Kategória: Márkás beszélgetések.
Admin kategória: Márkás beszélgetések - kerekasztal.

Kőszegi András:
A borászat egy klasszikusan tradicionális terület. Amikor az ősök megálmodnak valamit, akkor mindig egy nagy kérdés, hogy a gyerekek tovább viszik-e vagy sem. Itt erőteljesen megtörént a stafétabót átadása. Mi vitt rá téged arra, hogy átvegyed ezt a vállalkozást? Mert a gyerekek vagy nagyon akarják az ősök hivatását, tradícióját tovább vinni, vagy egy teljesen más dologba kezdenek.

Leo Hillinger:
Az apám borkereskedő volt, egyrészt szőlőt vásárolt, dolgozott fel, másrészt bort vásárolt és lepalackozta két literes üvegekbe. Nem volt komoly borbirtokunk, csak 0,86 hektár. Én 1990-ben kezdtem el ezzel foglalkozni. Teljesen nulláról kezdtem, 400.000 euro adósságom volt, amire még 17 százalék kamat jött. Nem volt borbirtok, nem voltak ügyfelek. Így kezdtem, ezekkel a nehézségekkel. Eleinte idegen szőlőtermelőkkel, akik nekem termelték a szőlőt az én minőségi elképzeléseim szerint. Azután 1997-ben keztem el földeket vásárolni, egyiket a másik után. Ma már 50 hektár saját földem van, ahol 5 éve kizárólag biologiai készítésü, saját borokat c

leo-hillingerLeo Hillinger

Mi késztettet arra, hogy maradjál ennél a tradicionális területnél, a borászatnál?
Németországban tanultam meg, hogy kell igazi bort csinálni, nem tömegárut, 2 literes üvegekben. Németországban tanultam meg szeretni a bort. Ezután ösztöndíjat kaptam  Kaliforniába, később voltam Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában. Ez nagy motiváció volt.

Ez egy nagyon munkás terület, és nagyon hosszú befektetéseket igényel. Te fiatalon elkezdted ezt az egészet, és a fiatalok általában nagyon gyors megtérülést akaranak, gyorsan akarnak vagyonhoz jutni. A szőlészet, borászat meg tipikusan egy olyan terület, aholegy nagyon lassú a megtérülés. Sok türelem kell hozzá, és sok munkát jelent.
Tényleg kemény volt kitartani, de a legjobban az irigyeim motiváltak. Mindenki azt mondta, hogy ő már halott, nem lesz belőle semmi, ő csődbe megy. Mindig csúfoltak, és akkor tudtam, hogy jó az amit csinálok. Egyre jobb lettem, egyre aggresszívabb, egyre magasabb minőséget akartam. A pénz nem volt fontos számomra, én csak a legjobb akartam lenni. Összesen 10 millió Eurot fektettem be az üzemembe, földeket kellett vásárolnom és a borbirtokot kiépíteni. Nem gondoltam soha, hogy kijövök az adósságból, de nem is érdekelt. Ma már 3 éve nincs semmi adósságom.

Az üzleti terv volt erősebb, vagy a hit a sikerben?
Csak a hit, üzleti tervem nem is volt. A hit a fejemben, a szívemben meg a lelkemben van. Három dolog nagyon fontos: következetesség, következetesség és a következetesség. A hit a minőségben.

Ha jó borokról beszélünk, akkor nekünk magyaroknak nyilván a magyar bor jut eszünkbe, de a francia, az olasz, a kaliforniai, a délafrikai, chilei, ausztrál borok is. Ausztria nem jut ilyenkor rögtön eszünkbe, pedig ha átautózunk Burgenlandon  ,itt tulajdonképpen egy ékszerdobozt látunk. Az osztrák bor nem mondott nekünk sokat, ehhez kellett egy ilyen szép terület, hogy nekünk is érdekessé tegye.
18 országban vagyunk jelen, Ausztria nekünk csak 1 százalékot jelent az értékesítésünkben, a minőség viszont nagyon magas. Nemzetközi viszonylatban nagyon erősek vagyunk. Csak egy nagyon kisrésze az országnak borvidék, a  keleti részben, és itt is a minőség a meghatározó a vörös, fehér és édes borok között. Ausztria egy minőségi résmárka a borok tekintetében, nem is tudunk világszerte szállitani. De ez tesz érdekessé minket.

A hagyományt hogyan sikerült összeilleszteni a hihetetlen modern dizájnnal? Mert ez egy nagyon érdekes kombináció: a föld, a szölő, a bor és a rendkivüli látvány, ami össze lett kombinálva. Ez a te fejedben hogy született meg, hogy ezt a két pólust össze kell kapcsolni?
Ez a szívben születik meg. A hagyományt éltetni kell, de innovációval összekötni. A kettő vonzódik egymáshoz, és nem taszítja el egymást, ezt így kell látni. Én egy modern gondolkodású ember vagyok, ezért építettük ki a birtokot modernre. Manapság nem lehet már régimódi borbirtokot felépiteni, már nem így gondolkoznak az emberek. Nem szabad régi épitészeti terveket elővenni, csak azért, hogy legyen hagyomány.

Mindent te álmodtál meg, vagy vannak tanácsadóid? Az épület egy szőlőterület közepén van, hihetetlenül letisztult, nagyon elegáns és finom dizájnnal rendelkezik. Te diktálod a tempót és mások kivitelezik, más tanácsol, vagy honnan hozod az impressziókat ehhez?
Nincsenek tanácsadóim, ez minden az én fejemben születik meg és az alkalmazottaim fejében. Időközben lett egy pár jó alkalmazottam, akikkel együtt kidolgozom ezeket. Semmi nem történik nélkülem, de az alkalmazottaim kreativitásának se szabok határokat, hanem összekötöm az én ötleteimmel. Mindenkinek meg van a tere, amin belül a kreaitivitását szabadjára kell engedje. A bor, a bor dizájn területén, az az én dolgom, abban erős vagyok.

Az nagyon fontos, amit mondasz, hogy a dolgozók milyen szerepet töltenek be. Tudnak ők követni? Tehát ez a fajta tradíció és dizájn kombináció azért egy másik dimenzió, egyfelől nagyon könnyen, másfelől nagyon nehezen élhető és értelmezhető annak, aki nem érti. Tehát akik a termelésben, az üzletben dolgoznak,  hogyan tudják megtanulni tőled ezt a viziót, hogyan tudják átvenni, követni? Mit teszel ezért?
Nagyon fontos, hogy jól bánnjunk az alkalmazottal és jól fizessük meg őket. Továbbá, hogy az alkamazottjaimnak az én borom folyjon a vérükben, mert az én borom a vérem, és azt a szívükben és a vérükben kell hordják. Mindennap büszkék kell legyenek, hogy itt dolgozhatnak.

Lehet, hogy pályát tévesztettél, és író vagy költő kellett volna lenned?
Nem, mert ez a hobbim, ez a munkám, ez a szenvedélyem, ez a hivatásom. Ezt el se lehet képzelni, de ez pont az, amit mindig is akartam csinálni. Nagyon nagy szerencsém volt az életben, hogy ezt a munkát űzhetem. A munkám több feladatból áll: borász vagyok, pincemester, dizájner, a vezetőség elnöke, üzemgazdász, bankár, és ez mind egy pozícióban. Nagy élvezetet okoz nekem, nem is lehetne jobb.

Az odáig ok, hogy a legfontosabb a minőség, részben a bor viszont izlés kérdése is. Nagyon sok jó bor van a világon. Te felvetted a hitelt, beruháztál, itt ez a gyönyörű dizájn, de aztán magát a bort a palackozva el kell adni. Ennek hogyan futottál neki?
A legtöbb ember ízlését ismerem, ez egy művészet. Sok vak kostolást végzünk, ezek alapján tudom, hogy milyen irányba gondolkoznak az emberek a bort illetően. Így választom a cuveeimet is, mi úgy gondolkodunk, ahogy az emberek. Magam is olyan borokat iszom szívesen, amiket a legtöbb ember „megért”.

Itt a kommunikációról van szó, és a márkaépítésről. Azt mondod, hogy a marketing eszközöd a minőség, de nagyon sok jó minőségű bor van a világon. Mégis valahogy meg kell mutatkozni, azt kell mondni a vevőknek, hogy „vegyél meg”.
Fontos ezt megérteni: egy rossz termék egy jó marketinggel gyors halált jelent. Egy jó termék érdemel egy jó marketinget is. Csak akkor lehet egy terméket marketinggel támogatni, hogyha annak a terméknek van minősége is. Hogyha nincs, akkor egyszer vagy kétszer megpróbálják, és azt mondják, hogy ez nem elfogadható. Nekünk sok irigyünk van, amiért még jobbnak kell lennünk a többiekkel szemben. Hogyha mindenki tudná, hogy milyen jók a boraink, akkor egy nap alatt minden el lenne adva. Sokan tudják már most is, ezért megy jól az üzletünk.

Nagyon fontos értékesítési csatorna a saját üzleti hálózatotok, ami szerintem ritka, általában a borokat nagykereskedésbe tolják be. Tehát ezek a Flagship Store-típusú üzletek, amikkel te rendelkezel, azok egészen originális márka touch-pointok.
Világszerte ez az első eset, hogy egy borásznak vannak ilyen üzletei, ez nem egy trend, mi indítjuk ezt a trendet. Egyes kereskedőink csak a boraink egy részével rendelkeznek, a Flagship Storoknak nagy választékuk van. Ott mindent meg lehet venni, más kereskedésekben csak bizonyos márkákat.

Azt mondtad nekünk egyszer korábban, hogy nincsen marketing büdzséd, tulajdonképpen akkor ez az üzenet, hogy elég a növekedéshez, hogy „vannak flag-ship store-ok” és hogy „van jó minőségű borunk”?
És persze nagyon fontosak a szerkesztőségi tartalmak. Mindig vannak különleges  innovációink, például most Zaha Hadid, e híres épitésszel dizájnoltattunk egy borosüveget. Ilyen aktivitásokkal – egy szenzációs bornak egy elismert építésznő tervez egy üveget – hatalmas figyelmet keltünk,és  még egy borász se csináltatott ilyet.  Ez is egy marketing eszköz, amibe fektetünk, így is ismertebbé téve a márkánkat.

Itt ülünk Burgenland közepén egy ékszerdobozban. Azt mondod, hogy egy nagyon komoly trendet teremtettél a világban, hol látod magad 2,3, 5, 10 év múlva? Az egész világon szeretnél irigyeket?
Életemben már nagyon sok mindent elértem, ez egy nehéz kérdés. Nem szeretnék minden áron nőni, hanem inkább optimalizálni. Ezentúl megkeresnek például a kitzbüheli és a müncheni üzletek és érdeklődnek. Exportban biztosan nőni fogunk, de úgy, hogy csak a legjobb éttermek kapják meg a borainkat, nem tömegeknek akarunk szállitani, ahhoz túl kicsik vagyunk. A világ legjobb üzleteiben akarunk jelen lenni, ez a célunk. 5 éve bio bort termelünk, lehet hogy a biodinamikus bortermelésé a jövő.
(BrandTrend)