Kategória: Márkás beszélgetések.

Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

BrandTrend
Magyarország motorjának, a középvállalatoknak ez a típusú gazdasági pezsdítése, motivációja alapvetően egy állami feladat.

Gulyás József
A kormányzattal és kamarákkal is együtt működök , tehát a profit és a nonprofit határterületén dolgozunk. Lehet, hogyha új életet kezdhetnék, akkor politikus lennék, mert érdekel a közélet, érdekelnek az új típusú megközelítések.

gulyas-jozsef-kkvhaz
Gulyás József, vezérigazgató, KKVHÁZ

Érezhetően egy erős vízióval rendelkezel.
Igen, kreatív embernek érzem magam, egy olyan típusú embernek, aki szeret a dolgok mögé nézni és szeretem megfejteni az okokat. Az anyagtudomány nem abban érdekes, hogy az anyag belsejében az atomok hogyan rendeződnek el, hanem amikor az a tárgy, az az anyag befejeződik és átmegy egy másik anyaggal való találkozásba, akkor azon a felszínen mi történik. Én ezeknek a határterületeknek vagyok kicsit a specialistája, én ennek vagyok egy érzékeny műszere.

Ezek a határterületek megvannak a nagyvállalatoknál, a politikában és a közéletben is. Miért pont a KKV-nál érdekel ez ennyire?
A turizmusban kezdtem a pályafutásomat. Közgazdasági egyetemet végeztem és a Hungar Hotels-nél helyezkedtem el. Viszonylag fiatalon, 26 évesen gazdaság igazgató lettem. Kijutottam világkiállításra, ahol egy évig a magyar részvételnek az egyik vezetője voltam. Utána úgy éreztem, hogy szeretném önállósítani magamat. Egy olyan szállodaláncot hoztam létre, amelyik a vidéki középkategóriájú szállodáknak a menedzsmentjét biztosította. Amikor az ember belegondol, hogy egy nem túl frekventált helyen levő, nem a legújabb technikával működő szállodának mi lehet a megoldás, arra jutottunk, hogy nincs más recept, mint, hogy nem várjuk az eseményeket, hanem létrehozzuk. Mindenhová eseményeket találtunk ki. Az én alap hozzáállásom ezzel az igénnyel jól találkozott. Ebből alakult ki gyakorlatilag a rendezvényszervezői véna. Ezeket a szállodákat csak sztenderdizált módon lehet összehozni, tehát mindegyiknek egyformán kell kontrollingot mutatnia, mindegyiknek egyformán kell viselkednie a célpiacai felé. Mint egy pókhálót a közepéről kell irányítani. Gyakorlatilag egy szálloda az nem más, mint egy kis és középvállalat, de azon belül is inkább a mikrók világába tartozik. Ennek a működésnek a sztenderdizálásából jött ki a középvállalatoknak egy együttműködése.

A vízióm, egy olyan klubnak, közösségnek az építése ahol, a tudásátadás meghatározó.

Azon keresztül lehet azután természetesen termékeket is eladni a bizalom és a bennfentességnek az erejével. A KKVHÁZ egy szójáték, ami ennek a klubnak a neve.

Egy olyan időszakot élünk, amikor vállalatok szállnak át apáról fiúra, ami leginkább a KKV-k esetében igaz. Az új cégeknél bebizonyosodik, hogy a kapcsolat fontosabb, mint maga a szolgáltatás, tehát az új összekapcsolódások a világban jól működnek. Látsz-e különbséget a különböző vállalkozói generációk között?
Világszerte, Európa-szerte, Magyarországon is a generáció váltás egy rendkívüli probléma. A generációváltásnak a legfontosabb problémáját maga az a generáció generálta, amelyik most szeretné átadni a pozícióit. És itt nemcsak cégben kell gondolkodni. Mindenki ezt le akarja egyszerűsíteni a családi vállalat átadására. Gyakorlatilag nagyon sok vidéki település ürül ma ki. Nagyon sok vidéki, magam korabeli, most már lassan a idősebb korosztály felé mozduló szülő mondhatja azt magáról, hogy maga is egy kicsit előidézője volt ennek, hiszen ő mondta a gyerekének, hogy ne gyere ki ide a földre, maradj bent a szobában, tanulj.

Neked nem azt kell majd csinálnod, amit apádnak és anyádnak, hanem te majd vidd többre.

Ezért ezek a gyerekek valóban nem mentek ki a háztájiba, valóban nem tanultak meg a növényekkel, állatokkal együtt dolgozni, hanem megtanultak ilyen-olyan szakmákat, „emberekkel szerettek volna foglalkozni” és elköltöztek a nagyvárosokba. Kiürültek a települések, elhaltak a szakmák, és ezt mi, a mai szülők generációja idéztük elő azzal, hogy azt a kétes képzetet tápláltuk a gyerekeinkben, hogy ő nekik többre kell vinni nálunk, ezzel mintegy leértékelve azt, amit mi csinálunk. Közben őket pedig arra már mi nem tudtuk tanítani, amire bíztattuk. Tehát a tudás átadása sem történt meg családon belül és annak a tekintélye pedig devalválódott, amit az apa csinált. Egyébként jól megéltek belőle, de az apa nem akarta, hogy a fiai is ezt csinálják. Picit így van ez a cégeknél is, hogy itt a korai kapitalizmusban a ’90-es évek elejétől, amikor egy-egy kisgyerek azt látta, hogy a szülei hogyan birkóznak a családi vállalkozással és még éjfélkor is azt kérdezi az apa az anyától, hogy átutaltad-e, megérkezett-e a fellebbezés, meg egyebek. És hát nem mindig szelíd hangon beszéltek, akkor a gyerek magában, tudat alatt már réges-rég eldöntötte, hogy mindent fog csinálni, csak ezt nem. Persze vannak hihetetlen jó példák is, például a borász generációk.

A borászoknál valóban.
Mester generációk.  Az a szakma szinte kikényszeríti az alázatot, azt a fajta családi összetartást, ami nélkül fel sem tudott volna épülni, és emiatt aztán ezek a gyerekek azonnal a szakmában benne maradnak, de aztán sok máshol viszont végképp nem.

Magyarországon a privatizáció időszakában vállalkozásokat indítók öregednek most ki, és ők első generációs vállalkozók. Tehát se a pénz, se a pénzköltés, se a vállalkozás kultúráját nem tudják jól átadni, vagy nem tudják elengedni. Ezek a vállalkozások, vállalatok nem építenek, nem építettek márkákat, hanem örökölt, szerzett, ilyen-olyan ügymenetetek mentén, tulajdonképpen csak termeltek, gyártottak és értékesítettek. A mai fiatal generációnak már nagy kitekintése van a világra és a márka az alap orientációs elem. A szülök által felépített vállalkozásban csak az izzadságot látják, és ezt nem akarják. Tehát nincs az a kötődés, mint egy márkához, ami büszkévé teszi a gyereket is, hogy ezt meg akarom tartani.
Ti mondtátok, hogy a márkaépítés nem csak a termék eladásánál fontos, hanem például a munkatársak megszerzésénél és megtartásánál, tehát akkor ezt ki lehet terjeszteni.

A márkát a családon belüli büszkeségnél kell kezdeni.

Gyakorlatilag, hogyha mi, a család ezzel a vérrel-verejtékkel megszerzett, megtartott és tovább épített márkában hiszünk és büszkék vagyunk rá, akkor tud ez átragadni aztán legközelebbi munkatársakra, azon keresztül aztán egyre tovább és tovább. Hogyha nem belülről indul el, hogyha én és az én gyerekem sem hisz benne, akkor hogy gondolom én azt, hogy a vevők fognak benne hinni. Ezt kell először megértetni.

Bejöttek Magyarországra is a nagy gyártók az olcsó munkaerő miatt. A hazai vállalkozások beszállítanak nagy vállalatokhoz, de leginkább arra büszkék, hogy egy nagy márkának szállítanak. De a magyar vállalkozók többsége marad is a névtelen beszállítói státusban, legyen az az ipar, vagy az élelmiszer területe. A beszállító is lehetne erős márka, de így az alku pozícióban alul maradnak.
Nem vagyok igazi szakértője ennek a területnek, de azért hallottam azt, hogy ha valaki az egyik márkának szállít be, akkor az a márka úgy gondolja, hogy azt a valamit csak neki szállítsák be. És ha megtudja, hogy egy másik márkának is beszállít, akkor a beszállító körül hamar megfagyhat a levegő. Tehát ez a beszállítói pozíció borzasztóan magasan kvalifikált munkavállalói státusz, amelyik rettenetesen össze van kötve az alap márkának, a megrendelőnek, az egész életciklusának és annak kénye-kedvének.

A KKV házban miért tűztél a zászlodra ennyi különböző témát? A múlt héten a nők helyzetéről beszéltünk, pár hét múlva az automatizálás lesz soron. Ez a fajta tudás végén forintosítható lesz?Amikor a nők helyzetéről beszélünk, vagy amikor az automatizálás kerül szóba, mi azt biztosítjuk, hogy egy jó hangulatú beszélgetési témát adunk. Azt valljuk, hogy két ember egymást csak akkor ismerheti meg, hogyha egymással beszélget, különösen akkor, ha vitatkozik. Az egyszerű csevegés konkrét tét nélkül nem hozza ki azokat az indulatokat és azokat a megismerhető testbeszédeket és gesztusokat, ami alapján a másikat bemérhetem. Ezeknél az asztaloknál, túl azon, hogy megbeszéljük ezt a témát, ismerkedés, névjegykártya csere történik, az egész arról szól, hogy magamat, az én termékemet eladom. És amikor a vita során megállapítom rólad, hogy veled jól lehet vitatkozni, meghallgatod az én véleményemet, nagyon markánsan képviseled a tiédet, én benned meg tudnék bízni üzletemberként is, akkor

létre jön az a csoda, ami egyébként nem terem az utcán.

Kevés alkalom van arra, hogy az ember ilyen ismeretségeket szerezhessen. Az ember gyakran járhat konferenciára, meghallgathat csodás előadásokat, jegyzetelhet, majd a 12 perces kávé szünetben egymás mellé sodródva talán névjegykártyát tudnak cserélni. Ez a fajta két órás intenzív katarzis élmény, hogy vitázunk, nem értünk egyet, de aztán végül is nekünk, mint asztalnak, össze kell fognunk, mert versenyben vagyunk a többiekkel, ez közösséget termet. Mondok egy példát. Katona voltam, 18 éves koromban vonultam be, előfelvételisként vonattal mentünk a laktanyába. Ott azt mondták, az első harminc ember az első szobába menjen, harminc ember a másodikba, a következő harminc a harmadikba. Bementünk abban a szobába, nem telt el egy perc, mi egy picit közösséggé váltunk a másik két szobával szemben, pedig egyáltalán nem ismertük egymást. Hihetetlen az ember, hogy egy asztaltársaság, hogyha versenybe kerül egy másik egyébként ismeretlen emberekből álló asztaltársasággal, hirtelen közösséggé formálódik és ez által a közösséggé formálódás kapcsán szívesebben működik együtt. Az az élményem van veled, hogy mi együtt küzdöttünk valamiért.

A közösség szó mennyire tartható valóban a helyén? A közösségi média, ez a virtuális szentség kicsit elvitte a szónak az értelmét.
Sajnos igen, de azért a valóság az, hogy

a közösség létrehozása az egyik legnagyobb vezetői képesség,

aki közösséget tud létrehozni, az vezetővé válik, sőt nagyon nagy vezetővé tud válni. Egyszer a KKV házban Csányi Vilmos professzort kértük, hogy árulja már el, hogyan kell közösséget létrehozni. A professzor úr kicsit összevonta a szemöldökét, és azt mondta, jó, elmondom nektek. Először is kell egy karizmatikus személyiség a közösség létrehozásához. Kell egy dolog, amiben ez a közösség hisz, és kell egy állandó rendszeresség, amiben ez a közösség jól kiszámítható módon vissza-vissza tér.  Minden hónapban KKV házat tart, vagy ne adj isten, templomba megy minden vasárnap. Tehát a közösség egy karizmatikus személy, egy valamiben való közös hit, és ismétlődő, jól átlátható rendszeresség. Ezzel gyakorlatilag már meg is van minden alapja a közösségnek, és erre az embernek egy különleges tulajdonsága van. Senki másnak, az állatvilágban sincs ilyen fajta tulajdonság. Az ember ehhez a három dologhoz hű tud lenni. És kialakul az emberben a hűség, és ahhoz a közöséghez, akár az élete árán is hű lesz. Ennyire egyszerű és ennyire bonyolult.

Hogy érzed, mennyire képesek ma a KKV vezetők, tulajdonosok elemelkedni a hétköznapi dolgoktól, mint például egy társasági szerződés szabályainak, vagy egy könyvelési tételnek a megváltozása, egy útdíj változás, mert azt látjuk, hogy ezek sokszor felemésztik az egyszemélyi tulajdonost és vezetőt. Mennyire képesek ők itt Magyarországon távlatokban gondolkodni, és valóban, mondjuk a nők helyzetétől egy elemelkedett beszélgetésben, vitában, érték cserében részt venni?
Nagyon nehezen. Magyarországon a hihetetlen teljesítmény kényszer az olyan fokon leterhel mindenkit, hogy először a cégének az életben maradásával kell foglalkozni és a legújabb jogszabályokat azonnal megérteni és arra megfelelően reagálni. Ez elvesz minden energiát. Ugyanakkor azt látom, hogy mégis óriási igény van arra, hogy egy picit elemelkedhessen, egy pillanatra elengedhessen, egy kicsit hátra dőlhessen és úgy tarthassa a kapcsolatot. Ez úgy terjed, mint egy fertőzés. Aki részt vett már egy ilyenen az hívja a barátait és szeretne újra és újra ennek a részesévé válni, ez adrenalint termel. Egy kicsit függővé lehet válni. De megette a fene azt a gazdaságot, ahol a szereplők gyakorlatilag nem élhetnek, hanem a nap 24 órájában meg kell felelni. Azt gondolom, hogy az bármennyire hoz gazdagságot, mégis egy szörnyű szegénységet termel.

A jövőben részben a digitalizáció miatt a kollaboratív kapitalizmus szerű együttműködést valóban meg kell, hogy tanulják a magyar gazdálkodók.  El tudnak vonatkoztatni a versenytárs szereptől egy ilyen rendezvényen? Képesek együttműködni?
Van, akinek ez nagyon jól megy és olyan is akad, aki nem tud elvonatkoztatni és a témán túl nem tud másról beszélni, csak az ő üzletéről és csak az ő a saját dolgát próbálja előtérbe helyezni. Mindenféle szereplő van.

Miben látod egy KKV kitörését?
Két dologban látom. Az ügyvezetőknek a probléma megoldás orientált képzését rettenetesen kell fűteni. Ebben én meg is próbálok a magam módján tenni. És amit ti képviseltetek, hogy nem csak a termék és annak az eladása a fontos, hanem az ahhoz tartozó világnak, egy érzetnek a felépítése, amit ugye márkának hívunk. Aki ezt nem tudja felépíteni, az igazán sose tud sikeres és erős lenni, az mindig csak egy vállalkozó marad az éppen aktuális termékével. De akik ezen át tudnak lépni és egy márka hitet tudnak tenni a tevékenységeik köré, azok szárnyalni fognak.
(BrandTrend, Trunkné dr. Jánosy Zsuzsanna, Kőszegi András)