Kategória: Aktuális.

2011-re a Baby Boom generáció első hulláma eléri a nyugdíjkorhatárt, ami globális szinten új időszámítás kezdetét jelenti a kormányzatok számára. A kihívás jól szemléltethető egy adattal: az elkövetkezendő években a "függőségi arány", azaz a munkaképes korúak (15-65 év), a gyermekek (0-14 év), és az idősek (65 év felett) aránya emelkedni fog a legtöbb fejlett országban. Ennek számos oka van, de kiemelhetjük az alacsony termékenységi arányt, és az idősek csökkenő részvételét a munkaerőpiacon. A demográfiai változás legnagyobb vesztesei Japán, Németország, és az EU többi régi EU-tagállama lehet.

"A lakosság és a munkaerő elöregedésével a kormányzatoknak meg kell vizsgálniuk, milyen hatással lesz az idősek számának emelkedése az állami szolgáltatások szerkezetére és összetételére, hogyan fogják ezeket a szolgáltatásokat finanszírozni, és milyen csatornákon jutnak el a szolgáltatások a lakossághoz" – vélekedik dr. Oszkó Péter, a Deloitte adóosztályának vezető partnere, júniustól elnök-vezérigazgatója .
A lakosság elöregedésének társadalombiztosítási vagy egészségbiztosítási rendszerre gyakorolt hatásáról már sokan és sokszor vitatkoztak.
A tanulmány szerint azonban kevesebben számolnak azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy a lakosság elöregedése az állami programok és szolgáltatások ennél sokkal szélesebb skálájára is kihat.
Az idős lakosság számának emelkedése ugyanis átalakítja az állami szolgáltatások összetételét. Az idősekkel foglalkozó programok iránt növekedni fog az igény, ezzel egy időben csökken az iskoláskorú gyermekek száma, ezért néhány országban kisebb lesz az érdeklődés az oktatási, ifjúsági, és gyermekjóléti szolgáltatások iránt.

"Az állami vezetőknek új kihívásokkal kell szembenézniük, és új módszert kell kialakítaniuk az állami szolgáltatások tekintetében azért, hogy megfeleljenek a lakosság folyamatosan változó elvárásainak"- jelentette ki a tanulmány szerzője, William Eggers, a Deloitte Services LP kutatási részlegének globális vezetője.

A változó demográfiai helyzet hatására a kormányzatoknak újra kell gondolniuk az állami szolgáltatások finanszírozásának módját is. Ahogy nő az idősebb lakosság száma, egyre kevesebb munkavállalónak kell az adóterheket viselnie. Mivel a fizetések és a bérjárulékok csak egy bizonyos szintig emelkedhetnek, más megoldásokat kell találni az állami szolgáltatások finanszírozására. Mindez az elkövetkezendő évtizedekben várhatóan négy jelenség erősödéséhez vezet:

1) Az adórendszer modernizációja.
Az államoknak modernizálniuk kell az adórendszerüket annak érdekében, hogy csökkentsék a személyi jövedelemadótól való függőségüket. Mindez az adóalap szigorúbb megállapítását és az idioszinkratikus adóstruktúráktól való elmozdulást jelenti.

2) A nyugdíjkorhatár emelése.
A személyi jövedelemadóból és bérjárulékokból származó jövedelem csökkenését bizonyos fokig ellensúlyozni lehet a nyugdíjkorhatár emelésével. Az 1990-es évek óta az OECD országokban a nyugdíjkorhatár emelkedése figyelhető meg, azonban jelentős hatás nem várható az idősebb munkaerő iránti kereslet lényeges megváltozása nélkül.

3) A felhasználói díjak szerepének növekedése. A lakosságnak esetleg felhasználói díjat kell majd fizetnie az állami szolgáltatások használatáért.

4) Az állami-magán partnerkapcsolatok (PPP) előretörése. A sokkal nagyobb és kifinomultabb eszközöket használó nonprofit szektor létrejötte új lehetőségeket teremt az együttműködésre és a magántőke állami célokra történő felhasználására.

Milyen hatással lesz a lakosság elöregedése az állami szolgáltatások és programok teljesítésének módjára? Képesek lesznek-e a kormányzatok megfelelni a szolgáltatások tekintetében az idősebb lakosság és a fiatal, digitális generáció egymástól nagyon különböző igényeinek? Meg tudnak-e felelni mindkét csoport igényeinek többletköltségek nélkül?

Ezekkel a kérdésekkel kell szembenéznie valamennyi országnak. A megfelelő válaszok érdekében a kormányzatoknak a lakosság öregedésével meg kell találniuk az igények és a költségek közötti egyensúlyt, ehhez pedig az alábbi három tényezőt kell tanulmányozniuk:

– Fogyasztói szegmensek. Melyek a jelenlegi fogyasztói szegmensek, és várhatóan hogyan változnak a jövőben? 
– Fogyasztói preferenciák. Mire van szükségük az egyes fogyasztóknak és milyen megoldásokra várnak?
– Teljesítési csatornák. Milyen szolgáltatás-teljesítési csatornák léteznek az állami szolgáltatásoknál (beleértve a költséges és olcsóbb csatornákat)? Megváltoztathatók-e az ezzel kapcsolatos fogyasztói preferenciák, és ha igen, hogyan?
Minél hamarabb felmérik a kormányzatok a lakosság elöregedése okán rohamosan közeledő változásokat, annál több lehetőségük lesz a lakosságnak jelenleg nyújtott szolgáltatások fenntartására és megerősítésére.
(BrandTrend)