Kategória: Aktuális.

Úgy festenek, mintha egyenesen Sacha Baron Cohen valamelyik paródiájához készültek volna.” – mondta Stephen Bayley.

Egyenesen csapnivalónak nevezte a londoni olimpia több mint kilencvenezer alkalmazottja és önkéntese által viselt egyenruhát Nagy-Britannia egyik vezető stílusszakértője, aki szerint a lila és piros színeket ötvöző sportkabátok, illetve a rózsaszín és ciklámen rombuszok véletlennek tűnő találkozásából született trikók kifejezetten sértik a világ egyik legsikkesebb városának hírnevét.

A szakember szerint az olimpiai logó, a reklámok, de még az autókon látható ábrák is csúnya melléfogások. “Az összes olyan területen, amelyen igazán kiemelkedőt várhattak volna tőlünk, az olimpiának sikerült gyengeségről, fantáziátlanságról és a vállalkozó szellem teljes hiányáról tanúbizonyságot tennie” – húzta alá.

A londoniak rendkívül büszkék rá, hogy a világ egyik legelegánsabb városában élnek, ahol a ruhákat a Savile Row bevásárló utca királyi szabói és a legifjabb tervezőnemzedék East Enden sorakozó műhelyei szabják sikkesre. Nem meglepő tehát, hogy a divatra érzékeny brit nagyközönség sem nézi jó szemmel a lila és píros színek, valamint a rózsaszín-ciklámen rombuszok egyvelegét megjelenítő egyenruhák invázióját.

“Láttam néhány olimpiai önkéntest, és az az egyenruha, amelyet viselniük kell, egyszerűen gyalázatos. Lila színű melegítő felső, formátlan nadrággal párosítva… Ugye, nem csak én látom így?” – osztotta meg véleményét a nagyvilággal a Twitter mikroblog portál egyik felhasználója.

A piros-lila egyenruhák, amelyeket a hetvenezer önkéntes, a hatezer alkalmazott és a 4500 fős technikusi gárda visel, az Adidas műhelyéből kerültek ki, dizájnjukat pedig az olimpiai szervezőbizottság (LOCOG) álmodta meg. A rózsaszín-ciklámen kombinációt pedig a látogatók útbaigazításával megbízott, tizenegyezer olimpiai “hírvivő” hordja, akik idejük legnagyobb részét a játékokhoz kapcsolódó helyszíneken töltik hazájuk sportörökségét hirdetve.

“Nagyszerű visszajelzéseket kaptunk, az önkénteseinek szeretik az egyenruhájukat” – hangoztatta a fanyalgókkal szemben a LOCOG szóvivője. Az Adidas illetékese szerint a cég csupán legyártotta az egyenruhákat, amelyeknek terveit a szervezőbizottság készítette.

“Egyáltalán nem nevezném szépnek. Hadd fogalmazzam meg így: az olimpiai játékokon kívül sehová nem venném fel ezt az együttest” – fogalmazta meg finoman a piros-lila öltözékről alkotott véleményét az egyik önkéntes a Reuters hírügynökségnek. “Ez a két szín egy hangyányit talán meggondolatlan, viszont maga a ruha egészen kényelmes” – fűzte hozzá egy másik.

Nem csupán a britek háborognak a félresikerült olimpiai dizájn miatt. Saúl Craviotto spanyol olimpiai aranyérmes kenus korábban közzétette a Twitteren egy fényképet, amelyen hazája piros és sárga mintákkal teleszórt formaruhájában pózol. A fotóhoz fűzött kommentárjában a sportoló csupán annyit jegyzett meg: “Épp otthon próbálgatom az olimpiai felszerelést. Az lesz a legjobb, ha inkább nem mondok semmit, és rátok bízom az ítéletet”.

Az orosz olimpikonok cseresznyepiros alapon fehér mintákkal befuttatott, “szemkápráztató” formaruhája pedig egybehangzó véleménnyel került be a legkevésbé divatos megoldások közé az amerikai Time magazin legrosszabb és legjobb formaruhákat felvonultató listáján. Mindkét nemzet számára az orosz Bosco sportruházati márka tervezte az együtteseket.

A német csapat formaruhájának legszembetűnőbb sajátossága, hogy színét sem látni rajta a nemzeti lobogónak: a női atléták vibráló rózsaszín, a férfiak pedig búzavirágkék színű kabáttal viselik az egységesen fehér nadrágjukat.

Az olasz atléták formaruháit Giorgio Armani jegyzi, akit valószínűleg saját elvei vezéreltek – több-kevesebb következetességgel – az elegáns, egyszínű fehér és tengerészkék felöltők elkészítésekor. Az olasz vitorlázó csapat tagjainak a Prada divatház álmodott vízhatlan kék ruházatot.

Az amerikai csapat Kínában legyártott Ralph Lauren-egyenruháit eleinte erősen kritizálta a média, ám a határozott vonalvezetésű tengerészkék blézerek, ropogós fehér nadrágok, szoknyák, cipők és sötétkék svájcisapkákkal kísért kék-fehér-piros csíkos sálak végül a megnyitó ceremónia egyik legsikkesebb felvonulóivá varázsolták az amerikai sportolókat.

A jamaicai csapat nemzeti színekben pompázó formaruháit a legendás énekes, Bob Marley lánya, Cedella Marley tervezte a Puma számára.

Számos más luxusmárka is otthagyta kézjegyét az idei nyári játékokon. A Hermes a francia lovas csapat kabátjaival képviselteti magát az olimpián, míg az apró San Marino csapatának formaruháját a Salvatore Ferragamo divatház álmodta meg.

Az egységes olimpiai uniformissal ellentétben a szigetország nem spórolt semmiben a brit atléták formaruháit illetően, amelyeket Stella McCartney az Adidas céggel karöltve “szabott ki”. A brit lobogó színeit és mintáját idéző darabokat széles körben nagy elismeréssel fogadták, ám még ezek sem menekülhettek meg a finom csipkelődéstől. “Stella talán egy picit Lucynak érezte magát a fellegekben, amikor megálmodta ezt a ruhát” – jegyezte meg kissé pimaszul a Tour de France-on győztes és a britek egyik legjóképűbb atlétájaként ünnepelt kerékpáros, Bradley Wiggins a Beatles együttes híres – és tartalma miatt vitatott – Lucy in the Sky with Diamonds című számára utalva.

A londoni divatrendőrség az egyenruhák mellett az egyéb olimpiai dizájnbaklövéseket is nehezményezi. 

A nyári játékok hivatalos logójának 2007-es bemutatását követően alig két nap leforgása alatt mintegy ötvenezren írták alá a jelkép azonnali lecserélését szorgalmazó petíciót.
A Wolff Olins tanácsadó cég által jegyzett logó négy verzióján sárga kontúrral körbeölelt, vibráló rózsaszín, zöld, kék és narancssárga absztrakt formákból rajzolódik ki a 2012-es szám. A modern internetnemzedék megnyerését célzó jelképért a helyi média tudomása szerint 400 ezer fontot (140 millió forintnyi összeget kellett fizetnie a szigetországnak.

“Rettenetes és fájdalmas grimaszra késztető logónk van. A dizájntörténelem legrosszabb grafikája, irtózatos betűtípussal párosítva” – vélekedett Bayley.

A cég szerint azonban a stílusszakértő nem látja a lényeget. “A célunk az volt, hogy leemeljük az olimpiát a pódiumról, kihozzuk a stadionból és kivigyük az utcára, egyenesen az emberek kezébe” – magyarázta a cég illetékese.

A londoni olimpia ez idáig több mint 9 milliárd fontjába került a brit adófizetőknek. Sokak szerint az összeg meglehetősen borsosnak számít a költségvetés-csökkenéssel és a közszolgáltatások lefaragásával sújtott időszakban.
(MTI, BrandTrend)