Kategória: Aktuális.

Még sose hallottam olyan cégről vagy főnökről, aki nehezményezi, ha az ember munkából hazafelé a dugóban araszolva egy órán keresztül még munkaügyben telefonálgat, vagy megválaszol néhány e-mailt esténként, hétvégenként. Arra se szoktak panaszkodni, ha valaki zuhanyzás közben morfondírozva megoldja a céges problémákat, esetleg a vécén vagy a buszon ülve új terméket vagy hatékonyabb folyamatot talál ki.

Olyat már inkább tapasztalunk, hogy gondot okoz az otthonról dolgozást elfogadtatni egy őszi délelőtt, amikor jön a kéményseprő, vagy megértetni, hogy a héten kétszer is korábban kell lelépni, mert az iskolai szülői értekezlet és a Mikulás ünnepély az oviban egyaránt 16.30-kor kezdődik. Rettentő bosszantó, ha szabadságot kell kivenni ahhoz, hogy mondjuk megreklamáljunk egy tévesen kirótt parkolási bírságot, vagy megújítsuk a személyi igazolványunkat.
A közhiedelemmel ellentétben egy munkáltatónak nem arra van szüksége, hogy lefáradt, kiégett zombik üljenek hosszú órákon át az irodában, akiknek a családi élete romokban hever, gyerekeik elkezdik a bébiszittert anyának hívni, kultúrafogyasztásról és mozgásról pedig már nem is álmodnak.
Úgy vagyunk összedrótozva, hogy a működés minden területén ritmikusság jellemez bennünket. Beszívjuk a levegőt és kifújjuk, szívünk dobogása mozgatja a vérkeringésünket, este muszáj aludni, hogy másnap funkcionáljunk. Az intenzív teljesítményleadási időszakokat pihenésnek és feltöltődésnek kell követnie. Az életnek számos területe van, az ember sokféle szerepet tölt be, és ezek egyensúlya tesz bennünket ellenállóvá a viszontagságokkal szemben. Nem véletlen tehát, hogy a munka és a magánélet egyensúlyban tartásáról sokat lehetett olvasni, hisz a munka könnyen rátelepedik az emberek életére.
Mostanában inkább arról cikkeznek, hogy nem a munka kordában tartása és leválasztása lenne a reális cél, hanem…