Kategória: Hír és Reklámpiac.

Admin kategória: Hír.

Azt vizsgálta az ÖRT, hogy van-e a november utolsó hetében megjelent reklámokban „nyaggatás”, vagyis felszólítják- e a kiskorút, hogy beszélje rá a szüleit vagy másokat a reklámozott áru megvásárlására. Átfogó vizsgálat keretében 1200 reklámot vizsgáltak, és nem találtak problémás, aggályos reklámot. A vizsgálatot a társszabályozás keretében (évi két monitoring az NMHH-val kötött szerződés értelmében) végezte az ÖRT.

Az átfogó vizsgálat tárgya a november utolsó hetében valamennyi sajtó és televízió reklám volt. Mind az 1211 reklám megfelelt, nem volt köztük, amely „rábeszélésre való felszólítást” vagy ilyen helyzet bemutatását tartalmazta volna. A nemzetközi szakirodalom „pesterpower” névvel illeti azt a reklámot, amely bátorítja a gyerekeket, hogy „nyaggassák” a szüleiket a termék megvásárlására. A szakirodalom kitér arra is, hogy a dolgozó szülők miatt nagyobb szerepet kapnak a gyermekek a vásárlási döntésekben. Az erre építő, a saját döntésüket keresztülvivő magatartásra felszólító, arra mintát adó (pesterpower) reklám alkalmazása etikailag (majd később jogilag is) tiltott.

A vizsgált 755 reklámfilmből 243-ban (36%) jelent meg gyerekszereplő, míg a 456 sajtóreklámokból mindössze 26-ban (6%), és mind az 1200 reklám megfelelt a szabályoknak.

“Úgy vélem, nagyon fontos, hogy széles körben megismerjék, hogy milyen szempontok szerint elemeztük a reklámokat” – fogalmaz Fazekas Ildikó, az ÖRT főtitkára. “Például nem csak azt vizsgáltuk, hogy szóban megjelenik-e a felszólítás a rábeszélésre, vagyis a reklám arra szólítja-e fel a gyereket, hogy kérje meg a szüleit, (vagy más felnőttet), hogy vásárolják meg számára a terméket („Szólj anyukádnak, hogy vegye meg!). Hanem arra is kitértünk, hogy megjelenít-e a reklám olyan szituációt, amelyben a gyermek megmutatja, hogy a termék elérhetőségének módja, ha azt a szüleitől kéri. („anya, apa vegyél nekem”, „kérem”, „akarom”). Sőt a „rábeszélés” magatartásban való megjelenítését is megnéztük (nyafogás, hiszti, sírás, kiabálás – vagy akár a termék bevásárlókocsiba való – szülői beleegyezés nélküli – bepakolását). Bár a nemzetközi szakirodalom elsősorban a 4-6 éveseket nevezi meg, mint a „nyaggatás” lehetséges alkalmazóit, mint olyan gyermekeket, akiknek még nincs saját vásárlási lehetőségük (zsebpénz), de már a reklámok szempontjából annak egyes magatartásra való felszólítására fogékonyak lehetnek. Jelen esetben azonban a Magatartási Kódexnek megfelelően a 18 éven aluliak megjelenítését vizsgáltuk.”

A vizsgált reklámok elsősorban a termék használatának módjáról, valamint az általuk előidézett örömről, nem pedig a vásárlás tényéről, valamint nem az elérhetőség módjáról szóltak.

A gyermekszereplő „funkciója” a reklámban, hogy a családot jelképezze, ahol a teljes család képéhez a gyermek is hozzátartozik. Itt pedig egyértelműen másodlagos szerepük van, a nyaggatásnak sem értelme, sem szerepe nem lenne.
(BrandTrend)