Kategória: Aktuális.

Erre statisztikai mutató is született (GPG –Gender Per Gap – magyarul nemek közti kereseti rés), ami méri ezen értékek évről évre történő változását – többek között – az EU tagállamok körében. Magyarországra vonatkozóan ez az adat 17% volt 2010-ben a férfiak javára az Eurostat szerint.

A KutatóCentrum a CV&More megbízásából annak járt utána, hogy jelentkeznek-e különbségek a nemek egymáshoz viszonyított álláskeresési habitusában, valamint az önéletrajznak, mint az álláskeresés mai legelterjedtebb eszközének megítélésében.

Ahogyan a nők látják az álláskeresést

A megkérdezettek jelentős többsége a “Sok pozíciót csak formálisan hirdetnek meg, valójában már be van töltve.” állítással egyetért, és 10-ből legalább 4-en úgy gondolják, hogy az állásokat sokszor a kevésbé alkalmas pályázók kapják meg.
Az önéletrajz minősítésénél a nők szerint az önéletrajz csak egy darab papír, amiből a személyiségük és az empatikus készségük egyáltalán nem derül ki, tehát a nők esetében az önéletrajz, mint a pályázás eszköze, nem hatékony, nem célravezető, nem működik.
Marton Krisztina, a CV&More HR szakértője tapasztalatai alapján megerősíti, hogy az állásinterjúkon is van különbség női és férfi viselkedésminták között. A nők gyakrabban szoronganak az interjú elején, kevésbé érzik komfortosnak a helyzetet, de a kezdeti visszafogottság után szívesen megnyílnak, őszintén beszélnek sikereikről, kudarcaikról, helyzetükről, problémáikról.

Ahogyan a férfiak látják az álláskeresést

A férfiak jóval agresszívebb, exhibicionalistább pályázók. Ők a “A jó benyomás érdekében az álláskeresők sokszor nem teljesen valós információkat állítanak az önéletrajzukban” kijelentéssel nagyobb arányban értenek egyet.  Emellett az  “Álláskereséskor nagyon fontos a sikerhez, hogy minél többet mutathassunk meg önmagunkból.” kijelentés  is nagyobb súlyt kapott, mint a nők esetében. A férfiak szívesebben adnak többet magukból egy interjú alatt.
A HR szakértő szerint nehéz általánosítani, de azért a férfiaknál mefigyelhető, hogy kevésbé szoronganak az állásinterjún, remek alkalomnak és egyben kihívásnak is tartják arra, hogy bemutatkozhassanak, megcsillogtathassák képességeiket.  Gyakran él bennük egy kép az “ideális jelölt”-ről, aminek igyekeznek megfelelni. Kudarcaikról nem szívesen beszélnek, hiszen sokan ezt “gyengeségük” jelének tekintik – mondja Marton Krisztina.

Az önéletrajzot tekintve a válaszadók szerint az adott munkára vonatkozó hozzáértés és a gyakorlat megjelenítésére alkalmas az önéletrajz, de nagy volt azok aránya is, akik azt állították, hogy az önéletrajzból semmi sem derül ki.

A közös vélemény

Az önéletrajzról mindkét fél úgy nyilatkozott, hogy a személyiség megjelenítésére alkalmatlan, tehát az igazán potens emberek el sem tudnak jutni – csak óriási szerencsével – a munkáltatók színe elé. Így ez a toborzási folyamat gyenge láncszeme.
Marton Krisztina szerint mindkét nemre jellemző, hogy a papíralapú kommunikációnál közvetlenebb kapcsolatteremtési formákat – mint pl. a beszélgetés, az online interjú,  a videobemutatkozás  – jobb és hatásosabb eszközöknek tartják a formális önéletrajzzal szemben.
Egy válaszadó szöveges véleménye kifejezetten jól foglalja össze a köz véleményét: “Szerintem az önéletrajzból pont az nem derül ki, hogy mennyire ért az adott munkához. A papír sok mindent elbír, és sokan szeretnek szépíteni a dolgokon. ”
(BrandTrend)