Mostanában egyre nehezebben használhatók a hosszú ideig jól működő fogalmak. Nehéz a hagyományos értelemben vett vezetésről beszélni akkor, amikor emberek decentralizált csoportja képes megdönteni a kormányt. Nem használható az értéklánc fogalma sem ott, ahol a “vevő” maga is alkotótárs. Az "emberi erőforrások" megszokott szerepéről is nehéz beszélni, ha olyan emberek teremtenek értéket vállalatod számára, akiket sem nem foglalkoztatsz, sem nem fizetsz. Természetesen a verseny fogalma is átalakult, hiszen a központosított hálózatokba szervezett erőforrások használatával, közösségi finanszírozással és teljesen szabad , bárhonnan bárhova történő elosztással független egyének is termelhetnek értéket. Közben viszont változatlanok maradtak, nem próbáltak a változásokhoz alkalmazkodni az üzleti modellek.
Mindezt Nilofer Merchant, az "innováció női James Bondja" állítja a HBR Blog Netwokon megjelent sorozatában. Az 5 részből álló, a jobbnál jobb linkek révén rengeteg elágazási lehetőséget is kínáló sorozat lefordítására nem vállalkozom, csupán néhány gondolatot emelek ki belőle.
A fizetség által vezérelttől a cél által vezérelt modellig
A közösségi korszakban a megvalósítandó cél kerül az előtérbe. Ha több közösség is osztozik a közös célon, olyan erős kötődés alakul ki, ami szükségtelenné teszi, hogy külön erőforrásokat fektessünk a tevékenység ellenőrzésébe. (Jó példa erre a TED konferenciákból kiszakad TEDx rendezvények megvalósulása.)
Az elszigetelt szervezetektől a közösségekig
A közösségi korszak azokat a vállalatokat díjazza, melyek….
|
|
|
|---|
