Kategória: Aktuális.

A Média Unió deklarált célja, hogy össztársadalmi problémák terén idézzen elő tudat- és szemléletváltozást, kihasználva az egyes médiumokban rendelkezésre álló szabad kapacitásaikat.
A szerveződés megálmodója, s egyben életre hívója a magyar reklámpiac egyik ikonikus alakja, Geszti Péter.
A Kreatív c. szakmai folyóirat különböző szempontrendszer szerint éves periodicitással szondázza a hazai kommunikációs piac ügynökségi oldalát, illetve az ott munkálkodó kreatív személyiségeket. Ezekben a felmérésekben rendre két ötlettőkés szokott az élen végezni. Az egyik a verbális poén gyáros, szóvicckirály Geszti Péter (Akció-nxs, volt kreatívigazgató), míg a másik a szintén polihisztor Fabrícius Gábor (Republic of Art, kreatívigazgató). Mi a közös kettejükben? Mindketten köveket dobálnak a vízbe, s szeretik látni, ahogyan a vízfelszín fodrozódik. Nem érthető? Mondom másképp! A szűken vett operatív teendőik mellett szükségét érzik, hogy aktív szerepet vállaljanak – talán nem túlzás azt mondani, hogy missziós küldetést betöltve – különböző társadalmi célú programok elindításában. Míg Fabrícius Gábor BrandFestivált, Design Galériát, Britmániát rendez, életet lehel a Van alapítvány programjaiba, életrehívója  a reklámpiacon egyedülálló HelloRepublic kreatív, populáris kult-reklámblognak, addig Geszti Péter külföldi kiruccanásai során magába szívja a legaktuálisabb kreatív trendeket. Arc-kiállítást, Nemzeti Vágtát rendez, s az összefogásra sokszor képtelen reklámszakma berkein belül is kicsihol némi együttműködési aktivitást.
A Média Unió elnevezésű szerveződés egy ilyen szakmai együttműködés eredménye. Ám rögös út vezetett odáig, hogy a majd kétszáz médiumot működtet húsz médiavállalkozás áldását adja a felkérésre. Még 2005-ben, a Magyar Reklámszövetség (MRSZ) egri Reklámkonferenciáján vetődött fel a gondolat, hogy a jöjjön létre egy – a brit AdCouncil mintájára működő – koordinációs központ, amely érdemben foglalkozik társadalmi, kulturális, művészeti, szociális kérdésekkel. Elgondolkodtató, hogy három évre volt szükség, hogy gyökeret verjen mindez a fejekben!? Mindennek tükrében rendkívül lassúnak mondható tehát a hazai reklámszakma tcr-kampányokat érintő innovációs diffúziósebessége! Tényleg nagyon sporadikusak, s cseppet sincsenek összehangolva a hazai tcr-aktivitások. Egyszer-egyszer felvállalja egy-egy ügynökség az ilyen jellegű kampányok elkészítésének ódiumát, különböző kreatív reklámfesztiválokon talán még el is ismerik a produktumot, ám aztán nem igazán történik semmi.

Néhány kérdést, – melyek az új szakmai szerveződés létrehozása kapcsán kavarognak a fejemben – nem ártana tisztázni. Mindez talán egyedi megvilágításba helyezi a Média Unió létrehozásának szándékát is.

Miért ütközik folyamatosan makacs akadályokba a társadalmilag fontos témák, illetve a vállalatok felelősségvállalásának kommunikációja hazánkban? Miért hivatkozik a köztudatos vállalatok többsége folyton arra, hogy igen nehéz korrekten a nyilvánosság elé vinni a társadalmilag fontos témákat? Jogosan érzik-e a vállalatok döntéshozói, hogy értékes médiafelület nélkül kellene a „pusztába kiáltaniuk”?
Vajon a burkolt reklám tilalma mellett tényleg csupán a média ilyen témák iránti közömbössége a fő oka annak, hogy a társadalmi ingerküszöböt elérő témák a súlyukhoz képest méltánytalanul kevés nyilvánosságot kapnak? Vajon a pozitív eseményeknek tényleg ritkán van hírértékük a sajtó szemében?
Igaz lehet-e továbbá a médiumok azon álláspontja, hogy a cégek gyakran csak a reklámköltségeiket kívánják kiváltani bújtatott tcr-kampányokon, CSR-programokon keresztül?
Valóban léteznek-e azok a szabad médiafelület-kapacitások, amelyre alapozva az ötletgazdák úgy gondolják, hogy a felbecsülhetetlen PR értéken túl mintegy 6 milliárd forint értékű direkt reklámérték generálható a társadalom közérzetét, mentális állapotát befolyásolható üzenetek számára? Úgy gondolom, hogy amíg a reklámpiacon jelenlévő kihasználatlan felületekkel kapcsolatban a közterületi médiumok, az indoor hálozatok és a magazinpiac szereplőinél akad(hat) ilyen felület, addig az országos televíziók inventory-ja (reklámkapacitása) nem igazán teszi lehetővé, hogy ilyen jellegű aktivitásokkal tovább terheljék.
Végül pedig kíváncsi volnék arra is, hogy mi a helyzet az MRSZ "Szövetség a Közcélú Kommunikációért” nevű szakmai szervezetével (persze, ha létezik még), amely mintha érdemi munka nélkül tengődne? Elvileg ezt a szervezetet a Média Unió-hoz hasonló célok miatt hívták életre!?
Geszti Péter legújabb ötletével a kommunikációs piacot uraló általános negatívizmussal és partikuláris állításokkal szemben új megközelítést javasolt – egy holisztikus, pozitív vízió keresését. Talán felismerte a konszenzus kényszerét abban, hogy a régi beidegződéseken alapuló elképzelések többnyire már nem állnak összhangban megváltozott környezetünkkel. A kommunikációs piacot átható turbulens változások következményei egyenként is megkérdőjelezik kialakult sémáinkat, de együttes hatásuk egészen biztosan új megközelítéseket kíván.
Számomra mindenképpen pozitív hozadéka a kezdeményezésnek, hogy a mindennapi csatározások mellett marad némi (én)energia arra, hogy kialakítsuk azokat a „kommunikációs pallóhidakat”, melyek esetenként szorosabbra fűzhetik a meginduló gondolatforgalmat a kommunikációs piac egyes szereplői között.

Örüljünk tehát annak, hogy végre megmozdult valami!

bp

Szerző:
Berkes Péter
a TF egyetemi adjunktusa