222 millió eurós rekordösszegért váltott az FC Barcelonától Neymar, és lett a PSG játékosa. Így ő lett a világ legdrágább játékosa.

Irreális, mondják sokan. Megtérül-e ennyi befektetés? Lehetetlen, mondják sokan. Miközben nem tudjuk, hogy a katariak, ha egyáltalán mérik, miben mérik ennek az igazolásnak a megtérülését. Árbevétel, márkaérték?
Azért tegyük hozzá, a katariak nem ma kezdték az üzletet.

De mi van akkor, ha nem is kell megtérülnie? Hányszor megtörtént már mindenkivel, hogy megkívánt egy drága gombóc fagyit a tengerparton. Az is irreálisan drága. A drágaság relatív. A pénztárca szabja meg. Kellet nekik, megtehetik, megvették. Még mindig jobb, hogy már a repülőgépen is aranyból van a vécédeszka.

A lényeg, hogy a katariak akartak valamit és kifizették az árát.

Megjelent a PSG tulajdonosa, a katari üzletember, Naszer al-Khelaifiki. Ő már az enyém, mutatja. És ez a lényeg. Az otthoni kanapékon kár számolgatni.

A másik a szurkolók. Most is jönnek a klubhűséggel, ők be vannak csapva, meg vannak csalva. Értem én őket, na de amúgy meg nem. A futball az egyik legkeményebb, legnagyobb (show)biznisz. A tulajdonosok és a játékosok az üzlet részei. A szurkolók meg aszisztálnak.

Szóval nincs itt semmi látnivaló, a pénz olyan, mint egy patak, mindig megtalálja a medrét.