Kategória: Aktuális.

Social Daily adatai szerint jelenleg ennyi ember érhető ma el a Facebookon keresztül. Ez még akkor is szép szám, ha kiesnek a 18 éven aluliak. Érthető tehát, hogy ez a nagy, viszonylag egyszerűen (?) és olcsón (?) megszólítható tömeg beindította az internet iránt korábban különösebb fogékonyságot nem mutató politikai stratégák fantáziáját is.

Igazából a 2006-os választások előtt kezdték csak a pártok komolyabban venni az internetet. Ami előtte történt, azt finomkodva csak szárnypróbálgatásnak (kevésbé finoman bénázásnak nevezném).

Az ősidőkben (1998 – 2002) leginkább csak az volt a kérdés, hogy jelen vannak-e a pártok az interneten.  A párthonlapok többsége rettenetesen korszerűtlen volt és egyáltalán nem frissült. (A kikerülő tartalmak ismeretében ez nem is volt olyan nagy baj.)

Az áttörést kétség kívül a blogok hozták. (Miniszterelnökként is állandóan blogoló, hiperaktív Gyurcsány Ferencnek múlhatatlan érdeme van abban, hogy az emberek  – pontosabban a hírfogyasztó emberek –  megismerték a blog fogalmát. )

A 2010-es választásokra az internetet is komolyan megszállta a politika, mára rutinszerűen beépült a politikai kommunikációs gépezetbe. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy jól is használnák.

Most leginkább a Facebook az, amivel egyesek szeretnék megnyerni a következő választást. Hát, udvariasan csak annyit mondhatok, hogy nehéz lesz. Négy parlamenti és 2 parlamenten kívüli, de a bejutásra esélyes (?) párt Facebook oldalát látva elborzadtam. Az rendben van, hogy egy magánember egyszer az ebédjét, másszor a macskáját, utána meg a kedvenc idézetét posztolja ki, de mit kezdjen egy potenciális szavazó a pártok által publikált csalamádéval?

Persze, van párt, amelyik ügyesebben csinálja, van amelyik merevebben, de lényegében az összes átnézett oldal csak arra alkalmas, hogy a már elkötelezett közönséget valahogy megszólítsa. A választásokat viszont nem ők, hanem a bizonytalanok fogják eldönteni. A bizonytalanok pedig egészen biztosan nem fognak keresgélni, hogy a Facebook szintén elég bizonytalan keresőjében megtalálják a pártok vagy a vezető politikusok oldalait, nem fognak böngészni bárgyú, idegesítő, szürke, semmitmondó posztok között.

Folyik a rajongói táborok méricskélése, az azonban, hogy melyik pártnak hány lájkolója van lényegében mindegy, hiszen jól tudjuk, hogy lájkolókat könnyen, gyorsan lehet „szerezni”. Talán érdekesebb az aktivitás, az egyes posztokra adott lájkok, a megosztások száma, a hozzászólások mennyisége és minősége. Igen, ezeket érdemes elemezni, feltéve, ha tudjuk, hogy ezek valóban a megszólított közönségtől, nem pedig valamelyik (saját, vagy a „másik oldalhoz tartozó) párt aktivistájától származnak. Nem a levegőbe beszélek. Aki az elmúlt 10 évben elmerült valamelyik (online) politikai fórum mocsarában jól tudja, hogy az ámokfutókon, ez egyszerre akár tucatnyi profillal is szereplőkön kívül folyamatosan jelen vannak a nagyobb politikai pártok, szervezetek kommandói is. Ők azok, akik meglepő felkészültséggel érvelnek egy-egy téma mellett, vagy összehangoltan és intenzíven támadják a „másik” oldal hozzászólóit. Akik persze gyakran szintén pártkommandósok.

Ma már nem az amatőrök pályája a politika. Ha lehet,…

Tovább