Kategória: Márkás beszélgetések.

Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

BrandTrend
Egy médium esetében, főleg akkor, ha az a médium márka print alapokon van, az első kijelentés az, hogy a print halott.

Lisa Stadler
A Standard-nak hűséges olvasói köre van és stabilak a számok. Viszont világszerte nem ez a trend a jellemző. Különösen az Egyesült Államokban, ahol minden átszállt az online-ra. Az a stabil ovlasói kör, mint a Standard-é, az inkább ritka. Természetesen én is lelkes online rajongó vagyok. Nekem mindegy, hogy milyen formátumban, vagy milyen platformon olvasok, számomra a tartalom a lényeg. Ezért nem szükséges elérzékenyülni, ha eltűnik a print, hisz a tartalom megmarad.

lisa-stadlerder-standardLisa Stadler, Social Media Managerin, derStandard.at (Foto: BrandTrend)

Ezen állítás alapján a printet elvileg azonnal meg is lehetne szüntetni. Drága a terjesztés, drága a nyomtatás, akkor miért tartjuk fent?
Nem vagyunk irracionálisak. Ha ez így lesz, akkor ez meg is fog történni, de jelenleg ez így még müködőképes.

Akkor itt egyszerűen matematikáról van szó? Lesz egy határ, amikor ez a print esetében már nem tartalmi, hanem gazdasági kérdés lesz?
Az újságírók történeteket írnak. Meggyőződésem, hogy a disztribúciónak racionális kérdésnek kell lennie.

Valóban vannak-e még jó sztorik? Van valódi jó újságírás? Az online világ meglehetősen felületes, a klasszikus újságírói értékek nagyrészben elvesztek. A printben a leírt, az ott maradt. Online könnyű megnyomni a törlő gombot.
Ez egy óriási probléma. Különösen egy minőségi médium esetében vigyázni kell arra, hogy az online csatornákon keresztül is biztosítsuk a tartalmilag megszokott minőséget.  Ez még egy tanulási folyamat és kemény munka, hogy képesek legyünk az online csatornán keresztül is precízen, hibamentesen dolgozni, hogy ne legyen szükség utólag os javításokra.

Egy színvonalas lapnál fontos a példányszám, de alapvetően a hírek értéke, a tartalom határozza meg a márka értékét. Az online-nál meg a kattintás szám.
Mind a kettőre szükség van. Ha a kiváló, minőségi tartalmat senki nem olvassa el, az ugyanolyan problémát jelent, mintha sokak által olvasott, viszont igénytelen tartalomról lenne szó.

Az egész világon nagy kérdés a szerkesztőségek integrációja. A print és az online külön szerkesztőséget kíván-e, vagy integrált szerkesztőségek működjenek?
Ez jelenleg egy fontos kérdés, mivel a két rendszerben sok a közös, mind a kettő tanulhat egymástól, viszont a két rendszer egymás mellett működése lelassítja a folyamatokat. Húsz év múlva ez már nem lesz kérdés. Akkorra mindenkinek tudnia kell kezelni az online médiumot. Minden újságírónak, aki minőségi médiumnak dolgozik, meg kell, hogy legyen ehhez az újságírói alap kompetenciája.

A printnél meglehetősen egyszerű volt ez a kérdés: negyed oldal, fél oldal, egy oldal, hirdetés és nagyon erősen elszeparáltan kezelte a szerkesztőség a reklámot és a tartalmat. Melnnyire változnak meg az üzleti modellek?
Három mód van. Alacsony olvasottság, ezért nem díjmentes a hozzáférés, a fizetés fizetési falon keresztül történik (paywall), vagy pedig nagy olvasottság, így az olvasó számára díjmentes a hozzáférés, a médium reklámok által finanszírozott. A harmadik lehetőség meg a New York Times által praktizált példa, az értékesített tartalom. Fontos, hogy ez értékesített tartalomként is legyen megjelölve.

A New York Times volt talán az első médium,  amely PR interjút közölt címlapon. Viszont Európában ez egy nehéz kérdés, hogy a fizetett tartalom lehet-e ugyan olyan értékes, mint a nem fizetett. A szerkesztőség és a sales is összemosódik, így nehéz választ találni.
Ez egy új modell. Meg fogjuk tanulni, mennyire müködőképes. Ez egy bizalmi kérdés is. A New York Times esetében kevésbé vannak kétségeim, tudom, hogy a tartalom szponzorált, és úgy hiszem, hogy a tartalom rendben van – és ha az olvasónak ingyen hozzáférése van a médiumhoz, akkor az csak jó az olvasónak. A New York Times-hoz hasonlóan,  más médiumok is alkalmazzák a fizetett tartalmakat, csak sajnos nem közlik az olvasókkal. Jó promóciós tartalmak vannak, de az olvasó nem tud róla. Viszont ez egyszerűen pokoli.

A bizalom a legfontosabb kérdés egy márka életében. Egy színvonalas, primőr újság, médium esetében pedig még inkább. Láttuk azt a világban, hogy megbukott a CNN is, megbuktak világ vezető újságainak vezető újságírói abban, hogy hamis tartalmakat gyártottak. Így ez a bizalmi kérdés fontosabb, ezt a bizalmat nem csak a tartalmon, hanem a márkán keresztül is építeni kell. Nem csak hirdetőitek vannak, hanem egyben szponzorok is, hirdetők is vagytok.
A bizalom a leges-legfontosabb. Különösen az interneten, ahol összeesküvés elméletek és értékes minőségi hírek egymás mellett egyenértéküen jelennek meg és senki nem tudja már, mit hihet el, mit nem. Sok ember jogosan kételkedik, hisz sajnos, mi is hibázunk. Ezért nyíltan kell a hibáinkkal bánni és továbbra is a minőséget kell fejleszteni. Ha továbbra is sok hibát követünk el, csak azért, hogy gyorsak legyünk, akkor elmegy a bizalom.

Nem az a probléma, ha hibázunk, hanem ha előtte és utánna is hazudunk. A Standardnak ebben a nagyon gyorsan változó világban mik az alapvető márka értékei? Mik azok, amiket meg tudott tartani a múltból és mik azok az újak, amikre esetleg építhet?
A régi értékek a színvonal és a minőség. Az újak a gyorsaság és a felhasználóval történő interakció, dialógus. Mi ezt szem magasságban történő dialógusnak nevezzük. Ez számunkra különleges fontosságot tölt be, és ez egy új erényünk.

A fenntarthatóság a legfontosabb kérdés világszerte. Ebben a konzumer világban, amiben élünk, nagy felelőssége van a médiumoknak is. Gondolkodtok-e arról, hogy ebben a fenntarthatatlan világban tesztek-e valamit a fenntarthatóságért?
A tartalom szempontjából a fenntarthatóság egy fontos téma. A Standardnak van egy sorozata, melynek az a neve, hogy „Greenlife“, több oldal ökölógiáról és fenntarthatóságról. Ez azt jelenti, hogy tartalom szempontjából ez fontos. És a szerkesztőségünk maga is egy „zöld épületben“ van, ahol kevés energiára van szükség, így igen, teszünk is érte valamit.

Print, reklám, üzleti modellek. Volt egy híres kooperációtok a Mercedesszel az első oldalon, ami által a két márka interakcióban volt és köcsönösen  erősítette egymást.A jövőben lesz szó a közösségi médiában hasonló egymást erősítő márka együttműködésről?
Úgy gondolom igen. Mint a New York Times példája mutatja, lehetséges a közösségi médiában egy ilyen együttmüködés, viszont ez negatív irányba is elmehet. Nagyon vékony a drót, ami ezt elválasztja. De szerintem a Mercedes reklám printben nem sokkal másabb, mint a Netflix advertorial a New York Times online-ban. A New York Times-nál láttuk, hogy hogyan lehet tartalmat eladni. A Netflixen volt egy börtönökről szóló sorozat, „A narancssárga az új fekete“ címmel (Orange is the new black). Amikor elkezdték ezt a sorozatot, a New York Times egyidőben a börtönben lévö nőkről írt. A cikknek nem volt köze a sorozathoz, de a Netflix által szponzorált, márkázott tartalom volt. A jó, kreatív online reklám egyenértékű a print reklámmal.

Hova vízionálod a Standard márkát az eljövendő években?
A vízió az, hogy mi leszünk a legnagyobb médium, mely a minőségi újságírás terén a felhasználóval szemmagasságban van.