A hétköznapi értelmezés szintjén a startégiák mindössze annak módszerét jelölik, hogyan is kívánunk győzni, megvalósítani a szándékainkat.

A Fidesz a választás nagy esélyese. Több, mint favorit, hiszen sokan előre odaadnák neki a győzelmi serleget. A legtöbb problémát ez is okozza a pártnak.  A támogatottságuk nagyon magas, talán a jelen helyzetben nem is növelhető. Ha pedig valakinek a népszerűsége tetőzik onnan csak egyfelé van út – méghozzá lefelé. Legnagyobb feladata a pártnak az, hogy a választások napjáig megőrizze ezt a magas pozíciót.  A Fidesz számára azért is néz ki nehéz feladatnak a magas népszerűség fenntartása, hiszen az előző választásokhoz képest a politikai helyzet alapvetően megváltozott. A politikai erőteret két nagy szembenálló fél helyett jelenleg a Fidesz egyedüli dominálja. Mivel nincs a nagy ellenfél felsorakozva a harctéren – csak legyengült állapotban jelenik meg a csatához – ezért a kommunikáció hatása erősen gyengül, legyen az a kommunikáció bármennyire ügyes vagy találó.

Emiatt a párt nyilvánvalóan egy rövid, intenzív, mozgósító jellegű kampányt fog folytatni.
Rovidet, egyrészt azért, hiszen sokáig nem lehet a híveket "harci" lázban tartani. Gyors, hatékony impulzust ell adni a szimpatizánsoknak.
Másrészt a hosszú, nagy kampányban nem is csak a magas költségek miatt nem érdekeltek-úgy tűnik a Fidesznek van a legnagyobb elkötelezett szavazóbázisa-, hanem a a kampányláz hevítése nem biztos, hogy előnyös a számára.
Intenzív kampányt fog folytatni, hiszen a párt kampányának erősségét évek óta a mozgósítóképessége jelenti, amikor célzottan találják meg a támogatókat és "emlékeztetik" a kötelességükre.
A mozgósításhoz persze ügy is szükséges, amely a nyilvánosságban jó időben jelenik meg és jól megmutatja az ellenfél "elvetemültségét".  Az utolsó két hétben egy-két jól elhelyezett ügyre, amelyre fény derül biztosan számíthatunk.

A kommunikációs stratégiának úgy kell irányítania a közhangulatot, hogy az túl sok embert ne vigyen el az úrnákhoz (olyan szavazókat is behozhat az úrnákhoz akik nem Fidesz szimpatizánsok), de mozgósítson, megmutassa azt, hogy az ellenféllel számolni kell, ugyanakkor ne akadályozza saját szavazatarány maximalizálását. Tehát a Fidesz most nem maximális szavazatszámban, hanem maximális szavazati arány elérésében érdekelt.  A Fidesz számára ma már a győzelem nem a választások megnyerését jelenti, hanem a kétharmad feletti parlamenti arány megszerzését.

A Szocialista párt a választás nagy betege. A választások fogják csak megmutatni mekkora is a baj.  A párt láthatóan választási rutinból működik. Tudja mikor mit kell csinálni, de mindezt győzelmi hit és lendület nélkül teszi. Miniszterelnököt jelöl a megfelelő időben, de a jelölt személyéből látható, hogy nem működik a győzelmi logika, sőt még a szavazatmaximalizálást is előre feladja.

Rutinból beszélnek a párt médiaszemélyiségei.
Most is elkezdődött az eddig sikeresen használt "ördög-impresszionizmus", ahol azt a benyomást szeretnék a választóban felkelteni, hogy a politikai ellenfélnek vagy annak vezetőjének kormányzóhelyzetbe kerülése "pokoli" problémákat hozna az ország számára. Ennek hatása várhatóan töredéke lesz az eddigi választásokon tapasztaltaknak. Hiszen látnunk kell, hogy a választó fejében az "ördög" most Öszödön lakik.

Ennek ellenére a fekete pr dominálni fogja a kampányt. A másik fél hírnevének devalválása mindig sok szavazatot hozott vagy éppen sok szavazót tartott otthon.  Most miért is mondanának le erről a hatékony eszközről a politikai erők? Márcsak megszokásból is előhozzák a témákat.
Az első "ütéseket" Szabó Zoltán országgyűlési képviselő által a hétvégén bemutatott webes felület jelenti. A párt honlapjáról elérhető tartalom bemutatja azokat az általuk feltételezett Fideszes önkormányzati bakikat, amely korrupcióról, vezetési hibákról, eladósodásokról szól.

Ha a szocialista pártot a választások nagy betegének mutattam be, akkor az szdsz-t haldoklóként kell aposztrofálnom, nagy valószínűséggel ő lesz a választások áprilisi halottja.
A választó számára már követhetetlen ki maradt a pártban, ki ment, ha ment hová ment, milyen új formációban gondolkodik. A választások megmutatták már többször is, hogy a szavazók büntetik a zűröket felmutató pártokat, az egységes megjelenést létrehozni nem tudó formációkat. Elkezdték felolvasni a végrendeletet, ahol a párt látható vagyonelemei, a párt bevezetett személyiségei szétosztása folyik. Ennek egyik utolsó bekezdése az lesz, amikor az szdsz valamelyik meghatározó személyisége megjelenik a szocialista párt vagy az mdf listáján.

Az MDF a régi szereplő új ruhában, aki egy más zászló alatt vonul fel a csatához, mint amit eddig fölöttük lobogni láthattunk.
Nem új jelenség ez, megtette már ezt a saját történetében minden jelenlegi szereplő.
A választási kampány számukra lehetőség. Lehetőség arra, hogy megmutassák új magukat, elmondják milyen az új mdf.
Olyan ez, mint amikor az ember pszichoterápia után azt érzi óriási mértékben megváltozott és azért beszél annyit magáról és a megváltozott világáról, hogy az új embert mindenki láthassa.  Az MDF is beszélni fog, méghozzá nagyon sokat.
Meg kell mutatniuk a sajátos "marketing terápia" hatásait.
Az új pártot mindenkinek látnia kell, így keresik és teremtik majd a lehetőségeket a "maga-megmutatásra". Bokros Lajos, mint a párt miniszterelnökjelöltje nem véletlen hívta vitára Vona Gábort a Jobbik elnökét, hiszen máris pozícionálni szeretnék magukat mégpedig legelőször a "főellenséggel" szemben. Ez a párt erejét is mutatja, hiszen bölcsen, kispártként gondolkodva jelölik ki az ellenfeleket.
Az MDF bízik az ún. imázstranszferben, hiszen jónevű, a közéletben már ismert embereket (Somogyi Zoltán, Roszik Gábor, Debreczeni József) nyert már meg maga mellé. Tudja az ismert személyek reputációja segíti a párt reputációjának is az épülését. A kampányban ennek folytatását várhatjuk.
Bokros Lajos élre helyezése azt is jelzi, hogy a kampányban a gazdasági kérdéseket fogják majd középpontba helyezni.

A Jobbik az új fiú, a választások meglepetés szereplője.
Nehéz megmondani pontosan mekkora választói támogatástképes maga mellé állítani.
Minden választáskor voltak rejtőzködő szavazók, akiket -hol jobban, hol kevésbé-lehetett sejteni ki mögött is állnak. Most leginkább a Jobbik mögött feltételezem a legtöbb rejtőzködő szavazót.
Ma már az nem lesz meglepetés ha bekerülnek a parlamentbe, de ha nem jutnának be az igen. Ha épphogy bekerülnek az meglepő lesz, hiszen erősebbnek tűnt a EP választásokon, de az is ha 10 százalék körül vagy afölött kapnak szavazatot, hiszen ez mégiscsak egy országgyűlési választás.
Új fiú meglepetés lesz, kérdés ismét elviszi-e a "show-t" a Fidesztől, mint azt az EP választás alkalmával tette.
Bármit gondolunk is erről a formációról az elvitathatatlan, hogy a  Jobbik  új színt hozott a politikába.  Új színt a progresszivitásával, a szókimondásával és a kommunikációs eszközhasználatával.
ők azok, akik tudják, úgy lehet gyorsan ismertséget szerezni, ha feszültségeket teremtetnek vagy feszültségeket hordozó témákkal foglalkoznak.
A Jobbik nagyon láthatóvá és hallhatóvá vált a roma kérdés felszínre emelésével, az utcai jelenlétével, a Magyar Gárda mozgatásával, az elektronikus postaládákba betaláló üzeneteivel.

Az LMP a választások kis zöld embere. Alternatívnak és nagyon idegennek tűnnek a mai politikai közegben.
Idegenként is mozog abban, mintha nem nagyon értené hogyan is működik a nyilvánosság. Ahhoz, hogy megkülönböztesse magát és berobbanjon a közéletbe talán az újak közül neki van a legnagyobb lehetősége. Mégis mintha nem állna össze a dolog vagy a képességeiket nem tudnák megmutatni.
Pedig minden adott ahhoz, hogy alkotórészévé váljonak a politikai struktúrának. A környezeti problémák egyre észlelhetőbbek, a korrupció jelenléte kitapintható az internet eszközei rendelkezésre állnak a közterek szinte várják a politikai akciókat.

A következő héten folytatjuk a pártok kommunikációs aktivitásuk szakmai értelmezését.

Perlaky-Papp József,
pr specialista, a BKF docense,
a Századvég Politikai Akadémia oktatója

(BrandTrend)