A 2012.06.13. BrandTrend “Mi a helyzet?” beszélgetés írott változata.

Kőszegi András
Általában azt tapasztalom, hogy tulajdonképpen nagyobb cégek, nagyobb vállalkozások, mondhatom vállalatok is, és egyébként jellemzően önkormányzatok, szervezetek vezetői is, amikor a kommunikáció szóba kerül, akkor többnyire az a válasz, hogy ők azért nem csinálják, hogy hát én mit is mondjak, nincs miről beszélni. És akkor szembetalálkoztam egy Pázmánd nevezetű községgel, és azt látom, hogy elképesztő mennyiségű dolog történik. Ott van egy, hogy mondjam finoman, talán nem bántóan, csili-vili polgármester asszony, aki jön-megy a Facebook-on, az offline-világban, egymillió dolog történik, hol a futballcsapat nyer bajnokságot, hol a gyerekek nyernek diákolimpiát, szóval elképesztő sok dolog történik, és nagyon is beszél róla a polgármester asszony. Nagyon érdekes kérdés mindig egy településnél, de nagyvárosoknál is, hogy gyengíti vagy erősíti a másikat, tehát a polgármester személye, a személyes márkája, ha úgy tetszik, építi, segíti az önkormányzatot, építi a települést, vagy fordítva, egy település erősíti a polgármestert?

Dr. Reichenbach Mónika
Visszakanyarodva az elejére, szerintem az a baj, hogy sok vezető, főleg önkormányzati vezető nyilatkozik tényleg, hogy ő nem kommunikál vagy nem akar, vagy minek, vagy majd megcsinálja ez vagy az a személy. ők is kommunikálnak, mert az, hogy nem kommunikálnak, sajnos az is rengeteget elárul, vagy éppen az az oka annak, hogy ki hogy ítéli meg az adott települést, akár legyen város vagy község. Én véleményem az, hogy minden egyes önkormányzati vezetőnek egy minimum, egy alapszinten meg kellene tanulnia kommunikálni, hiszen azt vállalta, hogy egy települést és annak a lakosait képviseli. Na most képzeljünk el egy szervezetet, akinek a képviselője nem tud beszélni, nem tudja elmondani azokat, amik folyamatban vannak, és akár a lakosok felé, akár a nagyvilág felé, nem tudja kommunikálni. Hát az nem igazán hosszú életű az a cég, szervezet a civil szférában, és igenis az önkormányzati szférában is minimum annyi elvárható lenne, hogy értsenek egy szinten a vezetők, a polgármesterek, hogy bármilyen helyzetben, főleg a krízishelyzetekben, amikor egyszemélyes döntéshozóként jelennek meg, akkor tudjanak nyilatkozni. Az, hogy hogyan nyilatkozik, az meg már kell, hogy akár az évekkel, a tapasztalatokkal bővüljön és színesedjen, de mindenképpen kell a szakmai támogatás. És nem az hiányzik szerintem, hogy a tényleges szakma részéről, akár legyen az egy szervezet, szövetség, nem lenne meg a támogatás hajlandóság, hogy ezeket a polgármestereket felkészítse, hanem úgy érzem, az igény hiányzik. Mert ez sokszor ilyen sokadrangú dolognak számít. Mert ténylegesen rengeteg dolog van, ami napi szinten leköti az embert. Nekem az egyik tanárom mondta, hogy nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani, és nem elég tenni az emberekért, azt kommunikálni is tudni kell. Mert sajnos én saját polgármester-választásomkor jöttem rá, hogy hiába dolgoztam 4 évig előtte képviselőként rengeteget, ha nem kaptam volna észbe a végén, hogy Úristen, nem csak másoknak kell segítenem a választásokon, hanem a saját tetteimet is kell kommunikálni, és azt is helyre kell tennem az emberekben, akkor nem lennék itt, ahol vagyok.

Kőszegi András
Az nagyon érdekes kérdés, hogy saját magamról is kell kommunikálni. Ott nagyon nehéz az arányokat tartani egyébként, mert ugye összekeverik sokszor a személyes márkaépítést az önzőséggel. Te hogy érzed – nyilván sikerült, mert megválasztottak – de hogy mennyire építetted tudatosan, ugye akkor maradjunk ennél az első lépcsőnél, ahhoz, hogy megnyerjed, építhesd Pázmánd önkormányzat vagy község hírnevét, reputációját, márkáját, ahhoz először neked a tiédet kellett elkezdeni, hogy megnyerjed, hogy csinálhasd.

Dr. Reichenbach Mónika
Ez volt a legnehezebb. És volt egy segítőm a faluban, aki folyamatosan szekált azért, hogy “Móni, Móni, te is ott vagy és a tiéddel is kell foglalkozni”, és mert különben nem tudom végigvinni azokat a terveket, azokat a kezdeményezéseket, amiket elkezdtem, és ő volt az, aki ha nem is mindig szakmailag, de emberileg támogatott abban, hogy igenis a sajátommal is foglalkozzak. Mennyire volt tudatos? Persze, ezt tanultam, ezzel foglalkoztam és másoknak is ebben segítettem akár határon innen, akár határon túl, de sokkal nehezebb volt a sajátomat felépíteni pont azért, mert akármennyire is szeretem ezt a szakmát, mindig úgy éreztem, hogy elég, ha az ember önmagát adja, elég, ha látják, hogy mit dolgozik, akkor kell, hogy elég legyen ahhoz, hogy megválasszák vezetőnek. És nem, ez nem így van sajnos.

Kőszegi András
Nem elég?

Dr. Reichenbach Mónika
Nem elég. Tehát hogy ha most arányokat kellene felállítani, hogy az én szavazataimból mennyi az, amennyit reálisan az emberek tisztában voltak vele, hogy én miket tettem, miket vittem véghez a 4 év képviselői mandátum alatt, és mennyi az, amelyik a kommunikáció, és igenis a felépített, tudatos kommunikáció, akkor sajnos el kell mondanom, hogy olyan 60-40 %, és talán a kommunikáció javára.

Kőszegi András
Ugye abból indulunk ki, hogy nem kitaláljuk a márkát, hanem megtaláljuk, tehát a valódi, jó esetben a valódi értékeinkre építünk, mint ahogy mondod. Azt gondolja az ember jóhiszeműen, hogy elég az, amit én teszek, és közben nem, és akkor tudatosan erre, hát nem jó kifejezés, hogy rá kell játszani, de tényleg elmondani, még többet is annál. Tehát hogyan fér össze a te fejedben mondjuk az őszinte tenni akarás a településérért és az, hogy ezt itt módszeresen kell kommunikálni? Tehát azért hogy mondjam, lehet a kettő koherens, de mégis azért a kettő között van egy kis tudathasadásos állapot, nem?

Dr. Reichenbach Mónika
Volt. És van olyan település olyan helyzetben, amikor egy választási kampány előtt nálunk is az volt, hogy a dezinformációk azok hihetetlenül el tudták torzítani a valós képet, és sajnos azok az emberek, akik hajlamosak ezeknek hinni, azokat sokkal inkább kellett meggyőzni az ellenkezőjéről, és itt nem mindig a tettek számítottak, hanem hogy éppen milyen aktuális pletyka és hír kelt szárnyra. Na most én ezt nagyon egyszerűen megoldottam, és úgy érzem, hogy talán ez lenne a kettő között a középút, amit kéne követni másoknak is, hiszen nekem ez így bejött, bár ez lehet, hogy ez a következő választásokon derülhet ki igazából, hogy folyamatos kétirányú kommunikációt valósítok meg a településen. Folyamatosan az emberek részt vesznek az önkormányzat munkájában, nem a képviselők révén csak, és nem 4 évente vannak megszólítva, hanem napi szinten tisztában vannak és az utcabizalmi hálózatomnak a segítségével. A problémáikat ők is közvetítik felém- és én is minden olyan kérdést, minden olyan felvetést, ami az önkormányzat asztalára kerül, már előzetesen monitoringoztatok velük.

Kőszegi András
Óriási ez a kifejezés, még nem hallottam, utcabizalmi hálózat?

Dr. Reichenbach Mónika
Igen, ilyen nincsen nagyon az országban, szerintem nincs is, de felvilágosítottak, hogy régen, anno, “amikor te még nem is éltél”, pártállami időkben voltak ilyenek, bár más volt a funkciója és a célja akkor. Ez azt jelenti, hogy nálunk a településen minden utcának van utcabizalmija. ő az, aki összefogja az utcában lakókat. Havonta, két havonta tartunk üléseket, éppen az aktuális problémáknak megfelelően, és ők azok, akik az utcában élőket ismerik, megkereshetők, és segítségül fordulhatnak hozzájuk, és rajtuk keresztül nagyon sok olyan közösségi dolgot meg tudunk valósítani, amihez igazából eddig a hálózat hiányzott. Tehát velük lefedjük az egész települést, és a problémák bejönnek, ezek rögtön nálunk ugye,  vagy már megválaszolásra kerülnek vagy pedig  kidolgozzuk közösen azokat a megoldási alternatívákat, amit utána ő visszamegy és egyeztet az utcában élőkkel, és az önkormányzat előtt felvetett kérdésekért nem kell csak magának a képviselőnek felelnie, hanem én, amik fontosabbak, és érintettebbek benne az utcai lakosok, azokat rögtön akkor, úgymond mint a nép szavai ők, leellenőriztetek velük, hogy mi a véleményük.
Ezenkívül értéktérképet is készítettünk a településről. Ez azt szolgálja és szintén az utcabizalmi hálózaton keresztül, hogy tisztában legyünk azzal, hogy kik laknak a településen. Nagyon egyszerű dolog, mert mindenki értéktérkép, vannak kézművesek, ács, az is van, azt értéktárnak nevezzük. Az értéktérképen egy településnek az értékét minden egyes lakos adja, és így áll össze azzá, ami.  Abba az foglaltatik, hogy ki mihez ért, kinek mi a foglalkozása, mi a szaktudása, mi a szakértelme, és ami a legfontosabb a közösség számára, minden egyes kérdőívnek volt egy kérdés a végén, ami az volt, hogy mivel járulna hozzá a település fejlődéséhez, szépüléséhez. És mindenki kitöltötte.

Kőszegi András
Ez kicsit olyan, mint a nemzeti kérdőív most, ha lehetek egy kicsit pikírt.

Dr. Reichenbach Mónika
Igen, lehet. De igazából ez érdekes volt, mert ezek úgy jöttek ezek a dolgok, úgy éreztem, hogy kell az, hogy egy önszerveződő kis társadalom legyen, kell, hogy az emberek magukénak érezzék a települést, az, hogy bevonjuk őket. És ehhez jöttek ezek a funkciók, hogy mibe vonjuk be, hogyan. Hát akkor kell, akikkel összegyűjtjük őket, ez lett az utcabizalmi hálózat. És hogy tisztában legyünk azzal, hogy kikkel tudunk dolgozni, akkor kellett az értéktérkép. És most már ezeket alakítva, ezeket tovább fejlesztve ugye felvittük online felületre és most már tudunk keresni is, konkrét szakmákra is. Így jutottunk el például, hogy van egy vízügyi mérnök a településen, ott lakik, neki is érdeke volt, hogy a településen megfelelő legyen az ellátás, illetve a hálózat karbantartása. Elkészítette nekünk teljesen ingyen, mert hogy az értéktérkép alapján kijött ugye, hogy ő vízügyi mérnök is, teljesen ingyen a településnek a vízöntözési tervét, ami több százezer forintba kerül. Ugyanígy jött ki az, hogy a táborok, amiket most szervezünk, tehetséggondozó táborok, ezt az önkormányzat szervezi, ott olyan országosan elismert szakemberek lesznek, akik szintén azért vállalják ingyen ezeket az úgymond társadalmi felelősségvállalás keretében történt munkájukat, mert szeretnének a település fejlődéséhez hozzájárulni.

Kőszegi András
Milyen eszközöket használunk, a településfejlődés – most ugye kommunikációs márkaépítés szempontból gondolkodunk -, ahhoz, hogy neves emberek, komoly emberek részt vállaljanak, ahhoz erős márka kell. Ahhoz hogy erős márka legyen, kellenek jó emberek. Tehát nagyon nehéz ezt építeni. Ha azt mondtad, hogy tett és kommunikáció 40-60 a kommunikáció javára, körülbelül, akkor abból például ha arányokat kell felállítani, akkor mondjuk Pázmánd kommunikációja és a polgármester asszony között milyen arányok vannak, mert hiszen mondom, egy erős karakter, egy erős személyes márka is nagyon komoly hatással tud lenni a saját településének a megítélésére, a vonzására?

Dr. Reisenbach Mónika
Szerintem nálunk ez kezd most már átértékelődni, legalábbis hogy ha belső szempontból nézzük. Külsőleg igen, úgy tűnik sokszor, hogy mintha az én személyemet azonosítanák a településsel. Most készítjük a település stratégiáját, és ennek is egy nagy feladata az, hogy én, tehát alapelvnek tartom azt, hogy nem szabad egy településfejlődést, egy célkitűzését és stratégiáját, akcióterveit személyhez kötni. Sem ciklusokhoz. Hanem arra kell alapítani, hogy mik a településen élőknek a szükségletei, mik azok, amiket ők szeretnének megvalósítani, hogy milyen környezetben szeretnének élni, és ehhez kell megtalálni azokat az eszközöket, hogy ezt meg tudjuk valósítani. És ehhez idő kell sajnos, mert persze, most, hogy visszakanyarodok, csili-vili polgármester asszony, bár ezt eddig nem mondták, gumicsizmás meg mezítlábas már voltam, de ilyen még nem. Igen, vannak jobban kommunikálható dolgok, és ezt megkaptam a rozsályi polgármestertől, hogy persze, mert hát én nem így nézek ki, ráadásul férfi vagyok, de egy idő után el lehet azt érni azzal, hogy a településnek van két mottója is. Nem tudtunk dönteni, és mind a kettő az, ami úgy érzem, hogy jellemzi a települést, ez a “Gyermekek királysága” és a “Pázmánd -otthon a természetben”. Ezt nem én találtam ki, mert három gyerekem van és milyen jól hangzik, hanem ez úgy jött, hogy a beköltözőket kérdeztem meg. Hiszen akár egy külső cégnél, egy külső kutatás eredményei hoznak ugye, hogy most merre, hogyan kell haladni, hát nálunk ez az, hogy minket a külső szemlélők miért tartanak jónak, miért tartanak olyan településnek, amiért szívesen odaköltöznek, és azt nem a bent lakók fogják tudni reálisan megítélni, hanem azok, akik hozzánk költöznek. És az ő megkérdezésük után jutottam erre a következtetésre, hogy ezért jönnek, mert szinte toscanai környezetben élhetnek Budapesttől 20 percnyire, és egy teljesen infrastruktúrával, és most már elmondhatom, hogy szinte fullos intézményi fejlesztéssel, ami ugye fontos, hiszen a városokban is azért élnek az emberek, mert ott több szolgáltatás elérhető, de ezt megkapja vidéken, ahol van egy szép kertje, és olyan emberek, akik hasonló értékrendet vallanak, hasonló gondolkozásúak, és a most már talán divatosnak is mondható, nálunk azért még tényleg a valós értékekhez kötődő, úgymond környezettudatos és tudatos életvitelt folytatnak. Na most ha ezeket így elkezdjük építeni, akkor én nagyon szeretném, ha erről az én személyemtől így elszakadna, mert csak akkor lesz életképes, nem szabad személyhez kötni ezeket a dolgokat.

Kőszegi András
Hát, szabad vagy nem szabad, nyilván kötve van, mert hát valakihez mégis csak kötni kell, tehát lesz megint majd választás, tehát amikor azt mondjuk, hogy most jó itt élni vagy jó idejönni, akkor ez minek köszönhető? Nyilván egy, nevezzük karizmatikus vezetőnek is köszönhető, hát azért vannak vezetők, azért van polgármester, hogy tegyen a közért, tehát ilyen szempontból talán külön nem is választható. Amiket itt elsoroltál egyébként, rengeteg, ha úgy tetszik, márkaérték volt ezek között, mennyire tudjátok ezt tudatosítani vagy Te,  hogy érzed most, mert hát azért versenyezni kell a körülöttetek lévő településekkel is, versenyezni kell a régióban, az országban, ha úgy tetszik versenyezni kell Budapesttel is, vagy nem tudom, Debrecennel is, akkor lesz jó Pázmánd, ha kimondjuk ezt a szót és nem kell megmagyarázni?

Dr. Reichenbach Mónika
Igen, azt mindenképpen szeretném elérni, hogy a településünk neve az, az mindenkinek mondjon és nagyon pozitív benyomásokat keltsen.

Kőszegi András
Szóval azért ne az legyen, hogy “ja, félúton Velence felé”, tehát hogy ne Velencéhez pozícionáljuk.

Dr. Reichenbach Mónika
Igen, ezt azért nem nehéz, azért én néha úgy érzem, hogy sok vagyok egy k-val meg két k-val is másoknak, hiszen nagyon egy egyéni stílusban vezetem szerintem a települést is, nem egy polgármesteres habitussal.

Kőszegi András
Hát milyen habitussal, én csak kérdezem, mert azért a három gyerek mellett, után, előtt, azért mégis csak egy Rendőrtiszti Főiskolát elvégeztél, egy jogi egyetemet elvégeztél, hát azért mondjuk ez egy elég érdekes mix.

Dr. Reichenbach Mónika
Meg még ugye ott álltam, hogy harmadik gyerekemet vártam, építkezés kellős közepén, államvizsgáztam a jogi egyetemen és akkor odaálltam a férjem elé és mondtam, én úgy érzem, hogy vannak még lekötetlen vegyi értékeim és szeretnék elmenni a Külkerre PR-szakértő képzésre. Igen, ez a harmadik végzettségem, és így talán szakmailag kicsit több, mintha mezítlábasként kerülök ebbe a szakmába vagy teljesen más végzettséggel. Tehát össze lehet egyeztetni az időt is, és össze lehet egyeztetni az embernek a magánéletet is, a településen élők életével. Bár nekem olyan nyitott szinte az otthonom is, hiszen otthon is megtalálnak a problémáikkal, és úgy érzem, hogy most már sikerül elérni azt, hogy ne úgy érezzék az emberek, hogy mások megcsinálják helyettük a dolgokat és kipótolnak olyan űrt, amit ő nem képes elvégezni, hanem próbáljuk mindenkinek a saját feladatát megadni. Hú, ezt nagyon bonyolultan fogalmaztam meg. Lényeg az, hogy próbálunk nem halat adni, hanem hálót dobni az embereknek, és hogy megtalálják önmagukat, a saját egyéniségüket, hiszen akkor a közösség is sokkal jobb lesz és előrébb halad. Nem egyszerű, igen, nőként, főleg nem 31 évesen, mert van képviselőm is, aki jó párszor elmondta már, hogy “akkor te még az óvodában voltál, amikor én már itt vezetőként, ezen a településen”, de úgy érzem, hogy talán az eredmények azok, amik majd ezt bizonyítani fogják, és igen, néha a falubeliek mondják, hogy “Úristen, hallottam, hogy a rádióban rólunk beszéltek és hogy ezek, amiket csinálunk, ezek nem szokványosak”. Talán kívülről sokkal pozitívabb a megítélésünk, mint amennyire tisztában vannak vele az emberek.

Kőszegi András
Hát ez is egy feladat, hogy azért ők tisztában legyenek.

Dr. Reichenbach Mónika
Hát igen, talán az több munkát igényel, a belső kommunikáció, mint a külső. Tehát mert ránk találnak emberek, mint ahogy te is, hogy ezek nem normális dolgok, amiket mi…vagyis normálisak, sőt ez lenne a jó. Védegyletnek voltam a konferenciáján a múlt héten, és ott is most angolra kell fordítanunk, amiket a településen csinálunk, hogy a spanyolok is ki tudják vinni, és ezeket az ötleteket kamatoztatni, főleg ez az értéktérkép, utcabizalmi hálózat, önszerveződő társadalom, és a lakosainknak meg már szinte kezd teljesen természetes lenni, és természetes az, hogy a hatodikosok tegnap is benyitottak az irodámba és elmondták az éppen aktuális élményeiket, az, hogy engem fel lehet hívni, ha van egy probléma vagy balhé a faluban, mert akkor a Mónira azért hallgatnak azok az emberek és rendet tudok tenni, tehát igen, feladatok azok vannak, kommunikáció terén is, még ha az ember ezt néha nem is tudatosan csinálja.

Kőszegi András
Pázmánd épül, szépül, nagypolitika érdekel-e, lelépsz-e egyszer onnan?

Dr. Reichenbach Mónika
Hát..

Kőszegi András
Ha nem is  mint lakos, de mint politikus. Nem tudom, polgármester mennyire politikus, nyilván politikus, de hogy a nagypolitika vonz-e már, kacsintgatsz-e arra?

Dr. Reichenbach Mónika
Nagyon régen talán.

Kőszegi András
Ez már a személyes brand része.

Dr. Reichenbach Mónika
Négy éve volt az, mikor az egyik, jelenleg is képviselőtársam kifejtette, hogy „de majd a Móni az úgyis elmegy, mert a végzettségei, meg a habitusa meg minden, és majd akkor a nagyvilágban érvényesül. Én úgymond a pozíciómnál fogva közelednék a politika felé, mert hogy ez elkerülhetetlen ebben a szakmában, néha pont azok a dolgok taszítanak el, amik az embert közelítik is. Én nagyon mély, tehát én értékrendeket vallok, mint minden ember. Mindig is büszke voltam a keresztény-konzervatív értékeimre, ezeket soha nem tagadtam meg. De ehhez nem kell egy párthoz sem tartozni, persze természetes, hogy a jobboldal az, ami most ezeket az értékeket vallja, és én a jelenlegi politikusokkal is nagyon jó viszonyt ápolok. De nem hiszem, hogy én lennék az, bár mondták, hogy biztos én vagyok a Fidesz önjáró polgármestere, a 2010-es választásokon volt egy ilyen hír, és akkor én kint voltam Csíkszeredában és mondták, hogy mert hogy kivetik az önjáró polgármestereket, és ott elhangzott, hogy “dehogynem, a Mónit azt biztos támogatják, az aztán annál önjáróbb a világon nincsen”. Tehát nem tudnék úgy szavazni, nem tudnék úgy döntések mellé állni, hogy ha tudnám, hogy azok a saját környezetemnek nem a javát szolgálják. Hát én nagyon önjáró vagyok, úgyhogy nem hiszem, hogy bármilyen pártnak ilyen emberre lenne szüksége.

A beszélgetés ITT meghallgatható
(BrandTrend)