Kategória: Aktuális.

Az internet “hőskorában” – nevezzük így – még alig akadtak jogászok és hatóságok, akik az internetet komolyan vették volna, éppen ezért nem is törődött senki az ott folyó kommunikáció és üzleti élet jogi vonatkozásaival. Mára ez persze alaposan megváltozott… Cikksorozatomban sorra veszem azokat a főbb jogi témaköröket, amelyek rendszeresen visszaköszönnek egy-egy blog, céges weboldal vagy webshop elindításakor.

MIRŐL SZÓL A SZERZŐI JOG?

“A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig.” – írja a Wikipedia szerzői jogról szóló bejegyzése. Az egyik legfontosabb szabály a “ne lopj” elvének érvényesítése – amely köznapi nyelven ugyebár a plagizálás tilalmát jelenti.

KIT ÉRINT?

A szerzői jog mindenkit érint, akinek a weben tartalomhoz van köze – akár ő maga készítette azt, akár “fogyasztja”. A szabályok országonként különbözőek, azonban az alapvetések azonosak. A kérdés pontosabb megválaszolásához azonban vegyük át először, hogy jogi oldalról milyen “szerepekbe” kerülhetünk.

  1. Aki egyéni, eredeti tartalmat előállít, szerzői jogi értelemben szerzőnek nevezhető.
  2. Akinek a szerző engedélyt ad, hogy valamilyen módon használja a tartalmat, amit a szerző alkotott,felhasználónak tekintjük.
  3. Szerző lehet az is, aki szerkesztőként olyan kötetet állít össze, amelyben kizárólag mások írásai találhatók meg. Ekkor a szerkesztő a szerkesztésre nézve lehet csak  jogtulajdonos, a konkrét idézetek vagy művek tekintetében viszont már felhasználónak minősül.
  4. és persze van a fogyasztó, aki egyik előző kategóriába sem illik bele, tehát kizárólag csak “élvezője” az olvasott/látott/hallott műnek.

HONNAN TÁJÉKOZÓDHATSZ?

  1. szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényből,
  2. de aki inkább gyorstalpalóra vágyik, legegyszerűbb, ha a szerzői jogról szóló Wikipedia-oldalt keresi fel,
  3. szakmailag pedig indokolt böngészni a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának oldalán is.

BLOGGER, PORTÁLÜZEMELTETŐ, ERRE FIGYELJ!

Ha valaki tartalmat tesz közzé, tisztában kell lennie azzal, hogy mit és hogyan véd a törvény. Ilyenkor nem mérvadó, hogy pénzt keres-e vele a közzétevő, vagy hogy a jogvédelem tárgya kép, szöveg, videó vagy egyéb megoldás (pl. egy adott szakmában intézményesült kitölthető tesztsor és annak kiértékelési módszertana). Egy webhely üzemeltetője – amíg kizárólag saját maga által készített tartalmakat jelentet meg, nem kell félnie attól, hogy szerzői jogi témakörben “bajt csinál”, viszont az általa alkotott tartalom esetében is felelőssége van, hogy egyéb jogokat ne sértsen. Íme egy gyors lista, a leggyakrabban előforduló esetekről:

  1. Saját alkotásunkat tesszük közzé: ekkor nem sértünk szerzői jogot, de vigyázzunk, hogy a megjelentetett fényképen, videón, vagy a leírt szövegben ne szerepeljen olyan tartalom, amely pl. bűcselekményt valósít meg (pl. uszítás, becsületsértés, rágalmazás), mert azt nem csak pénzbírsággal, de börtönbüntetéssel és egyéb szankciókkal is sújtja a törvény. Tény, hogy ezek az esetek nem szerzői jogi szempontból értékelendők.
  2. Más szerzőtől idézünk: szabad felhasználás vonatkozik az idézésre, mint fogalmi kategóriára, ez esetben inkább épp ennek a kategóriának a határaira kell figyelemmel lennünk. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény igyekszik ezt meghatározni:
  1. 34.§ (1) A mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.
    (2) Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű, film részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű, továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen. Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.”

    Az idézett jogszabályhely utolsó mondatából érzékelhető, hogy nem határozható meg egzaktul, hogy mi számít idézésnek, és mi az, ami már átvételnek tekinthet. Éppen ezért mindig jóhiszeműen járjunk el. A törvény egyik fontos kritériuma az üzletszerűség. Tehát aki pénzért árulja a tartalmat, arra szigorúbb szabályok vonatkoznak. A plagizálás elkerülése végett, amikor saját tartalmunkba kvázi beépítjük más művének egy részletét (egyszerűen idézni szeretnénk), akkor jelöljük meg a szerzőt és a mű címét olyan módon, hogy bárki számára világos legyen, hogy az idézet mettől meddig terjed (tartalmilag), és hogy mi volt az eredeti forrása.

  2. Más szerző alkotásának felhasználása: ha például saját videónkhoz aláfestő zenét választunk, és az már nem tekinthető idézésnek, felhasználási szerződést kell kötnünk a zenei mű alkotójával – vagy előadójával (ha egyébként az alkotót védő időszak már lejárt, mint pl. Mozart esetében). Vannak esetek, amikor a szerző érdekeit az Artisjus képviseli, ilyenkor a szerződést nem közvetlenül a szerzővel vagy az előadóval köthetjük meg. Erről is részletesen említést tesz a törvény, hogy mit kell tartalmaznia, hogyan köthető ilyen megállapodás. Az ilyen szerződésekben sok egyéb mellett ki szoktak térni arra, hogy a felhasználás során fel kell-e tüntetni a szerző nevét és a mű címét vagy sem.
  3. Közzétevő alkalmazottja vagy alvállalkozója által készített mű felhasználása: az előző pontból adódik, hogy itt is megállapodást kell kötni. Azokban a munkakörökben, ahol a munkavállalót a szerzői jogilag értékelhető végeredmény elkészítése érdekében alkalmazzák, általában külön megállapodást kötnek (lemondó nyilatkozat formájában), amelyben a felek lefektetik, hogy a munkát végző személy lemond munkáltatója javára bizonyos szerzői jogairól. (Arról a tényről azonban, hogy ő a mű megalkotója, nem mondhat le.) Ilyenkor mindenféle felhasználási jogot (korlátlan újrafelhasználás, átdolgozás, stb.) átenged a munkavállaló a munkáltatónak díjazás ellenében. Azt, hogy az átengedett jogok köre milyen széles, természetesen egyedileg határozzák meg a felek, leginkább a tárgyalási pozícióktól függ. Ha valaki nem munkavállalóként, hanem alvállalkozó cég beosztottjaként dolgozik egy alkotáson, szintén egyezséget kell kötni. Itt annyi a különbség, hogy a lánc eggyel hosszabb lesz, tehát először a szerző megállapodást köt saját munkáltatójával úgy, hogy munkáltatója a jövőben alvállalkozóként jogosult legyen továbbadni ezeket a jogokat egy megbízónak (legyen az cég vagy természetes személy), aki a mű felhasználásával majd a valóságban gyakorolni fogja a megszerzett szerzői jogokat.

JOGSÉRTÉS ESETÉN: KI ÉS MI VÉDI A SZERZŐKET?

Tovább