De az erőlködésük, ami a választók számára végig jól látható volt, véleményem szerint csökkentette a szavazatszerző képességüket. A megállapítást fokozottan érvényesnek tartom az MDF-re.

Az MDF jelenlegi állapotában sok választó szemében megtestesíti mindazt ami miatt elfordulnak a politikától.
Kiábrándítóak lehetnek a kizárásokról, kilépésekről, alapszervezet feloszlatásokról szóló hiradások. A parlamenti bejutó helyeken való civakodás, a párt hagyományos értékeitől való elszakadás, időnkénti szembefordulás.
Emellett láthatóak azok a kommunikációs zavarok, amelyek saját képviselőjelöltjeiket hozzák nehéz helyzetbe. 
Mindezek után érthető, hogy a kutatások ma már alacsonyabb támogatást mérnek a pártnak, mint a kampány kezdete előtt.
Az persze kérdés marad, hogy az MDF-től elpártoló támogatók hogyan értelmezik ezt a jelenséget.
Azt vonják le következtetésként, hogy a kis pártok valójában nem értek meg arra, hogy véleményüket képviselje és megjelennek valamelyik nagyobb támogatottságú párt mellett vagy éppen a másik kispártnál az LMP-nél találnak politikai képviseletre?

Gyurcsány Ferenc a régi – mondhatták azok, akik jelen voltak a volt kormányfő sebtében összehozott évértékelőjén.
Az évértékelés új elemet nem tartalmazott.
Mind tartalmában, mind az előadás módjában a régi formáját mutatta az exminiszterelnök.
Az "előadás" a megszokott szenvedélyes, lelkesítő hangnemben zajlott. Erre óriási az igény van a baloldalon. Gyurcsány Ferenc színrelépésekor az egyik legfontosabb érv az volt mellette, hogy végre egy olyan politikus, aki képes legyőzni Orbán Viktort. A karizmatikus jobboldali vezér szimbolikus alakja előhívta a karizmatikus baloldali vezér alakját.
A szocialista támogatók egy részében még megvan a nosztalgia arra, hogy Orbán Viktor ellenpontjaként támogassa Gyurcsány Ferencet.
Az exminiszterelnök szándéka is emögé sorakozik fel, ami stratégiai szempontból a szocialisták jövőjét meghatározó szándék lehet.
Nem kérdés, a választások eredménye, a pártok vezetőinek a választások alatt tanúsított magatartása meghatározza a következő időszak politikai szerepeit.

Mesterházy Attila és Vona Gábor kihívói képességein, a politikai stratégiájukon és pártjaik választási eredményeitől fog függni, ki lehet az, aki a Fidesz kormánnyal való szembenálláson tud felnőni az elkövetkezendő években. A közvéleménykutatók fej-fej mellett mérik a két pártot. Ám tudjuk a pillanatnyi pozíció mellett nagyon fontosak a tendenciák.
A Jobbik tartós emelkedésben, az MSZP pedig újra és újra alulmúlja önmagát, csak az utóbbi időszakban észlehető némi megnyugvás a "támogatói görbében".
Emellett a Jobbik tábora erősen elkötelezett. A választásokon való részvétel szempontjából a Jobbik támogatóitól várható biztosabban a szavazás.
Vona Gáborral szemben pedig a Mesterházy által mutatott retorika sokak szemében kevésnek tűnhet.
Emiatt különösen érthető Gyurcsány Ferenc színrelépése. Már csak azért is, hiszen az ellenzéki kritikus szerep különösen jól passzolna a karakteréhez.
Nyilvánvalóan a személyes, Öszödön megroppant politikusi brandjét is regenerálhatja egy gyenge-közepes Fidesz kormányzás, ahol a hibákra ő maga tud rámutatni.
Ha már Öszöd előkerült, említsük meg az évértékelőnek egy érdekes momentumát.
A közönség megvásárolhatta cd-n az Öszödi beszéd teljes hanganyagát és a a Gyurcsány-Orbán vitát.
A cd-nek az üzenete könnyen érthető.
Gyurcsány Ferenc a mai napig nem tudott mit kezdeni a kikerült öszödi beszéddel, a kríziskommunikációja nem érte el a célját, az ott elhangzottak "beleégtek" személyes brandjébe.
A szocialista megmaradt híveket nem zavarja a beszéd tartalma, sőt ahogy Gyurcsány Ferenc kérte tőlük: még erőt is merítenek belőle. Az hogy a beszédet büszkén vállalja és megpróbálja azt egyfajta "cool" dologként feltüntetni azt mutatja: megpróbál végre túllépni a témán. A legutóbbi miniszterelnök jelölti vita pedig arra emlékezteti a szocilista szimpatizánsokat, hogy van egy olyan ember a pártban, aki már egyszer felülmúlta a jobboldal vezetőjét.

Mesterházy Attila egyik kampányrendezvényén focizott. Néhány megjelenést generált is a szocialista miniszterelnök jelölt "ballábas játékos vagyok" gondolata.
Ezen a példán jól látszik milyen az ha a pr nem stratégiai feladatokat lát el, hanem csak kiegészítő szerepet visz. Milyen ha csak szineznie kell a kialakítandó képet. Marad egy jó geg, egy jópofa üzenet egy jó képpel és semmi több. Mint Bajnai Gordonnal való fejelgetés a miniszterelnöki irodában. Értjük az átadni kívánt üzenetet, de a kérdést joggal tehetjük fel: igazából ki figyel erre oda? Gyakorlatilag a hagyományos pr ebben az esetben hatástalan eszközzé válik. Akkor válik ismét hatásossá, akkor kerül a helyére, ha a központi üzenetet, a fő tartalmat szolgálja. Addig a többi aktivitás nem is érdemes elkezdeni.
Másik példán szemléltetve: Bokros Lajos táncra perdülésének akkor van értékelhető hatása, ha elhiszik róla, hogy miniszterelnök lehet, hogy befolyásos embere lehet a következő országgyűlésnek. Ha ezt az érzetet nem tudja hozni a stratégiai kommunikáció, akkor egy bulvárszereplés akár visszatetszést is kiválthat.

A Fidesz első emberére még várniuk kell a választóknak, Orbán Viktor még most nem indul el országjáró körútra. Majd az első választási forduló után.
Nyilvánvalóan a Fidesz próbál úgy taktikázni, hogy kerülje a szavazatvesztés lehetséges kockázatait. A lehetséges indokok között felmerül az, hogy Orbán Viktor ellen ne lehessen ismét "behívni" az urnákhoz a nehezebben mozduló, Orbán Viktortól könnyen megriadó baloldali-liberális szavazókat. Az Orbán elleni protest szándékokat szeretnék a választás napján otthon tartani.  A Fidesz mérései azt mutathatták, hogy 2006-ban a Road show-ban aktív Orbán Viktor felerősítette a protest hangulatot. Többet veszített a az aktivitásával mint hozott. A Nézőpont Intézet "tartalékpoteciál indexe" is azt mutatja, hogy nehezen bővíthető a Fidesz tábor.
Ám a másik tapasztalat az, ahogy mikor 2006-ban a Fidesz első embere nem a saját "természetének" megfelelően mutatta meg magát a választók előtt az utólag hibás döntésnek bizonyult.
Hibás döntés volt a visszafogott, konfliktuskerülő Orbán Viktor a miniszterelnök jelölti vitában.
Orbán Viktor karaktere a dinamikus, az emberek között kampányoló jelöltté. Olyan ember aki tettrekész, akarja a kormányzást. Ehhez a karakterhez a passzív, kiváró szerep nem illik.
Hogy melyik gondolat lesz érvényes, mit igazol vissza a választás? A stratégia csak addig működik amig a valósággal találkozik vagy azon túl is? Ezért izgalmas idő a kampány, mert ilyenkor élesben méretik meg a stratéga.

Perlaky-Papp József,
pr specialista, a BKF docense,
a Századvég Politikai Akadémia oktatója

Politikai kommunikációs tanácsadó/elemző – 3 féléves posztgraduális képzés

Kampány elemző sorozatunk.

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.I.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.2.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.3.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.4.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.5.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.6.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.7.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.8.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.9.rész

Választás 2010 A kampány – Stratégia és kommunikáció 2010.10.rész

Politikai választási kampány kommunikáció
A Századvég Politikai Akadémia oktatói kerekasztal beszélgetése
Résztvevők:
Perlaky-Papp József, pr specialista, a BKF docense
Wermer András, stratéga, wermer.hu
Bruck Gábor, pszichológus, politológus, kommunikációs és stratégiai tanácsadó
Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke
Kőszegi András BrandTrend moderátor
A teljes beszélgetés ITT hallgatható meg!
(BrandTrend)