Kategória: Aktuális.

Tegnap egy kríziskommunikációs rendezvényen jártam. Természetesen szóba került az ismert helyzet: Hirtelen kitör a botrány X vállalat/szervezet körül, ki kellene tenni valamit a honlapra, a Facebook oldalra, de senki sem tudja, mi is ezekhez a jelszó, illetve hogy mit is kell  rajtukcsinálni. (Ismerős helyzet?)

Miközben jót mosolygunk az emailjeit a titkárnőjével kinyomtattató főnök történetén, természetesnek vesszük, hogy a vállalat és az egész világ között egy “anyagfeltöltő” marketinges és egy “közösségimédia-menedzser” (valójában egy minimális döntési joggal rendelkező fiatal munkatárs) tartsa a kapcsolatot. (Az erre szakosodott ügynökségbe kiszervezett közösségi kommunikáció a legtöbb vállalat számára nem a szakértők bevonását, hanem egy kellemetlen feladattól való szabadulás kísérletét jelenti.)

Nézz körül. Kérdezd meg néhány vállalat vezetőit, mit jelent számukra a közösségi média. Többségük azt fogja mondani, hogy fordulj a marketing vezetőjükhöz, nekik semmi közük hozzá, a kevésbé elzárkózóak talán büszkén kijelentik, hogy náluk működik a dolog, van Facebook oldaluk.

Itt tartunk. A hazai vállalatok/szervezetek többsége a közösségi médiában – amit lényegében a Facebookal azonosít –  kizárólag a kommunikációs lehetőséget látja, azt lehetőleg hagyományos kommunikációs csatornaként, a meglevő csatornák kiegészítéseként (üzenetek küldése) használja.  Ez egyetlen munkatárs, vagy kisebb csoport segítségével többé-kevésbé meg is valósítható, de ezzel a megközelítéssel ezen a szinten túllépni lépni nem lehet.

A teljes vállalatot, illetve a vállalat külső kapcsolatait is átható social business szép eszme, de a legtöbb vállalat számára egyelőre olyan távoli, mint a Mars-utazás. Ez nem jelenti azonban azt, hogy ne lehetne jobban kihasználni a közösségi médiában rejlő lehetőségeket.

Tovább