Kategória: Márkás beszélgetések.
Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

A 2012.01.11. BrandTrend “Mi a helyzet?” beszélgetés írott változata.

Kőszegi András:
Péter, nyilván te is olvasod a közösségi média bejegyzéseket, meg a különböző típusú újság cikkeket. Az egyik ilyen nagy summás kijelentés a televíziózással, legfőképpen a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ennél lejjebb már nincsen. És akkor azt mondják de, még mindig van lejjebb. Én ezzel részben egyet értek, részben nem. Az biztos, hogy a kereskedelmi televíziókon én személy szerint nem kívánom számon kérni az oktatási és a szülői nevelést, a családi hátteret, és minden egyéb szocializációs helyzetet, de az biztos, hogy nálam is kicsit furcsa volt az a kijelentésed, amikor talán a HVG-ben is ugyanerre a kérdésre az ókori görög irodalommal húztál egy párhuzamot, hogy kvázi ugyanazt csináljátok mint ők.
Tehát hogy drámákat, féltékenységet, szerelmet és minden egyéb értéket vagy értéktelenséget mutattok meg, kezeltek, tesztek helyre stb. Ez a párhuzam
számomra is egy kicsit nehezen definiálható volt.

Kolosi Péter:
Pedig továbbra is ezt gondolom. Egyébként nem csak a kereskedelmi televízióval kapcsolatban, és ott azt mondtam, ha jól emlékszem, habár ez nagyon régen volt, de azóta többször mondtam, tehát nagyjából emlékszem, hogy mindenki ezt csinálja az ókori drámák óta. A színháztól kezdve, a zenén keresztül a baletten át, és a zenén itt kifejezetten az operára is gondolok, mindenki ugyanazokkal az alapvető problémákkal foglalkozik, hiszen ez foglalkoztatja az emberiséget. Csak éppen mindenki azon a módon teszi, amilyen az adott kifejezési ág – direkt nem mondok művészeti ágat, mert a televíziózást nem tartom művészetnek,ez csak azért van – eszközkészlete, azzal teszi és azzal mutatja ugyanazt. És innentől kezdve teljesen mindegy – kis túlzással, hogy a Való Világról, a Rómeó és Júliáról, uram bocsá’ a Háború és békéről van szó, vagy mondhatnék még nagyon sok példát – ugyanazokkal az alapkérdésekkel foglalkozunk, emberi kapcsolatokkal, és az emberi kapcsolatokban lévő konfliktusokkal.

Kőszegi András:
Csak talán a média természete kicsit más a 21. században, vagy annak terjedése vagy elérése, mint volt – nem akarok visszamenni az ókori görögökig – de mondjuk15,  20, 30 évvel ezelőtt. Másképp terjednek ezek a dolgok, és nyilvánvalóan – és ez megint nem a ti felelősségetek, hogy az iskolában, vagy a szülő milyen könyvet ad a gyerek kezébe – de mégiscsak kevésbé kontrollálható ez a fajta értékközvetítés, mint volt egyébként kicsit korábban.

Kolosi Péter:
Hát persze, ez teljesen így van. Természetesen minden más, más a média ma, mint 20 éve volt, és a médiából más a televízió, és más az internet, és mást jelentett a színház 20 éve, és mást jelentett a commedia dell’arte idején, vagy mást jelentett a shakespeare-i színház. Persze, én is csak ennyit mondok, hogy minden kornak, és minden kifejezési ágnak megvan a saját eszköztára, és azt használja, amely egyébként az adott korban releváns. Aztán, hogy ebből melyik marad fenn évszázadokig, és melyik nem, ez megkülönbözteti egymástól a művészetet és nem művészetet, de talán ez az összes különbség, más nem nagyon van. Viszont ha már szóba hoztad a görögöket, akkor egy pillanatra szóba hoznám a rómaiakat is, mert én ezt most azért merem csak így mondani, mert tudod, hogy ez nem neked szól, meg ráadásul mi már erről beszéltünk – hogy annál butább dolgot, mint ez a „van-e lejjebb? És hol van még lejjebb?” – én megmondom őszintén, hogy nagyon idegesítő. Talán ez a legidegesítőbb kérdés volt az elmúlt 10 évben, amit kb. 150000-szer  kaptam meg.

Kőszegi András:
Ez meg az én dolgom, hogy kicsit fölidegesítselek vele.

Kolosi Péter:
Ez nem probléma, ezt is megbeszéltük, hogy ez így lesz. Van erre először is egy nagyon egyszerű válaszom, tényleg így gondolom, tehát nem attól egyszerű, hogy nem igaz. Nem ez az egyetlen válaszom, de mégis csak azt gondolom, hogy ez az alapvető igazsága. “Van-e lejjebb?” Szerintem az úgy hülyeség, ahogy van! Mert ha visszamegyünk a történelemben, akkor a rómaiak embereket megöltek, és úgy hívták, hogy gladiátorharc. És mások ezen meg szórakoztak. Na, annál szerintem valóban nincsen lejjebb. Mi lehetne más annál lejjebb, minthogy az ember integritását kezdi ki, és ezt soha senki nem próbálja meg a legmodernebb korban. Sőt, az ehhez hasonló dolgok azok komoly tabunak számítanak. A „van-e lejjebb”- bel azért sem kellene jönni, mert egyszerűen, ha történelmi távlatokban nézzük a dolgot, semmi köze a valósághoz. Ez a dolognak az egyik része. És azt nekem nem magyarázza meg senki, hogy amit csinálunk az súlyosabb annál, mintha emberek megölik egymást.
A másik pedig az, hogy sajnos televíziósok között is vannak nagyon sokan olyanok, konkrét műsorokat is tudok mondani akár a közelmúltból is, akik azt gondolják, hogy minél lejjebb kell menni, és akkor lehet nézettséget elérni.  Én mindenkinek, aki versenytársunk, és így gondolkodik, biztatnám, hogy ezt csinálja, ezzel ugyanis mindig meg fog bukni, és ez mindig be is bizonyosodott. Azaz nem az a kérdés, hogy az ember lejjebb megy-e vagy nem. A közelmúltban más csatornán is tudnék olyan műsort mondani, de tudnék az RTL-nél is olyan példákat mondani, amikor bebizonyosodott, hogy nem arról van szó. A Való Világ 4-ben pl. a való világgal kapcsolatban azt szokták mondani, hogy az embereket a szex érdekli, hát ehhez képest a Való Világ 4 gyakorlatilag szex mentesen zajlott le, a Való Világ 5-re sem lehet azt mondani, hogy túl sok benne a szex, és mégis a legnézettebb műsorok a műsoridejükben. A Való Világ 4 mindenféle rekordot meg is döntött, de a Való Világ 5 is a legnézettebb műsor, és nincs benne szex. Akkor ez például hogyan van? Ez így egy hülyeség volt.
Mostanában volt egy másik valóság show, ahol valaki a spermiumát rákente egy kilincsre, ilyeneket nem érdemes csinálni, nem érdemes megmutatni, mert én is azt gondolom, hogy kulturálisan ennél talán kevés dolog van lejjebb, de ettől néző nem fog jönni. Aki ebben gondolkodik, és ezt csinálja, az szerintem rosszul teszi amit csinál, és természetesen hiszen a kérdésben el van rejtve ilyenkor általában egy vélemény is – talán nincs is nagyon elrejtve – szóval a másik része a dolognak, hogy az RTL műsorait nem azért nézik, mert lefelé próbál pozícionálni, vagy lefelé próbál ilyen szempontból igényeket kielégíteni, ez egyszerűen nem igaz.

Kőszegi András:
Most nagyon sokfelé mehetnénk ebben a beszélgetésben, sokkal izgalmasabb ez a kérdés annak ellenére, hogy unod vagy unjuk ezt a tematikát. De való igaz nem nézem a Való Világot, de ennél nagyobb probléma az, hogy már a híradókat, hírműsorokat sem nézem. Bár ez sem biztos, hogy probléma, mert nyilván a megfelelő mennyiségű vagy minőségű hír hozzám eljut. De akkor megfordítom a kérdést. Ha ez az érvelés reális, amit te mondasz, hogy hülyeség ez a lejjebb, nem lejjebb, mi a véleményed arról, hogy mi okozhatja ezt a fajta summázást. Ha emberek milliói nézik, ha ez úgy van jól, ahogy van, akkor mi oka, ki generálja, vagy honnan jönnek elő ezek a vélemények, mert valahonnan mégiscsak származnak.

Kolosi Péter:
Szerintem több oka van, hogy ez mért jön elő. Az első és legfontosabb oka, amit én mostanában vagy általában tapasztalok, az az, hogy az emberekben nem a tapasztalat – és ez rád is vonatkozik, most mondtad el, hogy igen – hanem az előítélet munkál. Az, hogy mi van a  Való Világban, és hogy az miről szól, és ott mit csinálnak az emberek ezt nem az alapján ítélik meg, hogy megnézik a műsort, és akkor tudják, hogy az a műsor konkrétan miről szól.

Kőszegi András:
Bocsánat, nem prűd vagyok, belenéztem, nem tetszik! Se vizuálisan, sem szövegkörnyezetében, én nem minősítem, az én igényemet nem ez szolgálja ki, és ahogy te is mondtad más helyeken, én is szoktam mondani, van egy gomb, lehet millió dolgot csinálni.

Kolosi Péter:
Semmi gond, ahhoz mindenkinek joga van, hogy ne tessen, én nem is azon vitatkozom. Csak olyanokat mondanak, hogy benne van a Való Világban ami nincs, és olyanok amik benne vannak viszont a műsorban arról viszont nem beszélnek. Egyszerűen félre van értelmezve, hogy mi van a Való Világban. Nincs mögötte tudás. Ez több dologból táplálkozik. Az első és ezzel kapcsolatosan legfontosabb dolog talán az, hogy a Való Világot nagyon sokan úgy értelmezték már a Való Világ 4 alatt is, hogy a Való Világot nem nézték, hanem olvasták a bulvársajtót, meg azt, ami az interneten megjelent róla. Ez nem a műsor. Az, amikor az interneten valami megjelent, pl. egy-egy szereplő akár elő – , akár utóéletéről az nagyon sokszor egyáltalán nem volt benne a műsorban. Az, hogy valamiről más mit ír, az alapján megítélni azt a valamit, azt lehet, csak az ember nem fog reális képet kapni a dologról. Ez a dolognak csak egyik része. Tehát nagyon röviden annyit akarok mondani, hogy aki ezt mondja, az nem ismeri valóban a tartalmat, szerintem.
Van egy másik, legalább ilyen fontos része. Magyarországon az emberek hozzá voltak szokva, hogy miről szól a televízió, miről szól a film, miről szól a színház, miről szól általában a közbeszéd, hiszen mindig is, függetlenül attól, hogy milyen korról van szó, az egyes csatornák szűkös hozzáférése okán, mármint alkotóként való szűkös hozzáférése okán, ezek általában természetesen csak azt tudták közvetíteni, amit a pillanatnyi hatalom engedett, hogy közvetítsen. Ez főleg a II. világháború után, illetve a II. világháború éveiben végképp így volt. Mondjuk ki, 40 éven keresztül Magyarországon a szocializmus időszaka alatt egy szűk értelmiségi kör határozta azt meg, hogy mi lehet a televízióban. Azt is, hogy mi lehet a színházban, meg a filmben, de azt is, hogy a televízióban. Ez egy értelmiségi kör volt, nem a munkás-paraszt osztály, amely természetesen a saját értelmiségi szempontjai szerint határozta meg, hogy mondjuk pl. mi adható, vagy mi az, ami a televízióban elfogadott. És itt most nem a politikai, hanem egyszerűen a kulturális részéről beszélek. Ez az értelmiségi kör úgy gondolta pl., hogy színházi közvetítés, olyan tv- játék ahogy, legfeljebb az a sorozat, az olyan színvonalú vetélkedő, mondhatnám tovább és tovább. Most a különbség az, hogy azzal hogy vége lett a szocializmusnak ez a szűk értelmiségi kör a kizárólagos befolyását a médiára elveszítette. Ráadásul a média is változott. Ma már nem két csatorna van, tehát nagyon nehéz lenne egyetlen körnek meghatározni egy demokratikus társadalomban, hogy mit sugároz a televízió vagy az internet.  Sokkal többen dönthetik el, hogy mi kerül a képernyőre, és ennek az értelmiségi körnek, ha nem a saját ízlése szerinti dolgok kerülnek a képernyőre, az nem tetszik. A különbség az, hogy most már nem döntheti el. Viszont ez természetesen a leghangosabb kör, és ezt nevezzük, mint más társadalomban, véleményformáló értelmiségnek. Neki manapság kevésbé tetszik az, hogy ma már nem csak az van, amit ő akar. Ez így van, szerintem ez nem olyan nagy tragédia. Röviden összefoglalva ez a másik lényeges oka annak a jelenségnek, amit pillanatnyilag látunk ezzel kapcsolatban.

Kőszegi András:
Tulajdonképpen kár is volt mondanom, hogy tetszik, vagy nem tetszik, nézem, vagy nem nézem, mert az ügy szempontjából mindegy, nem én vagyok itt az érdekes. És ebben meg egyetértek, hogy nyilvánvalóan nem kell megmondani valakinek, hogy mi legyen a televízióban, vagy mi nem.

Kolosi Péter:
Van egy harmadik nagyon fontos dolog ezzel kapcsolatban, és főleg a közelmúlt médiafejlődése alakította úgy, hogy ez egy fontos kérdés, méghozzá a sok televízió-csatorna megjelenése.  Nagyon sokszor elmondtuk már mi is, de az egész világra igaz, hogy miközben indult az RTL 1997-ben volt 17 magyar nyelven sugárzó televízió-csatorna, ma van 101. Egyébként a 101 európai viszonylatban is nagyon magas egy 10 milliós országban. De ez a világon mindenütt így van. Ez a fragmentáció minden piacgazdasági alapon működő televíziós piacon, hogy ha elér egy bizonyos fejlettséget – és ezen már mi is túl vagyunk szerencsére – ez működik. Azaz a néző nagyon-nagyon sokfajta tartalomból választhat. Ennek az lesz a következménye, hogy a nagy csatornák, mivel az a dolguk, hogy nagyok maradjanak, ezen alapul az üzleti létük, megpróbálnak mindig a legnagyobb tömegekhez szólni. Hogyan tudsz a legnagyobb tömegekhez szólni? Akkor, ha olyan műsort csinálsz, amely a legnagyobb tömegeket érdekelheti. Nem biztos, hogy nézni fogja, de legalább meg kell adnod az esélyt, mert ha olyan műsort adsz, amit nyilván valóan csak egy kisebb csoportot érdekel, akkor a saját jelentőségedet fogod elveszíteni, vagy legalábbis csökkenteni, kereskedelmi értelemben biztos. Ebből az következik, hogy a nagy televíziók a világon mindenütt olyan – és Magyarországon is – műsorokat próbálnak adni, amely sokakhoz eljut. Na, most el lehet képzelni, hogy Magyarországon mi az a tartalom, amellyel egy-két millió embert le lehet ültetni a képernyő elé. Hát nem azok a nagyon szofisztikált tartalmak. Viszont azt gondolom, hogy a dolognak lehet ez negatív hatása, de eközben van a dolognak legalább annyi pozitív oldala is, hiszen pontosan a sokfajta tartalomból az is következik, hogy minden célcsoport megtalálja magának a saját szórakozását, ill. a saját információit. Ahogy te mondod a hírszolgáltatással kapcsolatban, én is azt gondolom, hogy egy olyan hírfogyasztó, aki valóban érdeklődik a politika, a napi események iránt, az nem csak a nagy televíziók hírműsorait fogja megnézni, hanem igenis naponta egyszer – kétszer leül a számítógép elé, és megnézi az interneten azokat a hírportálokat, amelyeket megszokott, és máshonnan szerzi be az információkat. Ha én ma este történelmi dokumentumfilmet szeretnék nézni, akkor megtalálnám legalább azt a 3-4-5-6 csatornát az otthon lévő csatornakínálatból, amelyekből a legkülönbözőbb korokból tudnék a dokumentumfilmek között választani. És akkor még nem beszéltem arról,  hogy az interneten is megtalálnám ezeket a tartalmakat. Manapság nagyon sok tartalom van, nagyon sok tartalomhoz nagyon egyszerű hozzájutni, mindenki meg tudja magának tenni, és ebből következik természetesen,  hogy a legnagyobb televíziók azoknak fognak sugározni, akik a legtöbben vannak, és úgy ahogy az a legtöbbeknek adható el. Pont ugyanúgy, ahogy a McDonald’s-nál nincs olyan változatos menü és  olyan sokfajta étel, mint a Gundelben, de hát a McDonald’s a tömegeknek készül, a Gundel pedig a felső tízezer 1 %-ának.

Kőszegi András:
Kimerítettük velősen ezt a témát, ezzel, majd aki akar hangosan, vagy magában vitatkozik vagy nem. Ha már a kereskedelmi szót említetted, egy ilyen típusú nagy elérés, nyilván a logikája ennek, amit mondtál teljesen egyszerű és világos, hogy hogy lehet egy nagy televízió, vagy hogy maradhat ilyen nagy. Kereskedelmileg mennyire tud ez működni? Egy ilyen típusú tartalom? A hirdetők akarnak-e ilyen típusút, ők is fanyalognak vagy nem? És akik nézik, ez a másfél- két millió ember – nagyon udvariatlan velük szembe ez a kérdés – de hogy kereskedelmileg mennyire értékesek ők egyébként?

Kolosi Péter:
Rossz hírem van, igenis értékesek, és a hirdetők akarják!

Kőszegi András:
Nem prejudikálni akartam!

Kolosi Péter:
Értékesek, mert nem igaz, hogy mondjuk pl. ilyen esetekben nálunk a mostanában képernyőn lévő tartalmak közül leginkább a Való Világot szokás szidni.

Kőszegi András:
Meg büntetni!

Kolosi Péter:
Büntetni is szokás volt tavaly, azért gondolom mindenkinek feltűnt, hogy idén egyetlen egy büntetés sincsen ebből a dologból. Az egy másik kérdés volt, ott volt egy vitánk a hatósággal, hogy ez 7 órakor sugározható vagy nem. Mi most más tartalmat sugárzunk este 9-kor, szerintünk az 7 órakor is sugározható volt.  Kaptunk mi korábban is büntetéseket, ezeknek egy részét a bíróság helyben is hagyta, a döntések egy részét viszont megsemmisítette, és ebben az esetben pedig még nem volt bírósági döntés. Tehát büntetni lehet, aztán majd a bíróság eldönti, hogy jogos volt-e a büntetés vagy nem.

Kőszegi András:
Szóval a hirdető.

Kolosi Péter:
A hirdetők keresik ezeket a tartalmakat, és igenis működnek ezek a tartalmak a hirdetők számára is. A Való Világ minden szempontból működik, szponzorált tartalomként is, tehát szponzorok is vannak a Való Világ mellett, méghozzá nem kevesen, és egyébként a hirdetőt az elérés érdekli, és a hirdető pontosan tudja, hogy a Való Világ idősávjában ez az a műsor, amit az országban a legtöbben néznek. És hozzátenném, hogy ezek azok az emberek, akik ugyanezeknek a hirdetőknek a termékeit vásárolják is. Ez is nagyon fontos kérdés.

Kőszegi András:
A Való Világ témakört zárjuk le, egy kicsit nagyobb plánt vegyünk a televíziós, egyáltalán a médiapiacról. Magyarországon mit gondolsz, ez hogyan alakul? Én végletesen unom és nehezen viselem mindig a summás kijelentéseket: egyszer a print a halott, aztán a  televíziózásnak vége, az emberek csak interneten vannak, szóval én nem gondolnám, hogy ilyen fekete vagy fehér ez a dolog.  Ugye televíziót még egyre többen nézünk, ennek nyilván sok oka lehet, hogy mást nem tudnak mást csinálni az emberek, vagy megfizetni, de a hirdetetteket is hogyan veszik meg, ha azért néznek tévét, mert nem tudnak  elmenni mást csinálni. Bonyolult ez a kérdés! Te hogyan látod? Ez a televízió vs. Internet, fragmentáció, sok kis csatorna kérdéskörét. Ahogy mondtad, ezt tudja tenni egy nagy tv csatorna, de ezen kívül még sok mindent, egyáltalán a trendet te hogyan látod, mit vizionálsz az elkövetkezendő évekre?

Kolosi Péter:
Én is, ma már a legtöbben csak mosolygunk ezeken a summás kijelentéseken valóban, mert ha ezeket komolyan vettük volna, vagy azt történt volna, amit jósoltak néhány éve, akkor nem ülnénk itt, mert ez  a ház már nem létezne. És még mindig létezik. És valóban, ahogy mondod, az az igazság, hogy az elmúlt években, most már a 3-ik éve, hogy a televíziózásra fordított idő nemhogy csökkenne, hanem növekszik. Volt egy mélypontja – ennek sok oka lehet – de azóta növekszik. Egyébként nem csak Magyarországon, hanem a világon nagyon sok helyen. És sokan azt mondják, hogy ennek az egyik oka éppen az internet, a közösségi média.  Azaz az, hogy a közösségi médián tematizálódnak a televízió műsorok, és előbb utóbb az is, aki nem nézte, pont azért mert a barátaival arról chatel meg szeretné nézni azt amiről beszélgetnek, mert egyébként kimarad a beszélgetésből.

Kőszegi András:
Ilyen már volt a történelemben sokszor, visszaemlékszem 10-11 évvel ezelőtti Internet Hungary konferenciákra, amikor Gutenberg galaxis vége van, soha annyi könyvet nem adtak el, vagy nem tett olyan jót az internet a könyv biznisznek mint az elmúlt 10 évben. És ha még visszamegyünk, amikor azt mondták, hogy a tévében bemutatjuk a különböző országokat akkor nem fogunk elutazni. Hihetetlenül megnőtt az utazások száma, nem bírták a repülőgépek!

Kolosi Péter:
A mozi megjelenésénél azt mondták, hogy nem lesz színház!

Kőszegi András:
Itt két konkurens csatornáról van szó tulajdonképpen.

Kolosi Péter:
Bizonyos témákban azt hiszem, hogy valóban ez a konkurencia ez nagyon erős, és nagyon működik. Azt gondolom, hogy a televíziós hírszolgáltatás nagyon nehéz helyzetben van. Hiszen ott a pontos és minél gyorsabb információ a fontos, ráadásul lehetőleg akkor, amikor az ember éppen kíváncsi rá. És nyilvánvalóan nem mindenki este fél 7-kor kíváncsi rá, és nem pont arra a 20 percnyi hírre, amit kap, azaz lehet sokkal bővebb és lehet sokkal gyorsabb az interneten közvetített hír. A két médium között van egy alapvető különbség, és azt hiszem ez a leglényegesebb része a dolognak.  Miközben az internetre azt szokták mondani, hogy az egy „lean forward” típusú médium, azaz egy előrehajolós médium, előre kell hajolnod a komputer elé, teljesen másfajta pszichikai állapotot igényel, mint a televíziózás, amely egy tipikusan „lean back” médium, azaz egy hátradőlős médium, amikor azt szeretem, ha engem kiszolgálnak, és szórakozni szeretek. A szórakoztatás szempontjából, és most nem az információról beszélek, hiszen a televíziónak alapvetően két funkciója van: Informálni és szórakoztatni. Az információ szempontjából azt gondolom, hogy az internet az igenis nagy kihívás, viszont a szórakoztatás szempontjából nem hiszem, hogy az internet helyettesíteni tudja igazán a televíziót. Kiegészíteni tudja, de tömegesen helyettesíteni nem hiszem, hogy tudja. Ha mégis tudja, akkor ott már televízióról beszélünk, ami lehet, hogy internetes platformon érkezik, és ez a másik lényege a dolognak. Nem az a lényeg, hogy milyen a doboz, hanem az a lényeg, hogy az a képernyő hova van téve. Az asztalodra vagy a faladra? És ha a faladra van téve, akkor az onnan folyó tartalom az valószínűleg sokkal inkább szórakoztató tartalom lesz, és a lényeg a tartalom. Amikor arról beszélek, hogy nemhogy a televíziózásnak nincs vége, hanem igenis nagyon komoly perspektívái vannak, akkor természetesen elsősorban arról beszélek, hogy a nézőt érdeklő tartalomnak vannak nagy perspektívái. És az egy másodlagos kérdés, hogy az milyen platformon  keresztül jut el a nézőhöz.

Kőszegi András:
Igen, az a legfontosabb talán, mert mindig nagy vita van abból, sőt azt is szembeállítják egymással, hogy ez tartalom biznisz, ez az egész média, vagy brand biznisz, mert én azt gondolom a tartalom fontos. Az érdekes, új tartalom nagyon fontos, de közben azt mondom ez egy brand biznisz a média biznisz. Pontosan azért, amit mondasz, mert teljesen mindegy, hogy milyen dróton, kábelen, antennán jön a képernyőmre, engem az érdekel, hogy ez egy RTL produkció vagy nem, vagy egy CNN produkció vagy nem. Ez egy hitelességi kérdés. Nyilván inkább hitelességi kérdés, ha hírről beszélünk, ha szórakoztatás, az egy más típusú hitelességi kérdés, hogy azt kapom-e?
Amennyi jó tartalom képződik a világban – rengeteg- az fizikailag lehetetlen, hogy azt mind pásztázzam, nézzem, és mindig újakat. Számomra fárasztó és nem érdekel. Igen, meg akarok nyomni egy gombot, hátra akarok dőlni adott esetben.

Kolosi Péter:
Így van. Nyilvánvaló, hogy a brandnek nagyon nagy szerepe van ebben az ügyben és valóban egy szórakoztató műsornál, attól hogy ott van egy RTL logo egy szombat esti műsorral kapcsolatban, legyen az akár X-Faktor, akár Csillag születik, akár bármi más, pontosan lehet tudni mi az a színvonal, amit a néző ott várhat. De ez a Való Világra és egyéb műsorokra is pontosan ugyanígy igaz. Hogy ha más hasonló nagyságú tv csatornákkal hasonlítjuk össze, akkor azt is nagyjából tudjuk, hogy attól, hogy valami az RTL-en van, az önmagától ettől a ténytől mennyivel lesz nézettebb. Mert valamennyivel nézettebb lesz, mintha mondjuk egy másik, ha a másik kereskedelmi csatornán lenne.

Kőszegi András:
Ez a klasszikus 20-ikai tűzijáték!

Kolosi Péter:
Ha mi ezt le is mértük, nem azért csináltuk, hogy ezt lemérjük, de ez volt a másodlagos hatása, hogy így is megtudtuk ezt az információt, ez is mutatja természetesen  a brandek közötti különbséget.

Kőszegi András:
De nemcsak a két nagynak nevezett televízióról beszélek, hanem általában a piacon, mit gondolsz a világban a média brand értékéről?

Kolosi Péter:
Nagyon fontos. Egy fejlett médiapiacon már nem attól függ, hogy egy televízió mekkora nézettséget tud elérni, hogy hány emberhez jut el technikailag. Hiszen technikailag már ma is Magyarországon is nagyon-nagyon sok televízió jut el nagyon sok emberhez. Azon kívül, hogy 101 csatorna van, a lakásoknak több mint a 80 %-ában kábel vagy egyéb sok csatornát elérhető vételi lehetőségek vannak. Tehát nemcsak a földi sugárzással fogható csatornákat tudják nézni, és mégsem úgy oszlik meg ezek között a csatornák között a nézettség, ahogy egyébként a háztartásokban elérhetőek.  Ez nyilvánvalóan a branddel magyarázható, és persze az ott található programajánlattal is magyarázható, hiszen a kettő nagyon szorosan összefügg. A brandnek nagyon fontos szerepe van itt is, nagyon fontos szerepe van máshol is, talán a leglényegesebb kérdés. De hozzá kell tennem azt, hogy az is igaz, hogy ezt a brand értéket fenn is kell tartani, azt pedig csak műsorokkal megy, és valahogy ki is kellett alakítani, és az is annak idején csak műsorokkal ment.

Kőszegi András:
Visszatérve ahhoz, hogy televízió vs. internet, ez egy nagyon nehéz kérdés, hogy milyen technológián, milyen tartalom milyen képernyőre jön, nem is tudom ennek van-e értelme, ha visszanézem az X-Faktort a dolgozószobámban, akkor mit nézek, tévét nézek vagy internetezek?  Ezt nem nagyon tudom hová tenni. Tudom, hogy te nem a kereskedelemért, hanem a programért felelős vezető vagy a televízióban, de mégiscsak miközben folyamatosan az internetről beszélünk, eközben a kereskedelmi pénzek láthatóan nem az internet felé tódulnak nagymértékben, hanem még mindig a klasszik spot televízióba ömlik a pénz. Nem is akarok bele menni idő hiányában, a médiatörvény, product placement, új lehetőségek, de azt látom, hogy minden hype, minden futurológus, minden nagy summás kijelentések ellenére a pénz valamiért oda megy. Jól látom-e?
Arányaiban mondtam, hogy ömlik a pénz, a többiekhez képest, lásd szomorúságomra a rádió néhány 4-5-6- %-ával szemben.

Kolosi Péter:
Idén ezt mondjuk, legfeljebb csak csöpög a pénz, azt tudom mondani a nagy televíziók számára is. Azért az elmúlt évek nagyon megtépázták a magyar kereskedelmi, meg általában a magyar reklámpiacot, ez természetesen a televízióra is nagyon negatív hatással volt. A dolognak a másik része az, hogy látható, hogy az internet bevételei növekednek, tehát az össz televíziós költés nem növekszik, sőt csökken, és az internetes költések meg növekednek. Tehát ebben van egy bizonyos átstrukturálódás. Ez csak ezzel a kiegészítéssel igaz, és más országokban ez már nagyobb is. Az Egyesült Államokban, amelynek a magyarnál sokkal fejlettebb a médiapiaca, ott még inkább ez a helyzet. Igenis a különböző szektorok között elég erősen változik az, hogy hova mennyi pénz ömlik. Ezzel együtt a televíziónak azért van két nagyon fontos hatása, amelyre úgy néz ki a mai napig azt lehet mondani, hogy egyik másik média sem képes. Az egyik, az a legfontosabb kérdés főleg az event jellegű műsoroknál, de itt a sporteseményekre is, és minden egyéb eseményre is gondolok, az az egyidejűség. Annyi nézőt egyszerre elérni, mint televízió műsorral, nem lehet. Lehet, hogy 1 vagy 2 hét alatt letöltik majd sokan, de ha én azt akarom, hogy szombat este hányan lássák az én hirdetésemet vagy műsoromat, azt csak televízión tudom megoldani. Ez az egyik legfontosabb előnye a televíziónak. És nagyon sok minden egyébről is lehetne beszélni, hogy mért van kiemelt jelentősége a nagy csatornáknak a kicsikhez képest, stb. , de ez tulajdonképpen mind ezzel függ össze. A másik, ami ezzel azért egy picit össze is függ, az pedig az társadalmi értelemben – és nem a közösségi médiára gondolok – a televízió tudja csak igazán biztosítani azt az egyidejű  közösségi élményt, amely valószínűleg egy társadalomban nagyon fontos. Ehhez is a televízió kell. Az, hogy én egész nap arra várok, arról beszélek, hogy ma este majd meglátom, hogy ki nyeri majd meg az X-Faktort, és holnap reggel mindannyian tudjuk az országban, hogy ki volt az, aki nyert. Ezt a fajta élményt is a televízió tudja csak biztosítani.

A beszélgetés ITT meghallgatható
(BrandTrend)