapiac szárnyal. Ez részben előny, részben hátrány, mert egy ilyen erős piacra belépni, egy kevésbé ismert brandet felépíteni előny is meg hátrány is. A szektornak a megítélése jó – ez előny – ugyanakkor iszonyatos nagy a tolongás, komoly befektetők komoly potenciállal vannak jelen ezen a piacon. Nagyon fontos az innováció, a design, hogy bevigyétek. Mi az amitől gondoljátok, hogy ti ezen a piacon komoly szereplővé tudtok válni?

Hegedűs Mónika:
Minket a szüleink úgy neveltek, hogy az az ember, aki dolgozik, az az ember előbb-utóbb mindig eléri a célját és sikereket tud elérni. Nagyon sok pálinkafőzde van, gyakorlatilag 102 kereskedelmi pálinkafőzdéről beszéljünk, és mivel reneszánszát éli a pálinka, és nagyon-nagyon fejlődnek a versenytársak is, nagyon-nagyon sok jó minőségű pálinka van a piacon. Már nem lehet azt mondani, hogy tele van a piac rossz pálinkával. Igenis 20 olyan kereskedelmi főzdét tudok mondani, akik jó pálinkát főznek, jó érmeket hoznak el a versenyekről. Viszont ezek közt a főzdék között nagyon nagy különbség az, hogy ki az, aki az életének tekinti ezt a dolgot, és ebből szeretné a családját fenntartani és visz egy hagyományt, amit elkezdtek a szülei. Vagy ki az, aki egy zöldmezős beruházásként elkezdett valamit felépíteni, és az anyagi javakat látja ebben a dologban. Két  külön dolog. Ami alapvető a mi családunknál, hogy mi egy manufakturális termelő vagyunk, akik saját magunk állítjuk elő ezeket a termékeket, különböző design-t választottunk, próbáltunk egy magas minőséget megálmodni. Azért mert kicsik vagyunk – nem multi kategória – azért tudjuk tartani a minőséget és maximálisan ezt tudjuk szem előtt tartani.

Kőszegi András:
Van egy régi mondás a versenyben, hogy mi először csak a legjobbak leszünk.

Hegedűs Mónika:
Igen, törekszünk arra. Az a hitvallásunk, hogy sok jó pálinka van, de a jók között is vannak legjobbak. Reméljük, mi a legjobbak közé tartozunk és azért dolgozunk, hogy itt is maradjunk.

Kőszegi András:
A nagyság az egy dolog, de a  nagysághoz hozzá tartozik az a fajta verseny, hogy nem csak jó pálinkák vannak a piacon. Én látok a polcokon olyan termékeket is a kereskedelemben, ami annyiba kerül, hogy egy palackot nem lehet annyiért megvenni, nemhogy megtölteni,  és valamilyen szempontból ők is versenytársak. Nyilván máshová pozicionálják őket, de ez a piac annyira azért nem tiszta. Te ezt hogy látod?

Hegedűs Mónika:
A legnagyobb versenytársak tényleg az alacsony kategóriás termékek, mert a fogyasztó nincs tisztában azzal – pl. vegyük a málnapálinka esetét – hogy 100 kg málnából, aminek a tavalyi évben 580 Ft körül volt  kilójának az ára, nem lehet előállítani csak 2 -2,5 liter pálinkát. Innentől feltesszük azt a kérdést, hogy amikor látunk a polcon 2800 forintért fél liter málnapálinkát, akkor az vajon tényleg málnából készült-e és pálinkának hívható-e. A legnagyobb konkurencia valóban ezek az alacsony kategóriás termékek, de én bízom abban, hogy ugyanúgy, mint a bornál is, a pálinkánál is előbb-utóbb eljön majd az, hogy a fogyasztók pontosan tudni fogják, hogy mi a jó minőségű pálinka, és meg tudjuk tanítani nekik azt, hogy hogyan kell ezt fogyasztani, mit kell egy pálinkában értékelni. És ahogy ez egyre nagyobb teret hódít majd az emberek körében, annál többen fogják tudni értékelni a jó minőségű pálinkát.

Kőszegi András:
Fontos a családi indíttatás más világban, más kontextusban, van a klasszikus mondás “I have a dream!” Nektek mi az álmotok ezzel a tradícióval, márkával?

Hegedűs Mónika:
Az én legnagyobb álmom az, hogy szeretném, ha tovább tudnám adni ezt a gyerekeimnek. Én büszke vagyok rá, hogy az én családom ezzel foglalkozik, ez a kislányos szorongás, ami régen volt bennem ezzel kapcsolatban ez régen elmúlt. És szeretném, ha a lányaim is büszkén mondanák ezt, hogy a mi családunk ezzel foglalkozik, és olyan tradicionális család lehetnénk, mint az olaszoknál nem egy család aki grappát  készít.

Kőszegi András:
Remélem 15-20 év múlva a lányoddal tudok készíteni egy ugyanilyen beszélgetés!