Kategória: Aktuális.

Ha az nem fizet, dominóként dőlhet össze az egész fizetési láncolat. Ez érvényes még a legbiztonságosabbnak tartott, hazánk első számú exportpiacára, a németre is. A válság azonban jó tanítómester: egyre több hazai cég alkalmaz kockázatkezelési eszközöket.

A 2008-2009-es válság egyik fontos utóhatása, hogy rávilágította a figyelmet: a hagyományosan szinte kockázatmentesnek tartott országok – s így azok cégei is – korántsem makulátlanok és biztonságosak. Nem kis részben azért, mert egyre több, korábban végső célországnak tartott ország csak köztes állomás, ahonnan a külföldről beérkezett szállítmányok harmadik piacokra mennek tovább. Ez a magyarországi vállalkozások (s azon belül kiemelkedően a kivitel durván harmadát adó, magyar tulajdonú vállalatok) számára kiemelkedően fontos – hívja fel a figyelmet Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezető igazgatója. Hozzáteszi: a jelenség az első tíz exportpiacunkhoz tartozó öt nyugat-európai országra is egyre inkább érvényes.

Példaként hozza fel a messze legnagyobb exportpiacunkat, a németet, amely – bármilyen meglepő is – ebből a szempontból fokozott kockázatot jelent az oda exportáló cégek számára. Ennek nem a német kockázat növekedése az oka, hanem az, hogy mind több magyar terméket úgy vásárolnak meg németországi cégek, hogy azokat harmadik piacokra szállítják tovább. Az egyik ilyen harmadik piac a kínai, ahol a fizetési fegyelem változásának bizonytalanságára hívj fel a figyelmet a Coface. 2008 óta a kínai vállalatok jelentősen fegyelmezettebben fizetik ki belföldi partnereiket: míg az említett évben a felmérésben részt vett cégek majdnem mindegyikének volt határidőn túli teljesítése, ez az arány a most, 2011 nyarán megismételt felmérésben 26 százalékra csökkent. Egyben mérséklődött azoknak a napoknak is a száma, amennyivel a határidőn túl fizetnek a cégek. Ennek ellenére hasonló javulásra nem lehet számítani, ugyanis az állam beszűnteti a költségvetési forrásokkal való gazdaságösztönzést, s a cégek tartanak a hitelkihelyezés szigorításától is. 

Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar exportőrnek nem csak a német cég kockázatát kell az ügylet során figyelembe venni, hanem a végleges célpiacét, cégét is.

Ugyanis a német cégek sem működnek másként, mint mások a fizetési hajlandóság szempontjából: ha a pénzmozgás lassul, akkor az adott termékkörhöz kapcsolódó beszállítókat fogják lassabban kifizetni ők is – szemlélteti a jelenséget Kárpáti Gábor. Természetesen a fenti elemek csak a kirakós egyik-másik eleme, legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb az elsődleges fogadó ország kockázata, amit a besorolásokból is ki lehet olvasni.  Még akkor is, ha maguk az ország-kockázati besorolások csak közvetetten hatnak a nemzetközi partnercégek fizetőképességére. Ugyanis a folyamatosan romló gazdasági környezetben az egyes cégek saját egyedi minősítése is romlani fog egy idő után, mert a romló megítélésű országokban nehezednek a finanszírozási feltételek (nehezebb és drágább például a banki hitel), s emiatt romlanak a fizetési szokások. Ilyen körülmények között még jobban felértékelődik a szállítói hitel. Éppen ezért azonban fokozottan ügyelniük kell a nemzetközi piacokra szállító hazai cégeknek, ne ők finanszírozzák saját magukat. Azokban az országokban ugyanakkor, amelyekben javulnak a kilátások, a kereslet is nő, s így a piacok is bővülnek, amit meg lehet lovagolni.

A közel száz országban jelen lévő Coface – amely nem az államadósságot ítéli meg, hanem az egyes országok vállalatainak a fizetésképtelenségi veszélye alapján alakítja a besorolást – minősítése szerint az első tíz exportpiacaink közé tartozó öt nyugat-európai ország (Német-, Olasz-, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztria) önmagában befektetésre ajánlott A minősítéssel rendelkezik, közülük kettő, Franciaország és Ausztria a legjobb A1-gyel. Ugyanakkor Olaszországra kifejezetten érdemes óvatossággal tekinteni.

Tény és való, hogy hazánk második legnagyobb exportpiacáról – mint  az euórövezet déli régiójának további országairól is – most derült ki igazán, hogy mennyire rossz helyzetbe került. A Coface párizsi központja, a portugál, spanyol és olasz fejleményekre reagálva a napokban gyorsértékelést adott ki, amely az olasz gazdasággal kapcsolatban például a többi között rámutat: a makrogazdasági helyzet messze nem rózsás (éves szinten például 0,9 százalékos lesz csak a növekedés), s továbbra is gyenge marad a vállalatok pénzügyi helyzete, a javulás ellenére is.  Ez nem meglepő annak fényében, hogy az ipari termelés még mindig csak a harmadát hozta be a válság alatt produkált zuhanásnak. Márciusban a megelőző 12 hónapban regisztrált csődök száma 20 százalékkal nőtt, a hitelvonalak meghosszabbítása túlságosan drága és egyre nehezebb, miután a bankok nyereségük növelésére törekszenek.

A kkv-k vannak a legkitettebb helyzetben, pedig a szférát eleve nagyon megviselte a recesszió.
Január és május között nőtt a fizetésképtelenségek száma is.

Kárpáti azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy ágazatonként, iparáganként akár eltérő is lehet a kép. Az ügyvezető szerint nagyon fontos a kilátásokat is megnézni, s e tekintetben Németország, Franciaország, Ausztria kifejezetten ajánlott piac. Általában véve is a Coface úgy látja, hogy Svájc, a skandináv államok a cégek fizetőképessége szempontjából biztonságosak, miként Hollandia is, ám napjainkban érdemes kiemelt körültekintéssel kezelni a dél-európai országok vevőit, így Spanyolországot, Görögországot, Portugáliát és Olaszországot.

Mindenestre kedvező, hogy a Coface tapasztalatai szerint a válság egyik hatásaként egyre nagyobb figyelmet kap az exportőröknél a kockázatkezelés. Mind több a cégen belüli szabályozás, amibe már bele van építve az is, hogy milyen szinten, módon és gyakorisággal kell alkalmazni kockázatkezelési eszközöket. Kárpáti Gábor tapasztalatai szerint emellett a hozzájuk fordulók érdeklődésén is látszik, hogy egyre több cég a piaci lehetőségek feltérképezésének részeként már a kockázatkezelésre is fordít időt, energiát és pénzt egyaránt.

A preventív eszközök egyik legfontosabb elemei a céginformáció, s a vevők monitorozása. Ez – legalábbis a Coface-nál – egy kiterjedt adatbázisra támaszkodik, amelyből lehet tallózni makro és mikroszinten egyaránt, azaz: ország-kockázati besorolás és minősítés éppen úgy elérhető, mint egy adott ország egy adott ágazatának, vagy éppen egy adott cégnek a kockázati értékelése – hangsúlyozza Kárpáti. Hozzátette: a taglalt öt ország esetében például kifejezetten komoly fegyver lehet az ezt alkalmazó exportőröknek a kezében az ilyen típusú információ, ami sokkal többet tud hozni a konyhára, mint amennyibe kerül. Gyakran alkalmazzák a hazai cégek emellett a vevőkockázati biztosítást, ami a legmegnyugtatóbb megoldás: ugyanis bármilyen szinten is jelenik meg a kockázat ezt jelentősen mérsékli az exportőr számára ez a módozat. Terjedőben emellett a követelésbehajtás is.

Ezeket a szolgáltatásokat a Coface tapasztalatai szerint azért is veszik mind gyakrabban igénybe a hazai cégek, mert a szinte kockázatmentes készpénzben fizető partner szinte nem is létezik. Ebben a helyzetben nagy versenyelőnyt jelen a halasztott fizetés ellenében történő szállítás, de ehhez kockázatkezelés mindenképpen fontos – hívja fel a figyelmet az ügyvezető.

Legjelentősebb fejlődő országbeli exportpiacaink                                               
Forrás: KSH, Coface                                                        
(2010, változás százalékban, 2009-hez képest; érték: millió euró)
coface_trend

ORSZÁGJELLEMZőK

NÉMETORSZÁG
Erősségek:
• erős ipar, erős alapokkal
• nagy termelékenységi és költség-versenyképesség, a változás esélye kicsi;
• erős pozíciók a feltörekvő piacokon;
• a kisebb vállalatok központi szerepe, gyakran exportőrként is;
• számtalan regionális ipari klaszter
• kutatás-fejlesztés
• Közép- és Kelet-Európa integrálódott a termelési folyamatokba;
• a vállalatok kiemelkedően egészséges pénzügyi helyzetben vannak;
• nincs ingatlan-buborék.

Gyengeségek:
• a munkaképes lakosság számának a csökkenése;
• szakmérnökök kínálata szűkös;
• alacsony női foglalkoztatás;
• nagy függőség a világpiacoktól;
• az autógyártásé és az export túlsúlya;
• a keleti országrész lemaradása;
• meggyengült regionális bankszektor.

Reálgazdaság
• a vállalatok jó kiindulási helyzete miatt (alacsony eladósodottsági szint, ami párosul a jó nyereségességgel) kevésbé hatott a cégvilágra a recesszió: 2009-ben 11 százalékkal nőtt meg a csődök száma az előző évhez képest, ám 2010-ben a már 2 százalékkal kevesebb esetben fordult ilyen elő, egyébként a keleti országrészben volt rosszabb a helyzet e téren;
• Az autóiparban, a vegyiparban, a gépiparban, az elektronikai iparban és a kohászatban már jó helyzet, a versenyképes exportnak köszönhetően;
• Az építőiparban is javulóban a helyzet, de még mindig kockázatosnak mondható;
• Sérülékeny marad a kiskereskedelem, valamint a textilipar, s a szolgáltatások egy része, bár valamelyest élénkül a kereslet kínálatuk iránt. A közkiadásoktól függő ágazatok helyzete gyenge marad.

OLASZORSZÁG
Erősségek:
• Háztartások alacsony eladósodottsága;
• Az állami adósság fele a helyi önkormányzatoké
• A bankrendszer kis kitettsége a magas kockázatú országoknak;
• Jelentős idegenforgalmi potenciál;
• Az ipar jelentős szerepe a gazdaságban;
• Nagy nyereséget hozó szűk piaccal rendelkező termékek széles skálája (luxus ruházat, lakberendezés, élelmiszer, gépek).

Gyengeségek:
• hosszú időre beragadt lassú növekedés;
• alacsony termelékenység;
• hiányosságok a kutatásban és a felsőoktatásban;
• alacsony női és fiatalkori foglalkoztatottsági szint;
• rossz kormányzati hatékonyság, adóelkerülés, magas államadósság;
• gyenge demográfiai mutatók;
• a dél lemaradása a fejlődésben.

Reálgazdaság:
• Habár javult, de sok esetben gyenge marad a cégek pénzügyi helyzete. A csődök száma 14 százalékkal nőtt 2010 harmadik negyedében, azt követően, hogy 2008-ban és 2009-ben 24-24 százalékkal emelkedett;
• A hitelvonalak megújítása költséges és egyre nehezebb, a bankok ugyanis igyekeznek javítani nyereségességükön, s emelni feltőkésítési rátájukat;
• A kkv-k vannak a legkényesebb helyzetben;
• Egyes ágazatok egészségesek maradtak (élelmiszeripar, gyógyszeripar, IT), mások egész jól átvészelték a recessziót (kohászat, elektromos készülékek gyártása, gépipar, textilipar), miközben vannak veszélyben lévő szektorok (például a faipar, a papíripar, a nyomdaipar, a gumi- és műanyag-feldolgozó ipar, valamint a közlekedési eszközgyártás.

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
Erősségek:
• A Bank of England monetáris politikájának a függetlensége;
• A diverzifikáció a magas hozzáadott értéket képviselő termelés irányában;
• Többlet a szolgáltatásoknál;
• A szénhidrogén-termelés fedezi az ország energiaszükségletének a háromnegyedét¿
• Rugalmas munkaerőpiac, különösen a szolgáltató ágazatokban.

Gyengeségek:
• Nagyon szigorú költségvetési politikai;
• Az ipar leépülése;
• Túlsúlyos állami szektor;
• A háztartások és a cégek magas eladósodottsága.

Reálgazdaság:
• A hitelkihelyezések növekedését akadályozza a bankok pénzügyi konszolidációja és a Bazel III szabályok betartásának kényszere, ami különösen a készpénzben nem bővelkedő kisvállalatokat érinti rosszul;
• A magánszektor kiadásainak mérséklődése elsősorban a tartós fogyasztási cikkeket, illetve szabadidős termékeke értékesítőket, az éttermeket, utazási ügynökségeket érinti a legkeményebben;
• A termelőknek magas olajárakra és gyártási költségekre kell felkészülniük, aminek nyomán csökken az árrésük;
• A Japánban történtek néhány ágazatban – elektronika és gépjárműipar – alkatrész-utánpótlási problémákkal fognak küzdeni;
• Az év első negyedében 15 százalékkal csökkent  a csődök száma, ám az idén még magas marad.

FRANCIAORSZÁG
Erősségek:
• A világ legnépszerűbb idegenforgalmi célpontja, s egyben a második legnagyobb mezőgazdasági hatalom;
• Versenyképes nemzetközi csoportok (energiaiparban, környezetiparban, gyógyszeriparban, luxuscikkek gyártásában, élelmiszeriparban és forgalmazásban);
• Minőségi infrastruktúra és közművek;
• A lakosság száma dinamikusan nő, minőségi munkaerő, magas termelékenység.

Gyengeségek:
• A vállalati jövedelem nem megfelelő része az export;
• A kis- és közepes vállalatok gyengék;
• Nem elegendő innovációs tevékenység;
• Alacsony a fiatalok és az idősek foglalkoztatása, magas a fiatalok munkanélkülisége;
• Az állami gazdálkodás színvonala romlik.

Reálgazdaság
• A fizetéssel kapcsolatos problémák száma csökkenésnek indult már 2009 nyarán, s lassan elérte a válság előtti állapotot;
• a vállalati fizetőképesség javulása hatékony készpénz- részvénykezelésnek köszönhető, s annak, hogy csökkentek a fizetési határidők (egy törvény bevezetése nyomán), amellett, hogy erőteljesen nőtt a cégeknek kínált állami segítség is;
• tavaly áprilisban ritkulásnak indult a vállalati csődök előfordulása, éves szinten 2 százalékkal kevesebb fordult elő, mint egy évvel korábban, miközben 2009-ben még 14 százalékkal nőtt a számuk – a szállítók ezzel kapcsolatos veszteségei így meredeken estek;
• a legtörékenyebbek azok a fiatal vállalatok, amelyek magánszemélyek és cégek számára végeznek építőipari és egyéb szolgáltatást;
• 2010 elejétől kezdve élénkült a vállalatalapítási kedv, elsősorban az új forma, az önfoglalkoztató egyéni vállalkozó bevezetésének nyomán.

AUSZTRIA
Erősségek:
• Központi elhelyezkedés Európában;
• versenyképes termelés;
• jelentős idegenforgalmi potenciál;
• korlátozott háztartási és vállalati eladósodottság;
• magas foglalkoztatási ráta;
• jól pozícionált k f.

Gyengeségek:
• Magas ipari specializáció (autóipar, gépipari berendezések, építőipari anyagok)
• Magas kitettség a német és közép-európai keresletnek;
• A bankszektor kitettsége a kelet- és közép-európai gazdasági feltételeknek (az ide kihelyezett hitelek a GDP 70 százalékára rúgnak);
• Alacsony az idősek foglalkoztatási rátája.

Reálgazdaság:
• A válság alatt a vállalati fizetési fegyelem kevéssé gyengült, a csődök száma csak 9 százalékkal emelkedett, köszönhetően az alacsony vállalati eladósodottságnak és háztartási fogyasztásnak;
• 2010-ben a csődök száma prognosztizálhatóan 10 százalékkal mérséklődött, a ráta így visszatért a válság előtti szintre;
• A fizetési fegyelem az idén tovább javul.

A Coface besorolásai

A1          Mind a politikai, mind a gazdasági helyzet, és a környezet kiváló, s pozitívan hat a vállalatok fizetőkészségére. Általában nagyon alacsony a vállalatok fizetésképtelenségének az esélye
A2          Mind a politikai, mind a gazdasági helyzet kedvező, ám az üzleti környezetben vannak hiányosságok. Általában a vállalatok fizetésképtelenségének az esélye nem túlságosan nagy.
A3          A vállaltok fizetési hajlandóságát befolyásolhatják az ország alapvetően jónak minősíthető, ám volatilis gazdasági és politikai környezete. Általában kielégítő a vállalatok fizetésképtelenségének az esélye.
A4          A politikai és gazdasági kilátásokat néhány gyengeség árnyékolja be. Az üzleti környezet viszonylagos volatilitása kihathat a fizetési hajlandóságra, de még az elfogadható keretek között van a vállalatok fizetésképtelenségének az esélye.
B             A fizetési hajlandóságot befolyásolhatja a bizonytalan politikai és gazdasági, illetve az időnként nehézzé váló üzleti környezet. Általában viszonylag nagy az esélye a vállalatok fizetésképtelenségének.
C             A számos hiányosság miatt kialakult igen bizonytalan politikai és gazdasági kilátások és üzleti környezet komolyan alááshatja a fizetési hajlandóságot. Általában nagy az esélye a vállalatok fizetésképtelenségének.
D             Igen nagy kockázatok övezik a politikai és gazdasági kilátásokat, s az üzleti környezet nagyon kedvezőtlen lehet. Ezek a gyengeségek jelentősen befolyásolhatják a fizetési hajlandóságot. Általában a vállalati fizetésképtelenség esélye nagyon nagy.

(BrandTrend)