Kategória: Márka és jog.

Tizenháromból tíz riasztó nem ment át a teszten, amelyet egy független laboratórium végzettel. A VGF Szaklap 13 készülék 2-2 példányát vásároltak meg, a vételárak bruttó 3500 Ft és 19 000 Ft között mozogtak, jellemzően azonban ezekben az áruházakban a messze 10 000 forint alatti készülékek találhatók meg tömegesen.

A vizsgálatok elvégzésére a Stieber Levegőtisztasági Bt. a NAT által akkreditált kalibráló laboratóriumát kérték fel.

Ez már a második vizsgálat volt, amelyet a szakújság végeztetett ebben a témában. Tavaly, 2013 szeptemberében a VGF 11 CO-vészjelző típust vizsgáltatott be akkreditált laboratóriumban. A készülékeket 5 CO-koncentrációszinten vizsgálták, bonyolult és komoly eljárással. Akkor két készülék felelt meg az elvárásoknak.

Az adatokat továbbították a Fogyasztóvédelmi Főfelügyeletnek, amely saját vizsgálatba kezdett. Ennek eredményei idén, 2014 áprilisában születtek meg. A fellebbezések, a hivatalos eljárási rend miatt végeredmény eddig csak néhány készülék esetében született, a többi esetben a bürokratikus körök folynak, és a készülékek továbbra is forgalomba hozhatók.

A fűtési idény kezdetekor a piacon, nem láttak javulást, sőt! Hemzsegnek a 3000 forintos készülékek, többek között azok a típusok, amelyeket a VGF, de azok is, amelyeket a Fogyasztóvédelem vizsgálata is elmeszelt! Ezért döntött az újság az újabb vizsgálat mellett, ezúttal a szerencsés 13-as szám mellett döntöttek.

A teszt során azt vizsgálták, hogy a CO érzékelők megfelelnek-e a EN50291-1:2010 szabvány alapvető előírásainak, azaz hogy a szén-monoxid-mérők a mérges gáz jelenlétét megfelelő időben jelzik-e. Az EN50291-1:2010 számú – ez év augusztusától MSZ EN50291-1:2014 számon magyar nyelven is elérhető – szabvány azt hivatott biztosítani, hogy a felhasználókat jóval a mérgező gáz veszélyes szintjének elérése előtt figyelmeztessék a szén-monoxid-vészjelzők, de téves riasztással ne keltsenek pánikot.

A vizsgált termékek csomagolásán és a használati útmutatókban a gyártók szinte majdnem minden esetben hivatkoznak a szabványos riasztási szintekre, azt állítva, hogy a készülékük ezeket a követelményeket teljesítik. Az elvégzett vizsgálatok azonban ezt nem támasztották alá.

A helyzet világos, és rosszabb, mint egy éve volt. A szakma – kéményseprők, tűzoltók, gázszerelők, épületgépész nagykereskedők – a tavalyi teszt hatására jobban odafigyelnek, és óvakodnak a kétes minőségű szén-monoxid-riasztók ajánlásától, forgalmazásától. De a barkácsáruházak, és főleg az online kereskedések nem!

De nem csak az egyszerű fogyasztókat lehet becsapni. A Kispesti Önkormányzat tavaly és idén is osztott rászorulóknak CO-vészjelző készülékeket. Megkérdezték a Katasztrófavédelmet, hogy jó-e az adott készülék – ők pedig azt válaszolták, hogy nincs tudomásuk arról, hogy rossz lenne. A valóság pedig az, hogy a tavalyi és az idei adomány is – amelyek valószínűsíthetően egyformák, egy betű eltéréssel a csomagoláson – csúfosan megbukott teszten.

Bukott maga a Katasztrófavédelem is. A 2013 őszén végzett vizsgálatban a CO Melder néven tesztelt készülék – talán mondanunk sem kell: nem felelt meg – most Everest ECO-04 márkanév alatt bukkant föl és bukott el. Ez a gyártmány, bármilyen név alatt is hozzák forgalomba, eddig minden teszten elbukott, mégis, a Katasztrófavédelem igen hatásos tájékoztató kisfilmjében a működés látszatát kelti.
(BrandTrend)