Kategória: Aktuális.

A Premiership és a Primera Division médiakörnyezete radikálisan megváltozott. Angliában a tévétársaságok a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb összegeket költöttek a közvetítési jogdíjak megvételére. Spanyolországban pedig a médiapiac szerkezete változik: a Mediapro tetemes összegért felvásárolta a jogok túlnyomó részét. Mi az oka ennek az óriási növekedésnek? A hirdetési piac jelentősen bővül? A Premiership újonnan kialakított csomagjai okoztak ekkora változást? Vagy a digitalizáció következményének kell tekintenünk ezt a hihetetlen arányú bővülést?
James Pickles(Főszerkesztő, TV Sports Markets):
A növekedés megértésének a kulcsa a versenyben keresendő. Ha csak egy szereplő lenne a piacon, az egyszerűen megnevezné az árat, amiről hajlandó tárgyalni. A digitalizációval és a konvergáló technológiákkal a verseny egyre erősebb, a hagyományos médiának szembe kell néznie az új média keltette kihívásokkal. A telekommunikációs és internetes cégek bele akarnak folyni a "fizetős"-TV üzletbe, mert az alaptevékenységükhöz kapcsolódó vezetékes és internetszolgáltatási területeken már nincs túl sok mozgástér a növekedés számára. A "fizetős"-TV-üzlet két nézőgeneráló műsortípusa a sport és a filmek. A DVD előretörése egyértelműen aláássa a filmekből származó előnyök kiaknázásának lehetőségeit. A sport jelentősége pedig egyre jobban nő. A legtöbb piacon a helyi labdarúgás általában a legnépszerűbb sporttartalom  A legerősebb ligák pedig nagyon jó pozícióban vannak ahhoz, hogy ezt a lehetőséget ki is tudják használni.

Az európai országok piacain a tendenciák hasonlóak?
James Pickles: Általánosságban igen. A norvég liga a legutóbbi időkben 384%-ot növekedett, miután a Telenor belépett a piacra. A belga liga esetében a növekedés 141%-os, mivel a helyi telekommunikációs cég, a Belgacom megvette a jogokat. A jogok Hollandiában 67%-kal, Skóciában 59%-kal, Svájcban 1%-kal, Tö-rökországban 59%-kal, Lengyelországban pedig 30%-kal emelkedtek.

A médiajogok értékesítéséből származó bevételek ilyen mértékű növekedésének legalább két következménye van: az angliai klubok tulajdonosi öszszetétele jelentősen megváltozott, sok az új szereplő az Egyesült Államokból. Illetve az előző évekhez képest a pénzmozgással járó átigazolások száma és értéke is figyelemre méltó módon megnőtt. Mi a véleménye? Ez csak egy rövidtávon értelmezendő jelenség, vagy a labdarúgás üzleti modelljét is formálja?
James Pickles:  Az öt meghatározó európai labdarúgópiac közül négy esetében – egyedül az olasz Serie A  kivétel, ahol a fizetések negyedik éve csökkennek – a játékos fizetések a 2005-2006-os szezonban nőttek, és nagy a valószínűsége, hogy az átigazolási összegek emelkedése is folytatódik. De komoly lépések várhatók a gazdag és a szegényebb klubok közötti, szélesedő pénzügyi szakadék csökkentésére és a külföldi befektetők nagy számban való megjelenésének kezelésére. Az úgynevezett fizetési plafon, ami az amerikai ligák legtöbbjében működik, bevezetésével is kell számolni. Ám ez erős irányítást igényel, amit a vezető klubok veszélyes folyamatnak élhetnek meg.

Az ezredforduló táján hasonló közvetítési jogdíj-helyzet volt megfigyelhető. Hatalmas médiapénzek áramlottak be a labdarúgásba, ám egyes médiavállalkozások nem tudták teljesíteni a vállalásukat, csődbe mentek (pl. ITV di-gital).  Hasonló esetekkel kell számolnunk a jelenleg érvényes szerződések teljesülésével kapcsolatban is? Mi az azonos és/vagy a különböző a két időszak között?         
James Pickles:  A mostani jogdíj-boom nagyon különbözik a 2000 körüli, az Internet gerjesztette fellendüléstől, mikor is a piac egy kicsit előreszaladt. Az emberek látták az Internet előnyeit, értették, hogy miképpen működik, ám a technológia a valóságban nem volt még elég fejlett ahhoz, hogy ezeket a várakozásokat kiszolgálja. És igazából a fogyasztók sem voltak még készek a használatára.  Azóta azonban egy egész generáció nőtt fel az internettel együtt. Jóllehet, a jogdíjakra költött összegek roppant nagyok, az esetek többségében a technológiai fejlődés és a piac alakulása megfelelő alapot teremt hozzá. Az azonban igaz, hogy a tévétársaságok és a befektetők még magukon viselik a "dotcom-összeomlás" okozta sebeket, és most nagyon elővigyázatosak. Mindazonáltal fontos azt is észrevenni, hogy az egyes piacok a technológiai növekedést tekintve kü-lönböznek egymástól, és tisztában kell lenni azzal, hogy ami egyes országokban működik, az más országokban elképzelhető, hogy nem.

Egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a digitalizáció felértékeli a tartalmat? Érvényes ez az állítás a sportra is?
James Pickles: Igen. A legutóbbi időkben a befektetők által a sportbeli szerepvállalásuk magyarázataként legtöbbször említett ok éppen a digitalizáció. A tavalyi év novemberében a Sportfive ügynökséget 865 millió euróért megvásárló Lagardere, vagy az IMG ügynökséget néhány éve 750 millió dollárért felvásárló Forstmann-Little kockázati tőke-társaság is az új média nyújtotta növekedési lehetőségek komoly szerepet játszottak a befektetési döntésük meghozatalában.

Mit kellene a jogtulajdonosoknak annak érdekében tenniük, hogy a digitali-záció nyújtotta előnyökkel élni tudjanak?
James Pickles: Ez attól függ, kiről beszélünk. A "nagy" jogtulajdonosoknak érthető módon nem kell túl sokat tenniük. Biztosnak kell lenniük abban, hogy világosan értik és tudják, hogy az a jog, amit el akarnak adni a tévétársaságnak, mit ér a tárgyalópartnernek, miképpen tud azzal a tárgyalófél élni. Általánosságban elmondható, hogy a "nagy" jogtulajdonosok a közvetítési időhöz kapcsolódóan értékesítenek. A csomagokat "élő", "késleltetett" közvetítési jogokra, összefoglalókra és bejátszásokra osztva alakítják ki. Azt, hogy mely platformon futnak a programok, legtöbbször a győztes társaság választására hagyják. A technológiai lehetőségek szerinti csomagkialakítás – mint például az "élő" internet jogok értékesítése és az "élő" televíziós jogok értékesítése – veszélyes lehet azokon a piacokon, ahol a tévéjeleket az interneten keresztül is lehet sugározni, és persze fordítva.

A "kisebb" jogtulajdonosok esetében, akik attól szenvednek, hogy nincs, vagy alig van televíziós közvetítésük, a digitalizáció új lehetőségeket nyithat meg: vagy az új csatornák indításának következtében, melyeknek szükségük van tartalomra, vagy az Interneten keresztül. Számos "kisebb" jogtulajdonos "pay-per-view" alapon élőben közvetíti az eseményét a világhálón keresztül, akár egy nemzetközi közönség számára. Ebben az esetben a siker titka abban rejlik, hogy tudják piacképessé tenni a terméküket, és hogy tudják tudatosítani a szurkolókban, hogy a szolgáltatás már működik.

A digitális átállás folyamata néhány hónapon belül Magyarországon is elin-dul. Az ilyen átállásnak melyek azok a kulcselemei, amelyeket a jogtulajdo-nosoknak is feltétlenül figyelembe kell venniük?
James Pickles: Az új csatornák piacra lépésének lehetősége, valamint a már működő tévétársaságok számára mennyire fontos fenntartani a piaci részesedésüket az új, a digitalizáció okozta versennyel való szembenézéskor.

Nemrég jelentették meg a "World Football Leagues and TV Rights" című üzleti ta-nulmányukat. A magyar labdarúgópiac szereplői számára milyen előnyökkel járhat ezeknek a megállapításoknak az ismerete? Mit tanulhatunk a külön-böző ligák tévéjogdíjainak alakulásából?
James Pickles: A tanulmány valójában év végén jelent meg, a benne elemzett információk azonban teljességgel érvényesek napjainkban is. Megmutatja, hogy több mint harminc labdarúgó liga milyen csomagokat kialakítva értékesítette a tévéközvetítési jogait, mennyi pénzt generált ezek segítségével, és hogy osztotta szét ezt az összeget.
Csupán három liga esetében fordult elő  – és a magyar sajnos ezen három bajnokság közé tartozik -, hogy a televíziós közvetítési jogok értéke az utolsó szerződést tekintve csökkent. Úgy vélem, az elemzés információval szolgálhat az é-rintettek számára.

resized__85x120_lili_kassay_foto
 

 

 

Szerző: Kassay Lili(Business Group)