Kategória: Aktuális.

Mindezen tényezők komoly felhajtó erővel hatnak a gyógyszerek és a megelőző kezelések iránti keresletre.

A globális gyógyszerpiac összértéke 2020-ra megduplázódva 1300 milliárd dollárra emelkedik.
2020-ban már minden ötödik gyógyszert az E7 országokban értékesítenek majd, így Brazília, Kína, India, Indonézia, Mexikó, Oroszország és Törökország komoly szeletét adják majd a világ gyógyszer-értékesítésének.

A kínálkozó lehetőségek óriásiak, viszont a PricewaterhouseCoopers „Gyógyszeripar 2020: A jövőkép” című jelentéséből az is kiderül, hogy a gyógyszeriparnak alapjaiban kell megváltoztatnia működési modelljét annak érdekében, hogy a jövőbeni növekedési lehetőségeket a lehető legjobban ki tudja használni. Az iparág jelenlegi üzleti modellje gazdaságilag fenntarthatatlan, képtelen kellő gyorsasággal lépni és olyan innovatív terápiás eljárásokat előállítani, amelyeket a globális piacok egyre inkább megkövetelnek.

Dr. Steve Arlington, a PricewaterhouseCoopers vezető globális gyógyszeripari kutatás-fejlesztési tanácsadója, a jelentés főszerzője így vélekedett:
„A gyógyszeripar központi kihívása az innováció hiányában testesül meg. Az iparág nem fogja tudni kiaknázni lehetőségeit, ha nem fejleszti K F tevékenységét. Egy beszédes adat: az ágazat napjainkban kétszer annyit fektet K F tevékenységbe, mint egy évtizede, viszont 60%-kal kevesebb új gyógyszert állít elő, mint akkor. Ez az üzleti modell egyszerűen fenntarthatatlan.”

A PricewaterhouseCoopers tanulmánya azt állítja, hogy a gyógyszerek iránti, soha nem látott globális kereslet dacára a gyógyszeripar fordulóponthoz érkezett. A gyógyszercégek kénytelenek szembesülni a kidolgozás alatt álló új vegyületek szűkösségével, gyenge pénzügyi teljesítménnyel, emelkedő értékesítési- és marketing kiadásokkal, fokozott jogszabályi- és szabályozói megkötésekkel, valamint megkopott hírnevükkel. Ezzel egyidejűleg az egészségügyi költségviselők és szolgáltatók felismerték, hogy a jelenlegi egészségügyi kiadási szintek fenntarthatatlanok, hacsak nem képesek ellátás- és költségbeli előnyöket biztosítani hosszú távon.

„A gyógyszeripari vállalatok körében egyre többször látható, hogy többé már nem ők alakítják sorsukat – hangsúlyozta Szepesházi Zsolt, a PricewaterhouseCoopers budapesti irodájának gyógyszeripari vezetője. „A jövőben az ágazat kénytelen lesz figyelembe venni az egészségügyi piac fokozódó dinamikáját, amelyben közrejátszanak a költségviselők, páciensek, orvosok, szabályozók és politikusok igényei egyaránt. Ahhoz, hogy az ágazat meg tudjon felelni ezeknek a globális kihívásoknak, át kell alakítani a jelenlegi üzleti modellt, ezt viszont egyedül képtelen véghezvinni.
A jövő egészségügyi ellátás-biztosítását meghatározó valamennyi csoport együttműködésére van szükség.”

„A következő évtizedben az ágazatnak el kell mozdítania beruházási fókuszpontját, egyre inkább a kutatásra koncentrálva, és egyre kevésbé az értékesítésre és marketingre. A gyógyszeripar hagyományos stratégiája, amellyel nagy tétben fogadnak néhány apró molekulára, intenzív marketing által bejuttatva azokat az elsődleges ellátásba a kirobbanóan sikeres értékesítés reményében, immáron nem elegendő. Olyan gyógyszerek kifejlesztésére kell összpontosítani, amelyek kielégítetlen orvosi igényekre adnak választ. A kormányoknak és költségviselőknek is szerepet kell vállalniuk ebben a folyamatban, biztosítva, hogy az ágazat megkapja jutalmát ezen erőfeszítéseiért” – mutatott rá Dr. Steve Arlington.

A PricewaterhouseCoopers által prognosztizált legfontosabb gyógyszeripari kihívások a következők:

– A fókusz elmozdul a kezelésről a megelőzés felé. A preventív egészségügyi ellátás hatalmas lehetőséget jelent úgy az egészségügyi ellátók, mint a gyógyszeripar számára. Jelenleg az OECD tagállamok egészségügyi kiadásaiknak csupán három százalékát fordítják megelőzésre, pedig a WHO szerint a szívbetegség, agyvérzés és cukorbetegség akár 80 százaléka, illetve a daganatos megbetegedések 40 százaléka megelőzhető lenne. A gyógyszergyártók, felismerve az egészséges népességen végzett betegség megelőzés (prevenció) hatékonyságát a betegpopuláció kezelésével szemben, belépnek az egészségmenedzsment birodalmába, wellness-programokkal, a beteg-együttműködés ellenőrzésével, védőoltásokkal stb. Jelenleg 245 tiszta vakcina, illetve 11 kombinált vakcina áll klinikai fejlesztés alatt, becslések szerint ez a piac 2015-re akár 42 milliárd dollárt is érhet majd.

– A kifinomultabb, közvetlenül a vásárlót célzó forgalmazási csatornák háttérbe szorítják a hagyományos nagykereskedelemet. A forgalmazás tekintetében megszűnik az ágazat nagymértékű függése a nagykereskedelemtől. Elsősorban a vény nélkül kapható (OTC), öngyógyításra alkalmas gyógyszerágazat növekedésével, illetve az olyan új technológiák megjelenésével, amelyek lehetővé teszik a gyógyszerek automatizált kiadását közvetlenül a vásárlóknak. A legtöbb elsődleges ellátáshoz fűződő, receptre kapható gyógyszer kiadása teljesen önműködővé válik, így tehát az orvosok megírják a receptet, ellenőrzik a térítési feltételeket, és rátöltik a vény szövegét pácienseik intelligens egészségügyi kártyájára, vagy elküldik email címükre. A páciensek a szöveget továbbíthatják internetes gyógyszertárukhoz, ahol webes biometrikus eszköz használatával ellenőrzik személyazonosságukat, majd kiküldik gyógyszerüket a megadott címre.

– Hangsúly az eredmények növelésén. Az eredményégre vonatkozó adatok mérése elő fogja mozdítani a termékfejlesztést, az árképzést és a térítési döntéseket, valamint az iparág, az egészségügyi költségviselők és ellátók, illetve a szabályozók közötti kockázat-megosztási megállapodásokat. A sikeres vállalatok bizonyítani fogják, hogy termékeik valóban hatnak és értéket adnak. A vállalatokat jutalmazni kell az új terápiák igazságos, a meglévő gyógyszerekhez képest elért javulás mértékének megfelelő árazással. A kockázat-megosztási megállapodások egyre inkább bekerülnek a köztudatba, a gyógyszergyártók a gyógyszerek hatásosságát bemutató eredményanalízis adatok szerint fogják beállítani áraikat.

– A beteg-együttműködés monitorozása kölcsönösen előnyössé válik páciensek, költségviselők és ellátók számára. A páciensek gyógyszerhasználatának teljes körű megfelelőségét megfigyelő és biztosító megoldások több mint évi 30 milliárd dollárnyi árbevételt jelenthetnek új értékesítésből, javítva az eredményeket és a betegek biztonságát egyaránt. Egy amerikai tanulmányból kiderült, hogy az amerikaiak 20 százaléka sosem tartja be eredeti rendelvényeit, vagy mások gyógyszereit szedi, továbbá a páciensek 60 százaléka képtelen azonosítani az általuk szedett gyógyszereket. Mindez nem csak a biztonságra és eredményekre van hatással, hanem kockázatot és árbevétel kiesést eredményez a gyógyszergyártó vállalatok számára. A gyógyszergyártó vállalatoknak felül kell vizsgálniuk álláspontjaikat, új technológiákat kell alkalmazniuk és személyre szabott beteg-együttműködési monitoring technikákat kell kifejleszteniük, a betegeknek, költségviselőknek és ellátóknak nyújtott értéknövelt szolgáltatásokként. A javuló beteg-együttműködés segítené a klinikai vizsgálatokat és eredményeket is.

– A K F tevékenységet új technológiák fogják hajtani. A gyógyszeriparban végbemenő transzformációs technológiai változások újraformálják a gyógyszergyártó vállalatok üzleti stratégiáit. A genetika-alapú diagnosztika szerepe a személyre szabott gyógyszerezés fejlesztésében már eddig is lerövidítette az ilyen termékek K F ciklusát. Az emberi géntérkép további kutatása a lehetőségek új tárházát tárja fel a molekuláris tudományok terén. Mindezeket az új technológiákat a betegségek jobb megismerésére, illetve a genóm- és klinikai adatok összecsatolására használhatjuk. A molekuláris szintű célba juttatást megvalósító platformok (molecular delivery platforms) kifejlesztése felgyorsíthatja olyan új termékek kidolgozását, amelyek a már meglévő és jóváhagyott platformok előnyeit aknázzák ki. A gyógyászat és az orvostechnikai eszközök konvergenciája, amely igazából a gyógyszer-kibocsátó stent megjelenésével indult el, egyre kifinomultabbá válik, így fokozva a hatásosságot és csökkentve számos jelenleg gyógyászatban alkalmazott szer kockázatát.

– A jelenlegi lineáris fázisú K F folyamat átadja helyét az ún. „in-life” vizsgálatnak és az „élő engedély”-nek. A jelenlegi K F modellt, amely a jellemzően gyógyszer törzskönyvezésre és forgalmazási engedélyre vonatkozó kérelemmel záruló I., II., III. és IV. fázisú klinikai vizsgálatokból tevődik össze, kiváltják az együttműködésen alapuló ún. „in-life” típusú vizsgálatok, illetve a gyógyszerek életciklusuk folyamán nyújtott teljesítményétől függő „élő engedély” (live licence) kiadása. Az iparág kisebb, jobban fókuszált klinikai vizsgálatokat hajt majd végre, folyamatosan megosztva az eredményeket a szabályozókkal.  Amennyiben a tesztelés visszaigazolja, hogy egy gyógyszer biztonságos és hatékony, „élő engedélyt” adnak ki, amely lehetővé teszi a vállalatnak a szer korlátozott alapon történő forgalmazását. További „in-life” típusú vizsgálatokkal lehet kiterjeszteni az engedélyt a páciensek nagyobb körére.

– Nagyobb nemzetközi szabályozói együttműködés. Már napjainkban is látható több nemzeti-, illetve regionális szabályozó együttműködése, biztonsági- és hatásossági adataik megosztásával. Könnyen lehet, hogy 2020-ra egyetlen globális szabályozói rendszer alakul ki és ezt olyan nemzeti-, vagy szövetségi hivatalok igazgatják majd, amelyek azért felelősek, hogy biztosítva legyen: az új kezelések megfelelőek a saját felügyeleti területükön belüli betegcsoportok szükségletei szempontjából. Egy ilyen rendszer segítene csökkenteni a szabályozói megfelelés egyre csak növekvő költségeit és csökkentené a piacra lépéshez szükséges időt is.
 
– El fog tűnni az egyes termékek átütő sikerére épülő üzleti modell. Kisebb és még hatékonyabb értékesítő csapatok jelennek meg, ezeket pedig olyan kiemelt ügyfél menedzserek vezetik majd, akik a gyógyászati előnyökre és eredményekre épülő, pályázat-alapú szerződéseket tárgyalnak. A kényszerítő erő az lesz, hogy ki tudja a legtöbb értéket hozzáadni valamihez, s nem pedig, hogy ki tudja eladni a legtöbb tablettát. E modell szerint a legtöbb gyógyszeripari vállalat integrált gyógyszer és szolgáltatás csomagokat értékesít majd, és lesznek szolgáltatások – mint például a páciens monitoring és betegség menedzsment –, amelyek értékesebbek lehetnek, mint maguk a gyógyszerek. 

– A szállítói lánc funkciók is árbevétel-teremtővé alakulnak. A jövőben a beszállítói lánc nem csak az összes termék és szolgáltatás forgalmazásáért lesz felelős, hanem új csatornákat is létrehoz a termékek értékesítésére, így pusztán költséghelyből árbevétel képzővé válik. A hagyományos ’előrejelzésre készült’ terápiák mellett 2020-ra megjelennek a ’rendelésre készült’ terápiák, amelyek már a más iparágaktól eltanult határidőre történő gyártási és szállítási technikákat alkalmazzák (például az autóipar).
A felmérés teljes terjedelmében letölthető a következő weblapról:
www.pwc.com/pharma
(BrandTrend)