Kategória: Aktuális és Kutatás.

Napjainkban a tévénézés időbeni eltolása sokféleképpen történhet: a tévében sugárzott műsor valamilyen táregységre, memóriára történő rögzítésén keresztül (digitális beltéri egység, merevlemezes készülék, DVD-író, hagyományos videófelvevő); internetes letöltéssel, vagy Video-on-Demand (VoD) szolgáltatáson keresztül is, ahol a set-top-boxra érkezik a tartalom, amely azonnal vagy egy későbbi időpontban is megnézhető. Az időeltolásos tévénézést (Time-Shifted Viewing, TSV) lehetővé tevő eszközök széles körű elterjedésével folyamatosan felvetődik a kérdés: vajon az új eszközök milyen módon és milyen mértékben alakítják át a hagyományos tévénézést?

A Nielsen Közönségmérés nézőmérő rendszere, a UNITAM lehetővé teszi az időeltolásos nézés azonosítását és mérését a pár perces késleltetéstől kezdve akár a 7 nappal később történő visszanézésig.

Időeltolásos tévénézésre fordított idő

2012 októberében a teljes népesség naponta átlagosan 3.4 percet fordított nem valós idejű televíziós tartalom fogyasztására; ez az idő a teljes tévéhasználat 1.2%-át teszi ki. A visszanézés időpontja szerinti megoszlásra jellemző, hogy a nem valós időben nézett tartalom legjelentősebb részét, 42%-át a sugárzás napján egy későbbi időpontban nézik vissza a TSV-zők, 27%-át a következő napon, 19%-át 2-4 napon belül, 12%-át pedig 5-7 napon belül.
A legfiatalabb, 4-17 éves korosztály naponta átlagosan 3.6 percet töltött nem valós idejű tartalom lejátszásával, amely a teljes tévéhasználatuk 2.1%-ának felel meg. Abszolút értékben a legtöbb időt a 18-49 éves korosztály töltötte TSV-tartalom fogyasztásával: ők naponta 4.1 percet, a teljes televízió előtt töltött idejük 1.8%-át fordították korábban sugárzott tartalom visszajátszásával. Az 50 évesek és idősebbek mindössze napi 2.5 percet, a teljes tévéhasználattal töltött idejük 0.7%-át töltötték nem valós idejű tartalom megtekintésével.

TSV a hét napjain

Az időeltolásos televíziónézés mennyiségét a hét napjai szerint vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy
hétvégén mind a teljes népesség, mind a 18-49 éves korosztály körében magasabb a nem valós idejű
tartalom fogyasztásával töltött idő, mint hétköznapokon. A teljes népesség vasárnaponként átlagosan 4.2
percet, szombatonként pedig 3.5 percet töltött a korábban sugárzott tartalmak visszanézésével. Az
időeltolásos nézés mennyisége a teljes népesség körében szerdán volt a legalacsonyabb, átlagosan 3 perc;
emellett csütörtökön és pénteken is az átlag alatt maradt.

A kereskedelmi szempontból kiemelt 18-49 éves célcsoport esetében a teljes népesség körében
tapasztaltnál még nagyobb eltérések figyelhetőek meg a hét napjai szerint. Vasárnap a célcsoport
átlagosan 5.4 percet töltött nem valós idejű tartalom visszanézésével: ez több mint 1 teljes perccel
magasabb a vizsgált időszak átlagánál. Szombaton a 18-49 évesek napi 4.6 percet, az átlagosnál fél perccel
több időt töltöttek TSV-tartalom fogyasztásával. A teljes népességhez hasonlóan a 18-49 évesek is szerdán
nézik vissza a legkevesebb nem valós idejű tartalmat, ekkor átlagosan csupán 3.1 percet töltenek ezzel.

TSV-tartalmat fogyasztó társadalmi csoportok

Megvizsgáltuk, mely szocio-demográfiai csoportokra jellemző leginkább, hogy a teljes
televízióhasználattal töltött idejükből viszonylag nagy részt tesz ki a nem valós idejű tartalmak
fogyasztása. A várakozásoknak megfelelően a toplista élén a merevlemezes beltéri egységgel vagy
merevlemezes tévékészülékkel rendelkezők csoportja áll; ők a televízió előtt töltött idejük 9.2%-át
fordították korábban sugárzott tartalom visszanézésére. A második helyen, 4.6%-os TSV-aránnyal a
digitális kábel vagy IPTV vételi platformmal rendelkezők állnak. Szintén magas – 2.5-3.3% közötti – az
időeltolásos televíziónézés aránya a teljes tévéhasználaton belül a vezető, önálló foglalkozásúak körében,
az ESOMAR „A” társadalmi státuszúaknál, a 13-17 éveseknél, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél, a
gyermekes családoknál, ahol a legfiatalabb gyerek 13-17 év közötti, a legerősebb („A) vásárlóerő
kategóriához tartozóknál, a hordozható eszközön internetezőknél, a magyar csatornák élő vagy archív
adását interneten keresztül is fogyasztóknál, a színházba illetve pop-rock koncertre járóknál, az internetről
letöltött filmeket, külföldi sorozatokat fogyasztóknál, az egyedülálló fiatalok és a fiatal, gyermek nélküli
párok csoportjánál, valamint a szofisztikált kultúrafogyasztók körében.

(BrandTrend)